Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-359

286 35'J. országos ülés 1903 deczember IS-án, pénteken. egy közerővel támogatott sajtó, a mely mást sem tett, mint azt, hogy mocskolta és rágalmazta azokat a pártokat és vezető egyéneket, a kik szemben állottak a hatalommal. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Rendelkezésükre állott egy egész nagy hatalmi szervezet, a melyet közvagyonból, a közhatalom forrásaiból tartottak fenn, a főispánok és más közigazgatási szervek ereje. Ezekkel t. barátainknak és az ellenzéki pártoknak a maguk törékeny, gyenge, egyéni erejét kellett összemérniök. (Igaz! Ugy van! a baloldalon-) Szembeállottak velük a nagy politikai anyagi források, a melyeket a közhatalom kezeléséből szerestek meg, czimek és méltóságok osztogatásával harácsoltak össze és máskép, de nem az egyéni áldozatkészség felhasználásával. '(Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Lovászy Márton: Ma is ugy van! Holló Lajos: Midőn mindezek itt voltak, t. képviselőház, szabad volt-e akkor az ideálizmust annyira vinni, hogy ezzel szemben megmaradjunk a legális j)arlamentáris fegyverek használatánál, és ne vegyük kezünkbe azokat a fegyvereket, a melyek nemzetünk javára e hatalom letörésére alkalmasak lettek volna? Elmondhatjuk, hogy itt, s szemünk előtt romlott meg Magyarország alkotmányossága, láttuk itt. napról-napra lesülyedni, és láttuk, hogy abból mind az a nemzeti tartalom, a melyet őseink vérrel szereztek meg, cseppenkint hull ki, és cseppenkint semmisül meg a mi szemünk láttára, részvétünk mellett, a mi tanúságunk közbevetése mellett. A helyett, hogy megragadtuk volna az igazi fegyvert, a helyett jártunk légvárakban, lovagoltunk a princzipiumok magas vesszőparipáin és semmit sem tettünk ennek a veszélynek gyakorlati elhárítására, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolda lo n.) Kétségtelen, t. képviselőház, hogy az 1848-ban lerakott alapzatok is egészen megszűntek segítségül szolgálni. Mert 1848-ban egy régi, nagy, független nemzet és nagy kiművelt politikai társaság állott a közrend szolgálatára, és hozzájöttek 1848-ban azok a független vagyoni elemek, a melyeket bevettek az alkotmány sánczai közé segítségül; ezekben még'nem volt semmi hajlandóság elfordulni a nemzet ügyétől. De a mint lassankint kiterjeszkedett az állam által kitartottaknak nagy száma, a mint lassankint ezek vették át a hatalom kezelését és vették át azt a szerepet, a melyet eddig a független elemek vittek: ezen az alapon és ezen az utón többé már nem a nemzet maga rendelkezett, hanem rendelkezett az uralkodói akaratból kifolyó hatalom, mely átvette ekként a hosszú századokon keresztül a nemzet által hirt hatalmat és közjogi befolyást. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Az esztétikai érzés, t. képviselőház, rendkívül befolyást gyakorol az egyéneknek viselkedésére, ugy hogy mindenki magát szívesen rendezi be az ízléses emberek természete szerint. De vájjon a nemzeteknek sorsát esztétikai felfogással kell-e mérlegelni? Durva eszközöket szabad-e visszautasítani akkor, midőn kizárólag ezen durva eszközök alkalmasak a nemzeti ügy védelmére ? (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Hisz akkor a vér, a mely legtöbb rombolással és pusztulással jár, a mely az esztétikai érzést a legjobban sérti, vájjon a vér valamikor is jogosult fegyver volna-e még akkor is, ha csak ennek az árán védelmezhetjük meg magunkat ? Nem a kényeskedés, nem az egyéni izlés és nem a tartózkodás bizonyos eszközök használatától, de kizárólag az a szempont a döntő, hogy vájjon egyedül az a fegyver alkalmas-e a czélnak elérésére, vájjon az az eszköz egyedül alkalmas-e a nemzet jogainak megvédelmezésére ? Mert ha alkalmas, akkor nem szabad visszarettenni semmi kényesség, semmi uri finnyásság miatt azon eszközök használatától. (Igaz! Ugy van! a, szelsöbaloldalon.) Hodossy Imre t. képviselőtársam azt mondotta legutóbbi beszédében, hogyha ő arra a meggyőződésre jutna, hogy 67-es alapon nem lehet Magyarország közjogi rendjét megvédelmezni, azon esetben attól elpártolna. (Egy hang a szelsöbaloldalon: Soha sem fog arra rájönni!) T. képviselőtársaim! Mennyi fokozat van az emberi és politikai tények átalakulásában. Annyi fokozat, hogy ime 35 év telt el, 35 évnek tanusága beigazolta, — ezt Hodossy Imre t. képviselőtársam is sokszor mondotta, — hogy annak a törvénynek ferde magyarázása folytán oly hézagok, oly kívánságok merültek fel, a melyeknek kielégítése okvetetlenül szükséges. És ha 35 évnek tanulsága nem elég arra, hogy olyan elméket is, mint Hodossy Imre, más meggyőződésre bírjon, akkor mennyi idő kell még, a mig a meggyőződés elhatározássá érlelődik, mennyi idő kell még, a mig ezen elhatározás oly tetté lesz, a mely sikerre is fog vezetni! (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Mert nem elég magában véve, hogy egy politikai cselekvésre elhatározzuk magunkat, hanem e politikai cselekvésnek módozatait akként is kell alkalmazni, hogy a siker a nemzet czéljainak részére biztosittassék. Hiszen ha ezt veszszük, akkor egyenlő volna a politikai működés azzal a vallásos cselekménynyel, •— a mely igazán felemelő, mert az isteni gondviselésben való megnyugvást jelenti — hogy a tavasz ébredésekor a falu népe kimegy a határba és a pap megszenteli a leendő termést: ime a szentelt viz, a mely előhozza az égnek áldását. De az egyháznak nem az a tanítása, hogy ebben már meg kell nyugodni, hanem azt mondja: Segits magadon és az Isten is megsegit! (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Ha, e mellett a szent aktus mellett az a szántó-vető nem venné azt a fáradságot, hogy kezének kérgével munkálja meg a föld rögeit, ha nem végezné el azt az esztétikailag helytelen munkát, hogy öszszegyüjtse az állati termékeket, hogy a földnek