Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. 247 sem lova, sem ökre. Ezek, mint albérlők, nem teljesíthetik az összes elvállalt kötelességet, mert szántani nem tudnak. Ilyenkor a saját feles albérlői helyett a nagybérlő szánt, de aztán ő nem a fele termést kapji,, hanem a termés kétharmad részét. Már most, hogy a nagybérlő minél gyakrabban juthasson ilyen módon a termés kétharmad részéhez, a következőképen jár el. Az egyik helyen a nagybérlő a rosszabb minőségű földeket kiadja olyan parasztgazdáknak felesben, a kiknek van lovuk és ökrük. Eleket kötelezi egyúttal ingyen trágyázásra. A jobb minőségű földeket, illetőleg azokat, a melyeket tavaly nagyon trágyáztatott, csupán csak olyan gazdáknak adja ki, a kiknek nincs lova vagy ökre, ezek tehát nem szánthatnak, és igy a mintegy ingyen trágyázott jóminőségii földnek kétharmad résznyi termését kapja a nagybérlő, rosszminőségü földjét pedig ingyen trágyáztatja. És ezeket a gazdákat azon területen évről-évre változtatja. Más helyen sokkal kiméletlenebbül jár el a nagybérlő. A faluban ugyanis először tönkreteszi annak a falunak ló- és marhaállományát, hogy az emberek ne szánthassanak és hogy mindig ő kapja a termésnek kétharmad részét. Egy falunak ló- és marhaállományát pedig nagyon könnyen lehet tönkretenni. A nagybérlő t. i, nem csupán csak a közalapitványi szántókat veszi bérbe, hanem még az összes legelőterületeket is. Ezekre a legelőteiületekre fogad ugyan parasztemberektől és pedig meglehetősen magas dijakért lovakat és ökröket legeltetésre, de abból a faluból, a hol az ő nagy bérlete fekszik, nem fogad oda egyetlen egy állatot sem, ugy, hogy az emberek nem tarthatnak igavonó állatot és igy mindig a nagybérlő kajua a termésnek kétharmad részét. Ezzel sem értem még a panaszok végére, mert még egy általános helytelenséget kell felemlítenem. A nagybérlők t. i. a közalapitványi uradalomtól bérbe vesznek katasztrális holdakat, a feles embereknek pedig albérletbe adnak u. n. magyar, vagy a mint ott nevezik a kisholdakat. Száz albérbe bocsátott kataszteri holdból csinálnak 120—125—130, sőt 135 kisholdat is, minélfogva a nagybérlő fizet a kataszteri holdakért 15—16 — 18 koronát a közalapitványi uradalomnak, mig ő kap az albérlőktől s

/

4 holdankint 50—60, sőt helyenkint 70 — 80 korona ellenszolgáltatást. A nagybérlő ezenfelül elrontja helyenkint a falunak marha- és lóállományát. O meggazdagszik és meghízik, ellenben a, nép végképen leszegényedik, lerongyosodik és folytonosan küzd az éhhalállal, és ezért természetesen végkép el is keseredik. Miből él tehát ez a nép és miből fizeti az adót és egyéb terheit: ez a kérdés. Egyenesen az eladósodásból él. Évről-évre mélyebbre sülyednek ezek a falvak, az emberek beltelkeikre, házaikra vagy még meglevő saját csekély földjeikre évről-évre vesznek fel pénzeket húsz, harmincz, ötven forintot a vidéki takarékpénztáraktól és igy terhelik meg házaikat adóssággal a rogyásig. Vannak az én kerületemben falvak, a melyekben nincs semmi más, csak nyomorúság, szegénység, a hol éhezik a nép s van azonkívül még hetenkint egy-egy liczitáczió, mert ilyen helyütt a takarékpénztáraknak egyik-másik ügyvédje vagy a nagybérlőknek ügyvédje minden héten, vagy gyakrabban vesz egy-egy parasztházat busz, harmincz, ötven forintért, mert hezitálásra kerülnek a házak és a Hezitálásokon nincsenek mások, csak jegyzők, korcsmárosok, egy-két ügyvéd és esetleg a nagybérlő maga^ (Ugy van! hal felöl.) És hogyha most azt kérdezzük ezektől a szegény emberektől, hogy miért nem igyekeznek maguk is közvetlen bérlethez jutni, miért nem mennek a közalapítványhoz, akkor is szép dolgok sülnek ki. Lehetetlenség ugyanis, hogy az árveréseken a nép eredményekhez jusson. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Hogyha készülnek is hozzá, ha össze is beszélnek többen és elmennek az árverésekhez, akkor is az árverések elhalogatásával, hamis tanácsadással, csalafintasággal, a feltételek megnehezítésével, sőt a minisztériumba küldött kétértelmű és a valóságnak meg nem felelő jelentésekkel utólag is elütik őket a közvetlen bérletektől. Különben van még egy gonoszabb módja is a nép visszarettentésének, néhol — ugy a látszat kedvéért — kisebb területekhez hozzáeresztik a népet, a parczellák közvetlen bérletéhez hozzáeresztik, de akkor maga a közalapitványi főtisztség annyira felemeli a bérösszegeket, hogy a nép egyáltalában bele nem mehet és visszaretten a bérlettől, sőt kitudódott egy eset, — szintén benne van a jegyzőkönyvekben — hogy a közalapitványi uradalom csak ugy akarta bérbeadni a parczellákat a népnek közvetlenül, hogyha Julius elsején fizetik meg az egész évi bérösszeget. Jól tudjuk, hogy az a parasztgazda Julius elsején az egész évi béröszszeget megfizetni nem tudja, ilyen feltétel mellett nem bérelhet, mert nem képes annak eleget tenni. Többnyire románok laknak ezen falvakban, de magyar nép is van közöttük. Van fdlu, a hol 30—40, sőt 60 család is magyar, de az ép olyan tehetetlen. Egyszer kérdeztem egy ilyen értelmesebb parasztgazdától, hogy miért nem bérel egy pár parczellát az uradalomtól; azt felelte, hogy inkább dolgozik uzsorával. A nép t. i. uzsorának nevezi mindazt együttvéve, a mivel adózik a nagybérlőnek a fele termésen felül; a többi mind uzsora a nép száján. Azt mondja, hogy igy inkább megtarthatja még két-három évig a maga házát, mig ha közvetlenül bérel, Julius elsején kell fizetni, s ha ekkor kötelezettségének nem tudna eleget tenni, kénytelen volna nagyobb összeget felvenni a takarékpénztártól, a mikor is az első váltó lejárása alkalmával bizton elveszíti házát.