Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-359

302 359. országos ülés 1903 dc.czember 18-án, pénteken. nehezen ment a pénzszerzés a szerencsétlen német herczegecskének, de mégis összetette, a mit lehetett és elküldte. Meg kell adni, elég olcsón adták el magukat a magyar urak. Báthory István 2000 frtot, Tahy András 1600 forintot, Batthyány pedig 6000 frtot kapott. Délen a csajkásokhoz Podvinyai Tamás ment le pénzzel. A szerbeket egy erőszakos paraszt, Fekete Iván vezette. Ehhez egy ügynök, Hoberdenatz János ment egy nagy pecsétes levéllel. Ebben a levélben a német fejedelem nagyságos urnak czimezte a szerb parasztot és a legképtelenebb Ígéretekkel kecsegtette, ha hozzááll. Ennek meglett ii hatása, mert Szegedet és Békést rögtön dúlni kezdte a szerb Iván. A hatalmas Verbó'czy azonban ellenállott és lelke egész nemes hevével utasította vissza az ajánlatot. Török Bálint temesi gróf, Perényi Péter erdélyi vajda, két üres fejű nagyravágyó ur, kapva-kaptak a fényes ajánlatokon. Ferdinánd azt követelte, hogy ne vessék le álarczukat, legyenek titokban a magyar király hivei, csak majd ha összeütközésre kerül a sor, akkor árulják el. Midőn igy az alapok le voltak rakva, az a magyar király, a kinek Budavárában oly fényes hadserege volt, hogy az egész külföld mint a legrendezettebb haderőt ismerte, és midőn az a magyar király annyi bölcseséggel és körültekintéssel vezette ügyeit, hogy külföldön akreditáltatott követeket, a kiket elismertek és elfogadtak, a ki törvényeket hozott a nemzet számára, egyszerre, midőn a német herczeg egy kis haderővel betört, azt látta, hogy az árulóknak egész serege veszi körül, hivei elpártoltak tőle, ugy, hogy ő bizalmában megrendülve viszszavonult és önmagától esett össze az a trón, a melyet egy évvel előbb a nemzeti lelkesedés, a közakarat emelt. A nemzeti királyság alapjai egymásután omlottak össze a lázongó Bittérnek csalfa, gálád, nyomorult eszközei által, a melyeknek a nemzet korrumpálása és a nemzet jobbjainak megrontása volt a czélja, a melyekkel a maga hatalmát itt megalapította, (Elénk helyeslés és taps bál felöl.) Ugyancsak ekként ismeretes a második nagy alapítási eljárás, a női ág uralma megalapításának története. A korrumpálás megindult még az országgyűlés megkezdése előtt. A nemzet annyira fel volt háborodva, hogy hallani sem akart erről és azt mondták, hogy a mely napon ezt behozzák, az lesz a magyar szabadságnak utolsó napja és mégis már az országgyűlés egybehivása előtt megindult az aknamunka. Károlyi Sándort, a ki a megigórt 50.000 arany helyett kapta az altábornagyi czimet és a főispánságot és Erdőd, Huszt, Tarczal, Hódmezővásárhely birtokát, előbb nyerték meg. Erdődy és Sándor Gáspár volt felkérve a közreműködésre. A közönségre a püspökök, a főispánok és káptalanok utján hatottak. Pichler Győző: Igen, mert mindig ezek voltak kaphatók. Holló Lajos: A kormányzásnak meg is lett a sikere. Gr. Csáky Imre vitte fel a küldöttséget, a hol a jó király elé vezették és kézcsókra bocsátották. A kegyes elismerésnek jeléül négy főpap, tíz főúr és 20 köznemes kapott azonnal konziliárusi állást. B. Kaas Ivor: Valóságos belső titkos tanácsosok lettek! Pichler Győző: Ezek az ősök mind ott lógnak a magyar mágnások palotáinak falain! Holló Lajos: Ezek nagy momentumok, hogyha a nemzeti dinasztia idejében egy nemzetnek nem is kell őrködni a jogok felett és álomba merülhet; de akkor, mikor oly dinasztia uralkodott különösen a múltban, a melynek törekvése, hogy a nemzetnek ezen elalvását és elszenderedését kihasználja, az egyének korrupt szellemét, az egyének hiúságát, pénzvágyát és nagyravágyását pedig felhasználja: akkor a nemzet erejének és hatalmának megvédése valósággal kötelesség. (Ugy van! a haloldalon.) És mi most nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy ily veszélyek közvetlenül fenyegetnének, de mégis odajutunk, hogy a parlamentet, a melynek egyedül a nemzeti akarat visszatükrözésének kell lenni, átadjuk egészen a dinasztiának, az udvarnak kezébe, hogy az az akarat, a mely itt megnyilatkozik, benne visszatükröződjék, hogy bennünk az ellentállásnak még embriója és magva se lehessen meg, hanem minden csak abban az egy szóban jelenhessék meg, hogy az udvar nem akarja, hogy nem lehet ezen czélokat kitűzni, mert a király ellen mond annak: ez oly helyzet, a mely a történelem tanúságtételénél fogva a nemzetnek csak megromlására és elpusztulására vezet. Mi nem várhatjuk azt, hogy a dinasztia az ő saját erejénél fogva, saját elhatározásából álljon a nemzeti küzdelem, élére. Ha nekem Kossuth Ferencz t. képviselőtársam garancziát mutat arra, hogy az a császári vétó, a melyet most lát, megváltozik; hogy az majd önként, magától adja meg, a mit kívánunk: magam is azt mondanám, hagyjunk fel az ilyen küzdelemmel és várjunk egy jobb jövőre. De mikor mindig azt láttuk, hogy csakis a nemzeti akaratnak ereje, a nemzeti akaratnak szembeszállása birta részenkint kikényszeríteni ezen engedményeket : akkor nem lehet azt mondani, hogy az uralkodónak akarata gátul szolgál ezen törekvéseknek. Hogyha pedig ily harczba belementünk, — mert arról lehetne sző, hogy bele menjünk-e vagy se — de ha már ebbe belevittük a nemzetnek egész egyéniségét, ha önök is csak azt mondhatják jó lélekkel, hogy nem riadnak vissza lelkükben ezen ideáktól, hogy a magyar nyelv, a magyar vezényszó épen oly szent előttünk, mint önök előtt, és csupán egyedül az időt nem tartjuk czélszerünek: akkor, — mondom — a mikor az egész nemzet már a harczba belevitetett, ebben a visszavonulás egyúttal annak az ügynek vereségét és kapitulálásátjelenti. (Ugy van! halfelöl).