Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-359
359. országos ülés 1903 deczember 18-ún, pénteken. 297 igaz, hogy leszállította, de Magyarország nem igényli ezt a quótát (Egy hang jobbfelöl: Ez a baj épen I) Majd megfelelek a t. képviselő urnak. Magyarországon a helyzet az, hogy a vidéki pénzintézetekben a jobb termések következtében, a melyek legutóbb voltak, némi kis tőkefelszaporulás állott elő. (Felkiáltások balfelöl: Nem kis, hanem soJc!) Minden takarékpénztár visszadobja a visszleszámolitási tőkeállományát, mert a saját tőkéjét sem birja elhelyezni, bár leszállítja a tőkekamatlábot is. Ez mind azt mutatja, hogy a gazdasági erőgyűjtésnek ezek az idők nem voltak kedvezőtlenek, Polónyi Géza: Ez azt bizonyítja, hogy nincs vállalkoz as! Ho!ÍÖ Lajos: Polónyi Géza t. képviselőtársam azt mondja, hogy ez azt bizonyítja, hogy nincs vállalkozás. Hát, t. képviselőház, egyes egyedül a vállalkozás szempontjából lehet az obstrukcziónak valami kára. Polónyi Géza: Azt nem mondom! Holló Lajos: Én mondom azt, hogy egyesegyedül a vállalkozások szempontjából lehet valami hátránya az obstrukcziónak, és pedig, t. képviselőház, nem is jogellenes, hanem tökéletesen jogosult vállalkozások szempontjából, a melyek a budgetnek beruházási tételeiben jelentkeznek és a melyek újításokban, uj építkezésekben, valamint azon nagy inveszticzionális kölesönben, a mely 200 millióról szól, vannak kilátásba helyezve a vállalkozók részére. Ezek mind függőben vannak; ezek jogosult érdekeket érintenek a fővárosnak vállalkozó köreiben. (Ellenmondások jobbról: Miért a fővárosban?) Ámde milyen csekély rétegek azok, a melyek ezek által érintve vannak? Polónyi Géza: A fővárosra egyetlen egy garas sincs felvéve a beruházási törvényjavaslatban ! Szederkényi Nándor: Annál rosszabb! Holló Lajos: Bocsánatot kérek, én nem képzelem, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam mint törvényhatósági bizottsági tag, vagy a polgármester, vagy azok vannak érintve, a kik hatósági közegek; de tény az, hogy a főváros vállalkozó körei, a melyek itt élnek mint részvénytársasági vagy gyári igazgatók, már alig-alig várják, hogy ezen obstrukczió megszűntével a bőség szarui számukra kinyittassanak. Azonban, t. képviselőház, ha nekem a között kell választanom, hogy inkább ezen vállalkozók türtőztessék-e még igényeiket, avagy én azon harczot, a melyet egy év óta a siker reményével folytatunk, dicsőségesen befejezhessem, akkor rám nem az az irányadó, hogy néhány száz vagy ezer vállalkozónak esetleg jogosult érdekei időlegesen hátráltatnak-e. Mandel Pál: Hát az a néhány százezer munkás ? KÉPVH, JfAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. Holló Lajos: Még kitérek a vállalkozásokra, de legyen szabad közbevetőleg a most hallott szempontra válaszolnom. T. képviselőház! Szinte lehetetlenság, hogy bizonyos érdekek sérelmet ne szenvedjenek egy nagy nemzeti harcznál. Hát oda kell kényszeríteni a közállapotokat, hogy az elkeseredés a lelkekbe olyan mélyre vitessék be, hogy azt gondolják, hogy mi a Habsburg-uralom alatt nem vagyunk képesek rendes és normális utón közjogi rendünket érvényesíteni, és hogy rá kell mennünk az extremumokra, esetleg a fegyverek felhasználásával is? Hiszen ekkor milyen áldozatok, szenvedések és rombolások fognak még bekövetkezni ? Egy nemzet soha sem tarthatja döntőnek az ilyen áldozatokat, a midőn legfontosabb jogai érvényesítéséről van szó. Most azt is mondjuk, hogy a munkások bizonyos köreiben munkahiány mutatkozik, T. képviselőház! Hogy eredményeket érhessünk el, áldozatokat is kell hozni. Ha mi mindig száz milliós kölcsönöket fogunk felvenni és a népnek többi rétegeit megterheljük adókkal, kamatterhekkel és a szegény verejtékes népet kényszeritjük arra, hogy fizesse ezen vállalkozóknak mesterséges módon előidézett hasznait, a nemzetnek még nagyobb károsodását fogjuk előidézni. Azt mondja Vancsó Gyula t. képviselőtársam, hogy a vidéken is hiányzik a vállalkozási kedv. Igenis hiányzik. Kincsen meg a felszaporodott tőkének kellő bizalma, a mely elhelyezést találjon. De miért nincsen meg? Azért, mert nincs meg az a megnyugvás, hogy az állam védelmet nyújt annak az ipari vállalkozásnak ; tanulságul szolgálnak nekik azok a kémények, a melyeknek füstölése megszűnt, azok az iparvállalatok, melyeknek részvénytőkéje elveszett és elpusztult, mert az a mesterséges támogatás, a melyet nekik jóakaratulag eddig is — adóelengedések, kamatmentesség és egyéb kedvezmények alakjában — adtak, csak életelixir. mesterséges táplálkozás; arra üzletet alapítani nem lehet, mert ha az megszűnik négyöt év múlva, megszűnik és veszendőbe megy az egész ipari és vállalati tőke. A támogatás egyetlen módja, hogy az állam védelmet nyújtson a kezdet nehézségeivel küzdő ipar részére. Nézzük meg, hogy Ausztriában hogyan keletkezett az ipar? Azok a császárok, uralkodók, mint Mária Terézia és József császár, Ausztria iparának fellendítésére valóságos prohibitiv vámokat állítottak fel mindenféle idegen iparczikkek behozatalára. Még oly gépezeteket is, a melyeket akkor Angliából halálbüntetés terhe alatt tilos volt kivinni, nem átallották spionokkal behozatni, a kik még életüket is koczkáztatták, csakhogy az állam ipari fejlődését előmozdítsák. Mindez csak gondos, nagy munkával, az ipar fejlesztésével és mesterséges védelmezésével volt elérhető. Az obstrukczió akadályozza meg ezen vállalkozásoknak lehetőségét? Nem az-e, hogy nincsen bizalom, megnyugvás egy ilyen
