Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-349
22 3Í9, országos ülés 1903 B. Kaas Ivor: A házszabálysértésről beszéljen ! Gr. Tisza István miniszterelnök : .. . akkor járok el helyesen, ha most semmiféle más kérdés taglalásába nem bocsátkozom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Semmit sem mondott!) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután a házszabályokhoz kértem szót, elsősorban ezen keretben kivánok maradni. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) A parlamenti helyzetnek legutóbbi elmérgesedését . . . (Mozgás és zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: . .. kétségtelenül az az intézkedés, a többségnek azon akaratnyilvánítása okozta, hogy parallel ülések tartassanak. Nem szándékozom most semmiféleokoskodásokbabocsátkozni, csak konstatálni kivánok erre vonatkozólag egy tényt. (Halljuk ! Halljuk a szélsőbaloldalon.) Ez a ténykérdés abból áll, hogy vita tárgyává tétetett, hogy a házszabályok ide vonatkozó része valóban a pártok megegyezésén alapult-e és azzal az intenczióval hozatott-e be ezen házszabálymódositás, hogy az a pártoknak garancziája alatt áll? T. ház! E tekintetben én az erre vonatkozó tárgyalások előadójának, Horánszky Nándornak 1899. márczius 15-én tartott beszédéből (Halljuk! Halljuk!) csak két pontot szándékozom felolvasni, (Halljuk! Halljuk!) hogy megállapítsuk azt a tényt, hogy azon urak, a kik azt hitték — természetesen csak képviselőket értek — hogy itt a többség obligón kivül állott volna, merőben tévedésben voltak. Az előadó ur az előadói székből akkor ezt mondotta (olvassa): »És minthogy ezen módosítások, a melyeket a bizottság előterjeszt, nemcsak terjedelmükre, értve az alatt azon szakaszokat, a melyek módosithatók, hanem szerkezetükre nézve is teljesen megegyeznek azon megállapodásokkal, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a melyeket a pártok létesítettek, (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) annálfogva azt hiszem, hogy már maga ez az egy szempont is döntő fontossággal bir arra, hogy a bizottság nevében azoknak változatlanul leendő elfogadását kérjem.« (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Ez a körülmény emeli becsét és értékét azon megállapodásoknak is, a melyeket a módositások tartalmaznak, s a melyeket a bizottság a képviselőháznak elfogadásra ajánl, mert ezen közös és kölcsönös megállapodások szolgáltatják a pártok részéről azt az erkölcsi obligót, hogy azon intencziók, a melyek a bizottság ás a pártok szemei előtt lebegtek akkor, a midőn a házszabályok változtatását elfogadták, a maguk őszinte és valódi értelmükben érvényesülni is fognak.« Ezt mondta a képviselőház előadója. Most, t, ház, kegyes engedelmükkel két perezre a háznovember 30-án, hétfőn. szabályokon kivüli kérdésben is igénybeveszem szives türelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Azon nyilatkozatok, melyeket a t. miniszterelnök ur most tett, kétségtelenül a parlamenti helyzetet illetik. Ezeknek érdemére vonatkozólag abszolúte tartózkodom minden nyilatkozattól, mert azoknak esztimálása kinek-kinek egyéni belátásától függ; egyet azonban köteles vagyok kiemelni: azt, t. ház, hogy a választójognak kiterjesztése alatt soha nem érthetek mást, mint azt, hogy a nemzetnek rétegei lényegesen nagyobb többségben vonassanak be a választói jog keretébe. (Helyes! Természetes! a szélsöbaloldalon.) Ertem magyarán és világosan azt, hogy több százezerrel szaporodjék a választók száma. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És, bocsánatot kérek, még egy szót akarok szólni: sokak előtt aggodalmat gerjeszt az, hogy van egy bizonyos nemzetközi propaganda, a mely a haza ellen is visszaél a politikai jogosítványokkal. Ne legyen közöttünk félreértés a tekintetben, t. ház, hogy én, a ki például hangos hirdetője és követelője vagyok annak, hogy a választói jog kiterjesztése alatt a hazafias munkásságot értem elsősorban, mert azoknak az elemeknek, melyek megtagadják a hazát, nem akarunk szolgálatot tenni. Hock János: A kinek nincsen hazája, annak nem ad jogot a haza! Polónyi Géza: Eléggé ismert közhely, hogy a ki megtagadja a hazát, nem kérhet tőle jogot. De én erre vonatkozólag — a nélkül, hogy az bárkit is érintene vagy kötelezne — kijelentem, hogy sokszor tűnődtem a felett, hogy egy választási törvényben egy fogadalom felvétele helyén volna, a mely szankezióhoz van kötve — esetleg politikai jogvesztés volna a szankezió — egy oly fogadalom felvétele, hogy a ki a választójogot megszerzi, a hazához hűséget fogad. Ez olyan intézkedés lehet, a mely legalább abban a tekintetben fog biztosítékot képezni, hogy ezen politikai jogok kiterjesztése visszaélésekre fel nem használható. Én a magam részéről, mondom, ismételten . . . Bakonyi Samu: A katonaság esküdjék meg az alkotmányra! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza : . . . a miniszterelnök ur nyilatkozatának értékét nem akarom esztimálni; azt a tényt azonban, hogy a miniszterelnök úrban egy bizonyos jóindulat megnyilatkozott, készségesen nyugtázom, és legyen meggyőződve a miniszterelnök ur, sokan vagyunk, a kik aggódva gondolkozunk azon, hogyan lehetne a nemzetet a válságos helyzetből kivezetni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: Szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur foglalja él.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A házszabályokhoz való szólásra jelentkezett gr. Zichy Aladár. (Halljuk! Halljak!)
