Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-359

359. országos ülés 1903 deczember 28-tín, pénteken. 303 B. Kaas Ivor: Soha többet obstrukcziót Kossuth Ferencz nem fog csinálni! Pichler Győző: A képviselő ur csak nem vallja magát prófétának! (Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy a közbeszólásoktól tartózkodni szíveskedjenek. Pichler Győző: Végtelenül tisztelem a t. képviselő urat, de prófétának nem ismerem el. (Zaj.) Elnök: Kérem a szónok urat, folytassa beszédét. Holló Lajos: Nagy nemzeti reneszánsz korszakát véltük, hogy megnyílik és hittük, hogy ebben az irányban együtt fog tartani az egész nemzet, és ma sem vagyunk meggyőződve ennek ellenkezőjéről Ha valaki nekünk azt mondja, hogy mi itt törpe kisebbségben vagyunk, bocsássák meg, én azt mondom, ha erre az oldalra és arra az oldalra nézek, hogy mindenütt azt látom, hogy e küzdelemnek is, a magyar vezényszónak is hívei voltak és vannak minden táborban. Ez csak egy nagy börtön, a melybe helyeztük. Ha annak a börtönnek ajtai felnyílnak, ha a lelkiismeret lerázza a békókat magáról és ha. a mint ma mondják, nem a nemzet érdeke az első, hanem a pártegység és a pártkötelék békója és zsarnoksága; ha — mondom — ettől a lelkiismeret megszabadítja magát, lerázza a békót: akkor nem kisebbség vagyunk e házban, mert mindazok, a kik más pártokon is ülnek, de a nemzettel együtt éreznek és a kiket nem feszélyez a pártkötelék igája, ebben a harczban együtt kell, hogy legyenek^ és érezzenek velünk. (Helijeslés a baloldalon.) És h pártköteiék békóját a saját lelkiismeretük feszereje le nem rázza, le fogja rázni a nemzet akaratereje, mert a nemzet rendelkezik a mandátumok felett és a nemzet rendelkezik a bizalommal. A nemzetet nem lehet rajonirozni a pártvezéreknek, hogy ágy rendelkezzenek a mandátumok egyik és máaik részévei. A nemzet rendelkezik a maga bizalma felett, a nemzet rendelkezik mandatáriusainak viselkedése felett, és ha ez a nemzeti erő megmozdul, nem hiszem, hogy a békók, a melyeket ma a pártkötelékek raknak az egyénekre, leigázva az egyéni és lelki szabadságot, össze ne törjenek, hogy a börtönajtók fel ne nyiljanak, és ha ez megtörténik, ismét együtt leszünk, együtt lesz az egész küzdő ellenzék, az egész képviselői tábor a czél elérésére. (Igaz! TJyy van! a baloldalon.) T. képviselőtársaim szemünkre vetik, hogy intranzigens álláspont, a melyet mi képviselünk; nem engedünk belőle. Intranzigens álláspont, igaz, erős, határozott, deczizirozott, következetes álláspont. De vájjon melyik az intranzigensebb álláspont? Az-e, a mely a nemzeti akaratot akarja érvényre juttatni, vagy az, a mely az uralkodó akaratát akarja érvényesíteni? Hiszen az uralkodói akaratnak érvényrejuttatása csak abban az esetben volna oly nagy lelkesültségre méltó, ha meg lehetnénk győződve arról, hogy ez az akarat fedezi valósággal annak a dinasztiának vagy uralkodónak az érdekeit, ha látnók, hogy joggal ragaszkodik, hozzá, mert léte ehhez van fűzve. De tudjuk, meggyőződésünk hogy ellenkezőleg, mig a nemzetnek léte és érdeke hozzá van ehhez fűzve, addig a dinasztiának csupán előítélete és elfogultsága kapcsolódik ehhez. (Igaz! a baloldalon.) Nekünk ebben a században meg kell szereznünk az államiság attribútumait, nekünk a különböző fajok és nemzetiségek felett az uralmat, a fenhatóságot gyakorolni, szuverenitásunkat érvényesítenünk nem lehet más eszközökkel, mint ugy, hogy állam vagyunk ebben az államban és ezeréves létünket a fegyver erejével, az állam fenhatóságával ragyogtatjuk, csak akkor birjuk azt az erőt gyakorolni a nemzetiségekkel szemben, a mely ehhez szükséges, {Igaz! a baloldalon.) De a dinasztiának mily érdeke az, hogy megtartsa ezt az államot a németség, az osztrákság jegyében, annak a németségnek és annak az osztrákságnak jegyében, a melyhez őt is csak édes emlékek fűzik. Származása egy kis német herczegségből való, álma pedig egy régi német birodalomról szól, a minő volt a német-római, a német, majd az osztrák császárság, a melynek minden attribútuma, tartalma, minden foszlánya lement már e császárságról és magában áll a Habsburg-dinasztia Ausztria és Magyarország felett, a mely két állam közül egyik sem német, legalább Ausztria sem kizárólag, mert még abban is az idegen nemzetiségek trilnyomő nagyságban vannak képviselve. Ennek következtében egy álom kedveért ennek a nemzetnek ilyen nagy érdekeit, jogait tönkretenni, elerjesztetni és elenyésztetni nem méltó sem a dinasztiához, sem önmagunkhoz, a kik a dinasztia szolgálatában őszintén akarunk állni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondják t. képviselőtársaim, különösen Kossuth Ferencz szokta ezt mondani, hogy igen, de nincsen erő a nemzetben az érvényesüléshez. Madarász József: Nincsen, ha nem akar! Holló Lajos: Emlegeti ő is, mint a túlsó oldalon szokták a manlichereket, vagy mint a miniszterelnök ur, a golyót és az akasztófát, a melyeket ellenünk fordíthatnak. Az erőarányok nem ugyanazok ma, mint voltak a múltban. Ha erőről van szó, hát akkor ez a nemzet kevesebb bizalommal legyen önmaga iránt, mint volt pl. 1848-ban ? Hiszen 1848-ban azokat a fényes és dicsőséges harczokat és küzdelmeket erősebb Ausztriával és erősebb dinasztiával szemben vívtuk meg, akkor még az összes olasz tartományok ott voltak Ausztria mögött, ennek következtében egész hadiereje, egész zsoldos hadserege, a melyet a maga képére nevelt és szolgálatára elkészített, mind a magyar állam ereje ellen szállottak sikra, és mégis ennek az erőmérkőzésnek az idejében nem a mi hátrányunkra ütött ki a mérkőzés, hanem a dinasztia hátrányára.