Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

248 557. országos ülés 1003 deczember 12-én, szombaton. így gondolkozik ott a nép. Kezemben vannak hivatalos nyugták és iratok, a melyek szerint a parasztgazdák, ha közvetlenül bérelnek a közalapitványi uradalomtól, 70—70 koronát fizettek holdankint; ugyanazon a területen, a hol az történt, hogy holdankint 70-80 koronát fizettek a parasztok, azok között a parczellák között egy falusi kabátos ember, az ottani kocsmáros, bérelt száz holdnyi parczellákat, ámde ez nem fizetett holdankint 70—80 koronát, hanem csak 32 koronát; a tőszomszédságában levő közalapítványi tiszt pedig — egy rokon — bérelt körülbelül 500 — 600 holdat és fizetett holdankint 16 koronát az előbbi szerződés szerint, most 18 koronát fizet. Látjuk tehát, hogy egy és ugyanazon a helyen a paraszt fizet 70 — 80 koronát, a falusi kocsmáros 32 koronát, a rokon pedig 16 koronát a föld holdjáért. Ez a rokon különben is nagyon privilégiumos nagybérlő. Bérelt egy birtokot és azt ugy, a mint kapta, ugy a mint az ő kezén volt, átengedte albérletbe idegenből való más gazdaembereknek 2000 forint évi nyereséggel. Ezek az albérlők azután parczellákban még egyszer albérletbe adták a földet az ottani népnek, természetesen ismét megfelelő nyereséggel. így tehát egy birtokról, vagy helyesebben mondva, egy népről ottan két bőrt húznak le egyszerre. Igen, t. képviselőház, ilyenek sülnek ki a buziási vizsgálat alkalmával; és még valami, az t. i., hogy az egyik tanú azt vallotta, hogy az egyik nagybérlőnek a kocsisaitól tudja biztosan, mert többek jelenlétében történt, hogy a nagybérlő búzát és teheneket szállított a buziási főtiszt portájára. Meg is nevezte az a tanú rögtön a többi egyéneket is mind. a kik szintén tudnak erről vagy hasonló dolgokról A vizsgáló miniszteri biztos ur ezt felette fontos vallomásnak tartotta, és ezért külön jegyzőkönyvbe foglalta, azonban nem hallgatta ki rögtön a megjelölt többi tanukat azon nagyon érthető megokolással, hogy erről a miniszter urnak külön jelentést kell tennie. A miniszteri biztos ur be is fejezte a vizsgálatot; a jegyzőkönyveket felterjesztette, — én is aláirtam valamennyit — és, t. ház, azóta elmúlt nyolcz hónap, és ezen ügyben semmi sem történt. Nem tudom, hogy ki akadályozta meg, a minisztériumban vagy Buziáson, hogy ez a vizsgálat tovább folytattassék, befejeztessék és hogy érvényesülhessen a volt miniszter ur akarata, nekem adott Ígérete pedig beváltassék. Mindezt nem tudom, de hogy ez a vizsgálat meddő maradjon, és annak eredményét ne láthassuk, azt én az elszegényedő félben levő népre való tekintettel és az igazságra való törekvésem okából nem nézhetem hallgatag tovább; eddig is csak azért vártam e2en felszólalásommal, mert hiszen az eddig tartott kormányválság és a parlamenti állapotok nem engedték meg nekem azt, hogy ezekre a mostani igen t. miniszterelnök ur figyelmét felhívjam. Meg vagyok győződve arról, hogy a t. közoktatásügyi miniszter ur épen ugy, mint hivatalbeli elődje is, kívánja az igazságnak kiderítését, hogy ennek alapján azután üdvösen intézkedjék^ a hibákat a lehetőség szerint orvosolja. Épen ezért teljes bizalommal kérem, hogy foglalkozzék ezen ügygyei, különösen pedig azokkal a vizsgálati jegyzőkönyvekkel, nem pedig csak a minisztériumba érkezett jelentésekkel; ne engedje meg, hogy számos község boldogulásának rovására ez az ügy továbbra is elodáztassék, és esetleg elaltattassék, és hogy a basáskodásés rabszolgatartás kerületemben még tovább is folyjék. Mindezek alapján interpellácziómat a következőkben bátorkodomelőterjeszteni (olvassa): Interpelláczó a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz: Hajlandó-e a t. miniszter ur a buziási közalapítványi főtisztség működéséről, a közalapítványi birtokokon folyó bérletrendszer helytelenségeiről és az ezekkel kapcsolatos néprontó földuzsoráról a Buziáson ez év elején folytatott vizsgálat alapján kellő informácziőt szerezni ? Hajlandó-e a t. miniszter ur ennek alapján azután oly üdvös intézkedéseket életbeléptetni, a melyek révén a visszaélések megszüntethetők, a hibák és bajok orvosolhatók lesznek, és a melyek lehetővé teszik, hogy a nép hozzájuthasson közvetlen bélietekhez? És hajlandó-e a t. miniszter ur arról is intézkedni, hogy a minisztériuma egyik - másik osztályában a halogatás és eltussolás rendszere lábra ne kapjon, és a buziási vizsgálat eredménytelenül feledésbe ne kerüljön? T. ház! A midőn ezen interpellácziómat teljes bizalommal intézem a t. miniszter úrhoz és üdvös intézkedéseit remélem, bátorkodom még röviden a következőket megjegyezni: (Halljuk!) Én tőlem telhetőleg igyekszem a nép boldogulását mindenben elősegíteni és csekély erőmhöz képest mindazt megakadályozni, a mi a népet anyagilag, fizikailag és erkölcsileg ronthatná, vagy hazafias érzésében megingathatná. Ezt én emberi, képviselői és hazafiúi kötelességemnek tartom, és épen azért helytelennek tartom azt, hogy ezen működésemben és ezen kötelességem teljesítésében meg akarnak akadályozni különösen hivatalos részről, midőn ilyen vizsgálatnak az eredménye elodáztatik, mintegy eltussoltatik. Ilyen elodázó, ilyen eltussoló szándékot látok én ebben a 8 hónapban, mely azóta a vizsgálat óta lefolyt, a nélkül, hogy eredményt látnánk. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólani. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Lendl Adolf t. képviselő ur szives volt ma előterjesztett interpellácziójának szövegét velem előzetesen közölni, s igy nekem módomban volt ezen ügygyei, mely visszanyúl hivatali elődöm működési idejébe, már előbb is foglalkozni és erre nézve informácziőt szerezni. De miután a t. képviselő ur in-