Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-359

359. országos ülés 1903 deczember 18-án, pénteken. 301 ezen felekezeti sérelmeiknek kiküszöbölését, orvoslását, hogy rohanjanak oda a hatalomnak kezébe, a hatalomnak támogatásához, hogy tőle várják érdekeik megóvását. B. Kaas ivor: Divide et impera! Holló Lajos: Az a hatalom, mely a bigottságnak olyan példátlan mértékét nyújtja, az a hatalom abban a bigottságban sohasem követte egyéni érzelmeit, hanem mindig azt kereste, ki az az alkalmas eszköz, bármely felekezet legyen is, a mely az ő czéljának, nemzetbontási munkájának előmozdításában segítségül és eszközül fog szolgálni. Ennek a törekvésnek munkája mindig könnyű volt, mert nem is önmagának kellett keresni az alkalmas eszközöket, neki csak választania kellett a feltolakodó, feltörekvő elemek közül, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hogy ki az, a ki a legalkalmasabb, a legolcsóbb, a ki ennek a nemzetbontásnak munkáját a legsikeresebben tudja vinni, és annak kezére lett bizva Magyarország sorsa, A mely perczben egység állott be, mikor nagy gondolatok, idők és eszmék kötötték össze sorainkat, az ily idők egyuttal ezen idegen hatalmi szervezetnek romlását képezték. De akkor, a midőn ezek a nagy álmok elvonultak felettünk, akkor jöhetett megint a szétbontásnak, a széthúzásnak munkája. És most is, midőn egy ilyen nagy, szenvedésteljes küzdelembe a nemzet belement minden felekezeti különbség nélkül, ott látjuk a felekezeti féltékenységeket, villongásokat és egyenetlenségeket; látunk ott mellékszempontokat, a melyek soha sem jelölik meg az igazi utat, mindig melléktekinteteket látszanak felszínre hozni és megvilágítani. (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) Látjuk mindig ilyen helyzetekben, hogy azok a kétes exisztencziák, a kiknek lelkéhez legkevésbbé fér hozzá az igazi vallásos meggyőződés, odaállanak, hogy a magyar társadalom nemzeti és faji egyéniségének sorát megbontsák és bizalmukat megnyerjék egyik vagy másik felekezetnek, hogy azoknak szenvedélyeit felszítsák az aljasságnak és alávalóságnak minden munkájával, hogy azután ezeknek égisze alatt saját egyéni érdekeiket elégíthessék ki. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) Ez a nemzetbontó munka, a melyet nem most, hanem századokon keresztül láttunk e nemzettel szemben elkövetni, újul fel mindannyiszor, valahányszor a nemzet a maga államiságának alapjait lerakni igyekszik és ennek tudható be, hogy azt megállapítani mindez ideig nem volt képes. De, t. ház, ezen nemzetbontó munkában leghatalmasabb eszköz volt mégis maguknak a vezető elemeknek tervszerű és következetes politikája. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az erkölcsi epidémiának nagy elterjedtsége kellett ahhoz, hogy még tudatában sem voltak sokszor azok a vezető elemek annak a káros munkának, a melyet ők elkövettek. Mikor a nemzeti királyságnak utolsó kialakulása volt Magyarországon, akkor magyar egyének, magyar vezetők állottak oda eszközül, hitvány és alávaló eszközöknek megnyerése által és segélyével a végből, hogy ledöntsék és aláássák ennek a nemzeti királyságnak az alapjait és hogy a nemzeti uralomnak fennállását lehetetlenné tegyék. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Oly mély ez a veszély, a mely ebben a rendszerben előállott, hogy ezt nem is a jelen kornak tanúságaként, de az elmúlt időknek jellemzésére lelkünkbe kell égetni, annak tanulságait le kell vonnunk, és lelkünkből a kishitüséget, a széthúzásnak minden szálait kitépnünk feltétlenül szükséges, ha látjuk, hogy mik voltak nemzetünk rombolásának okai épen az elmúlt időkben. Itá fogok mutatni arra a korszakra, — ha csak rövid vonásokkal is — a melyik a Habsburg-ház behozatalát és uralmának megalapítását idézte elő; rá fogok mutatni azon eszközökre, a melyekkel ezt véghezvitték. (Halljuk! Halljuk!) Nagy fénynyel volt installálva és megkoronázva Székesfehérvárott Magyarországnak magyar nemzeti királya. Püspökök, érsekek, köznemesek sereglettek mind soraikba és ott állottak eltelve attól a dicsőségtől, hogy íme az idegen német kultúrának minden nyomát sikerült visszaverniök és restituálhatták és folytathatták a nemzeti királyságnak az életét, Budán egy nagy országgyűlést tartottak, a Rákos mezején pedig összejöttek a nemzetnek távolabbi küldöttei is és itt, egy nagy szent érzésben összeolvadva nagy tedeumok között tettek fogadást a magyar nemzeti ügynek a védelmére és mentek szerte-szét az országba, hogy hirét vigyék annak, hogy a magyar nemzeti királyság szilárdan és erősen áll. És akkor, t. képviselőház, a mikor igy le lett rakva a nemzeti királyság alapja, egy női kerítő keletkezett, a ki az özvegyi fátyol palástja alatt szőtte a nemzet érzésének a munkáját, hogy a magyar trónt az ő testvére, egy német fejedelmi herczeg részére megszerezze. Ha jött volna egy német hódító hatalom fegyverrel, dicsőséggel, a mely azt mondja : álljatok hozzám és legyetek az én királyságomnak tartozékai, ez érthető lett volna, de egy teljesen erőnélküli, eladósodott német herczeg, a kinek sem pénze, sem fegyvere nem volt, az állott ide és azt mondta, nem meghódítani megyek az országot, hanem megvenni. Pozsonyban székelt az özvegy királyné: Mária, a honnan leveleket küldött testvéréhez, Ferdinándhoz, a melyekben igy szól (olvassa): »Te csak pénzt küldj, nem kell sok. Tedd zálogba, a mit bírsz, pénzt kérj kölcsön, a honnan bírsz, csak pénzt küldj. Az erdélyi nemesség két-három ember után indul, csak a kolomposokat kell megvenni. Kenderesi, Abaffy János, Bethlen Elek készek megfelelő adományok fejében hozzád állani. A szászok nem kérnek semmit, nekik úgyis német király kell. A székelyeket 4000 aranynyal meg lehet venni. Itt van Yerbőczy, azt is meg kell vásárolni.« Bizony