Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-349

3Í9. országos ülés 1W3 november 30-án. hétfőn. 23 Gr. Zichy Aladár: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) Mindenekelőtt rektifikálni akarom ezen felszólítást, mert, őszintén megvallva, nem a ház­szabályokhoz akarok én szólani, de Kossuth Fe­rencz t. képviselőtársam felszólalása és Tisza István miniszterelnök urnak válasza után ugy érzem, kötelességem, hogy felkérjem a t. házat, hogy engedje meg nekem ezen felszólalást. {He­lyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, megengedi-e, hogy gr. Zichy Aladár képviselő ur a házszabályok czimén kért felszólalásának keretétől eltérőleg szólhasson ? (Megengedjük!) A ház gr. Zichy Aladár képviselő urnak a szólásra való engedélyt megadja. Gr. Zichy Aladár: Ugy tudom, mindnyájan ismerik pártunknak tevékenységét, működését és nem kell külön dokumentálnom azt, hogy a po­litikai bonyodalomból a kivezető utat szorgal­masan és állandóan kerestük. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Kossuth Ferencz t. kép­viselőtársam felszólalása azonban, ugy látom, nem a helyes irányban vezetett, (Ugy van! Ugy van! bálfelöl.) mert előránt egy kérdést, a választási törvény megváltoztatásának kérdését, a mely nincs a napirenden, s nem is képezi a mai vitának tárgyát. Nem lehet kielégíteni az ellenfelet olyan dologgal, a mit ez idő szerint nem is kívánt. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Magunk részéről programmunkban elejétől fogva a választói jognak kiterjesztését sürgettük, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) s mondhatjuk, hogy előbb követeltük azt, semmint erre nézve Széll Kálmán miniszterelnök úrtól ígéreteket kaptunk, tehát ezeket már akkor is megkaptuk és ma gr. Tisza István miniszterelnök ur ezzel nem hoz ujat. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ettől tehát el akarok tekinteni, s áttérek arra, a mi tulajdonképen a mai nagy bonyo­dalomnak szülő oka, a házszabályoknak súlyos megsértésére. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Visontai Soma: Alkotmánysértés! (Zaj a bal- és a szélsöbalodalon.) Gr. Zichy Aladár:... Azon meggyőződésben vagyok, hogy addig mindenféle békülési kísérlet hiábavaló, (Hosszantartó taps a bal- és a szélső­baloldalon.) a mig azt a nagy sziklát el nem távolítja onnan a miniszterelnök ur, a mely ezt az áradatot okozta. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tessék elismerni a házszabályok megsértését. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon. Nagy mozgás jobb­felöl.) Tessék a miniszterelnök urnak azon javas­latát, mely a délután ismételt üléseket tartal­mazza, visszavonni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert ki nem térhet az elől az obstruáló ellenzék, hogy tényekkel bebizonyítsa, hogy az a házszabálymagyarázat nem felel meg a valóságnak (Ugy van' Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és a hányszor sikerülni fog — s ez nem lesz nekik nehéz — hogy az első ülést, a kitűzött órán túl 5 óráig kihúzzák, mindannyiszor kénytelen lesz aliázelnök az ülést beszüntetni, nehogy abba a hibába essék, hogy permanens ülések legyenek; mert azt még sem hiszem, t. képviselőház, hogy elkövethetnék azt, hogy egy jegyzőkönyvet lezárjanak csak azért, hogy egy uj ülést megkezdhessenek. De visszatérek, t. képviselőház, beszédem tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Senki sem tagadhatja, hogy mi őszintén kívántuk és kerestük a kibontakozás útjait, (Fel­kiáltások jobbfelöl: Látjuk!) sőt, még tovább megyek, nekem az a meggyőződésem, hogy nin­csen ma politikus az országban, a ki ne óhaj­taná és ne kívánná a kibontakozást. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És azért ajánlom a miniszterelnök urnak, ha dokumentálni akarja azon szándékát, hogy ezen szomorú állapotból az országot kivezetni akarja, mást nem csele­kedhetik, mint azt, hogy egy parlamenti bizott­ságot hívjon össze, (Zaj a jobboldalon. Helyeslés a néppárton.) a mely parlamenti bizottság meg­bízatás alajjján, de intézményesen is fogja azután lehetőleg hosszú időre előkészíteni a törvényhozói működést. (Élénk helyeslés a néppárton.) Méltóztassék visszatérni a törvényes útra és én ugy hiszem, hogy maga az ellenzék is örülni fog, ha felszabadulhat azon súlyos fele­lőség terhe alól, a melyet mindnyájan érzünk és ha visszatérhetünk az üdvös törvényhozási működéshez. (Elénk helyeslés balfelöl.) Ezt tartottam kötelességemnek a magam részéről ez alkalommal elmondani és köszönöm a háznak, hogy meghallgatni szives volt. (Elénk, helyeslés és éljenzés a néppárton.) Trubinyi János jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! Én is hasonló jogczimen a t. ház szives engedélyét kérem az imént elhangzott nyilatkozatokra a magam ne­vében teendő lehető rövid felszólalásra. Elnök: Méltóztatnak az engedélyt megadni ? (Megadjuk!) A ház az engedélyt megadja. Holló Lajos: Már kifejeztem a ház mai ülésén, hogy részünkről, a kik e harczban kö­vetkezetesen elejétől végig résztvettünk, soha semmiféle személyi momentum nem játszott sze­repet, ilyen személyi momentumot a harczba bele nem kevertünk. (Igaz! Ugy van! a bal­oldalon.) Mi ezt a harczot hasonló elvhűséggel, hasonló szilárdsággal és hasonló kitartással vit­tük Széll Kálmán volt miniszterelnök ur ellen, vittük gróf Khuen-Héderváry Károly volt mi­niszterelnök ur ellen és állithatom, hogy gróf Tisza István miniszterelnök ur személye sem képez semmiféle súlyosító körülményt arra, hogy ő ellenében ezt a harczot súlyosabb fegyverek­kel, vagy eltérő tekintetekből folytassuk. {Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Rigó Ferencz: Tessék elhinni, a mit mond! Holló Lajos: A második, a mit előzetesen meg kell jegyeznem, . . . (Zaj a jobboldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents