Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-349

24 3k9. országos ülés 1903 november 30-án, hétfőn. Elnök; Csendet kérek! Kérem a t. képviselő urakat, beszédközben ne méltóztassanak társalogni. Rákosi Viktor: Közbeszólani szabad ! Elnök: Azt meg a házszabályok értelmében épen nem. Rákosi Viktor: Hozzátartozik a vitához! (Zaj a jobobldalon. Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Holló Lajos: A második megjegyzésem, t, képviselőház, arra vonatkozik, a mit előttem szóló t. képviselőtársam is, talán az ellenzék közhelyeslése mellett, fejezett.ki, s ez az, hogy a békés megoldást szivünknek teljes melegével mindannyian óhajtjuk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A törvényes rendet, az alkotmány háboritlan uralmát mindenki nagy jelentőségűnek tekinti, ennek következtében készséggel hozzájárulunk ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, illetőleg hogy a törvényes rend ismét helyreálljon. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Azonban, t. képviselőház, tartozunk épen annak a helynek, a melyet itt a küzdelemben elfoglalunk, azzal, hogy tévedésbe ne ejtsük a t. kormányt és ne ejtsük tévedésbe azokat sem, a kik a kormány részére a megbízásokat felülről adják az iránt, hogy mik lehetnek azon módok, a melyek utján a békés kibontakozást elérni lehetne, tartozunk azzal, hogy őszintén, tartózkodás nélkül mutassunk legalább nagy vonásokban arra az útra, a melyen ezt elérni lehet. Mikor mi harczba indultunk és harczba szálltunk, két dolog erősen be volt vésve lelkünkbe : az egyik az a czél, a mely nélkül könynyelmüség, meggondolatlan vétek és politikai bűn lett volna ezen harczot elkezdeni, s ez nemzeti nyelvünknek érvényesítése. (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) A másik, t. képviselőház és t. képviselőtársaim, a mi előttünk lebegett és a mi ép oly erősen volt a lelkünkbe bevésve, a reménység volt, hogy a nemzet akarata erős lesz, elhatározása SZÍVÓS lesz ezen a téren és hogy az eléje tornyosuló akadályok le fognak előtte omlani. Mi is láttuk azt, a mit Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk látott és lát ma is, hogy mily nehéz elhatározással és makacssággal állunk szemközt a császári hatalommal és annak körében, a midőn a magyar nemzeti vezényszóért harczolunk, hogy milyen előítélet, elfogultbág, százados küzdelem és megátalkodottság az, a mely ennek útjában áll. De láttuk a história világításánál azt is, hogy ezek az akadályok sorra ledőlnek, a mint látják azt, hogy nem egy eltörpülő kisebbség, hanem az egész nemzet közvéleménye (Igaz! Ugy van! balfelöl.) áll ezen küzdelemnek élén, A mint a t. miniszterelnök ur maga is igen helyesen, tárgyilagosan ismerte be programmbeszédében, hogy a nemzet széles rétegeit áthatja ez a kívánság, épugy valljuk azt mi is most, hogy bár igaz, hogy a parlamentáris többségnek kialakulása nem veszi fel magába ezeket az akaratokat akként, hogy azt, mint parlamenti czélt maga elé tegye, de elhangzanak önkéntelenül is kinyilatkoztatások, a mint ma is elhangzottak a túloldalról, hogy ők is akarják a magyar vezényszót, a magyar nyelv jogát, ők is kívánják, de talán az időt nem tartják elég alkalmasnak arra, hogy ezeket a fejedelemnek kimondott akaratával szemben most érvényesítsék. Midőn tehát nemcsak künn, a külső közvélemény, de itt bent önöknek belső lelkiismerete is ezen álláspont mellett áll, akkor nincsen másról szó, mint hogy önök is, mi is látjuk azt, hogy ennek akadálya nem a mi elhatározásainkban, jogainkban, törvényeinkben fekszik, hanem azon felső akaratban, a mely régi tradicziójánál fogva, régi elfogultságánál fogva ennek útjában áll. Ha nekünk nem lett volna reményünk arra és a história folyamán számos példa nem lenne arra, hogy erős férfiak erős elhatározással, erős akarattal ezt az akadályt legyőzték, akkor nem is indultunk volna abba a harczba és most sem folytattuk volna. De ma is hiszszük, hogy önöket is, t. barátaim ós t. képviselőtársaim, meg fogjuk győzhetni, hogy helyesebb, ha ezt a harczot megkezdvén, eredménynyel befejezzük, mintsem hogy ha ennek a harcznak későbbi időkben ujabb megújulását helyezzük kilátásba, a mely rombolóbb lesz és talán a szenvedélyeket jobban fel fogja gyújtani, mint az most történt, minthogy ezt most alkotmányos utón akarjuk keresztülvinni. Ezek a békeajánlatok, a melyeket a t. miniszterelnök ur programmnyilatkozatánál is megtett és a melyeket itt megismételt, — be lett igazolva — azok a harczoló tábort ki nem elégítik, hiszen ő már akkor is megtette a szociális reformok terén ezen ígéreteket, megtette a választási reform terén is az Ígéretet, a melyet itt mindannyian nagy figyelemmel, nagy érdeklődéssel hallgattunk, hiszen régi programmunkat képezi a választói jognak kiterjesztése, a választói kerületek aránytalanságának megszüntetése. Régi programmunkat képezte ez, de ezt a programmot vallották az előző kormányok is, vallja a jelen kormány is és megvalósítását fogjuk is tőle követelni, de engedjenek meg nekem: több reménységet tápláljunk mi a t. miniszterelnök úrral szemben, a ki a programmját itt oly módosítások tárgyává teszi, a melyeket kezdetben tagadott, ki azt mondotta,, hogy ő semmiféle alkotmányellenes fegyvert igénybe nem vesz és ime, a házszabályok megsértését követi el. (Nem áll! Nem áll! a jobboldalon.) Mikor idejött, ezek még nem lettek bebizonyítva. Mikor idejött, .mindnyájan hittük, hogy ő, mint az előző kormányok, megmarad a törvényesség mesgyéjén és határai közt, Azóta beigazolódott, hogy ezek neki csak czélszerüségi akadályt képeznek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mikor bizonyos czélokat el akar érni, — meghiszem, az ő szempontjából jóhiszemüleg — le-