Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

246 357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. másutt is, de főkép a Temes—Bega-völgyben rendkívül terjedelmes birtokokkal rendelkezik. Kerületemnek kilencz falujában a határoknak jó felerésze le van foglalva ilyen földekre. A földmíves nép ezekben a falvakban ily helyütt oly szegény, hogy saját tulajdonul egy főre nem esik egy fél hold termőföld, beleszámítva még a belső telkeket is. A nép tehát okvetetlenül reá van szorulva arra, hogy a közalapítványi birtokokból béreljen, mert különben éhen hal. A népnek ezen nyomorúságos kényszerhelyzetét használják fel arra. hogy a népet kiforgassák mindenéből, mert egyszerűen nem a népnek adják bérbe a közalapítványi birtokoknak még azt a részét sem, a melyet parczellázni szabad, parezellázni lehet, hanem odaadják nagybérlőknek. Minden falunak meg van a maga nagybérlője és azok azután parczellánként, apróbb részletekben albérletbe adják a parasztságnak. A nép földre éhes és minden feltétel elfogadására kényszeríthető ily módon. Nem akarom itt jellemezni általánosságban a nagybérletekre vonatkozó módozatokat, sem pedig azon általános fogásokat, a melyekkel a népet távoítartják a közvetlen bérletektől. Nem akarom általában ismertetni azt, hogy a nagybérlő urak miként bánnak el a néppel, hanem csak arra szorítkozom, hogy elmondjak néhány rövid példát. A nagybérlő bérbe kapja a közalapítványi birtokot, 500, 600, 1000 holdat. Fizet érte holdanként 15—18 koronát. Ebből a nagyobbik részt ő maga munkálja, a megmaradó részt azonban parczellázva, feles albérletekbe bocsátja a legközelebbi falu lakossága között. De milyen feltételek mellett? Először is 6—10 korona készpénzt szed be minden feles albérlőtől, a mi előre fizetendő. Azután kötelezi a feleseket, hogy fejenkiut és holdankint 1 — 3 robotnapot munkáljanak neki ingyen, a mivel a birtoknak azt a részét munkáltatja meg, a melyet saját kezén tart. Harmadszor az albérlők egy részét arra kötelezi, hogy ingyen fuvarozzon neki. Ilyen módon ingyen szállíttatja a saját termését is a legközelebbi város piaczára, a vasúthoz, a buzakereskedőkhöz. Kegyedszer apró szolgálmányokkal is hozzá kell a népnek járulni az ő konyhai szükségletéhez és üzletéhez, mert a nagybérlő ur többnyire kereskedik is, tojással, csirkével, libával. Tavaszszal pl. tiz-tiz tojást, nyáron egy-két pár csirkét, őszszel egy pár hízott libát kell neki hozni. Továbbá, ha valami különös kötelezettséget vállalna a közalapítványi uradalommal szemben — a miért esetleg olcsóbban kapta meg a nagybérletet — pl. arra vállalkozott, hogy árkokat ásat, vagy dűlőutakat tart karban, vagy egy birtoktáblát akáczokkal beszeget, ezt a kötelezettséget is felosztja a feles albérlők között. Egy-egy feles albérlőnek bizonyos hosszú árkot kell ásni, akáczot kell beszereznie és beültetnie stb. De a mi a legsúlyosabb, a feles albérlőnek kell az összes munkát elvégezni, az ugarolást. szántást, magvetést, trágyázást, aratást, cséplést, behordást, rostálást. JNÍéha a trágyát is ők adják ingyen. A főbérlő természetesen megkapja a feles albérletbe adott parczellának fele termését kicsépelve, megrostálva, beraktározva. De vannak még más apróságok is. Ha a nagybérlő gőzgéppel csépeltet, a tűzbiztosítás költségét felosztja az albérlők között. Ha nagyobb mennyiségű lóherét termel, ebből mindegyik albérlőnek egy negyed holdat ingyen kell lekaszálni. A csépléshez a nagybérlő adja az albérlőnek a gépet, de ezért búza alakjában bizonyos díjat szed magának. Azután a feles emberek megfelezik a búzát, a melyet két rakásba raknak és ezek közül az egyiket magáénak választja a nagybérlő. De ezt a két rakást olyanformán keli elkészíteni, hogy az egyik valamivel nagyobb legyen, hogy a bérlő, a kinek jó szeme van, könnyen választhasson, mert a melyik feles ezt nem akarja tenni, annak előre megmondják, hogy jövőre hiába kér majd bérletet. Van egy-két olyan közalapítványi nagybérlő is, a ki kíméletesebb és emberségesebb. Ezek is megélnek, hanem nem hiznak meg és nem gazdagodnak meg ugy, mint az ilyen urak, de ezekre a nép nem is panaszkodik, ezeket jó uraknak tartja. De a legtöbb nagybérlő, mert azt a módszert követi, a melye"" itt ecseteltem, meg is gazdagodik, ezenfelül pedig még kiméletlenkedik is a néppel, Például, ha a feles albérlő közül egyik vagy másik nem teljesítheti a robotmunkát azokon a napokon, a melyekre a nagybérlő őket berendeli, akkor az illetők fizetnek bírságot fejenként, naponkint és holdankint három koronát; ha pedig valamelyik fuvarozásra kötelezett feles albérlő mulaszt egy napot vagy többet, akkor szintén fejenkint, holdankint és naponkint fizet bírságot hat koronát ugy, hogy ha valaki bérel egy három holdas parczellát és mulaszt két napot, ezért a két napi mulasztásért fizet a nagybérlőnek 18 korona bírságot. (Mozgás.) Megjegyzem, hogy mindezek vizsgálati adatok és ez tényleg bírság is, mert a nagybérlő azután a mulasztó helyébe fölfogad más embereket, de ezeknek nem fizet annyit, mint a mennyit levon, hanem kevesebbet, mert más kulcs szerint számítja ki azoknak járandóságát. A legtöbb parasztember aratás előtt nem képes ilyen összegeket készpénzzel lefizetni, tehát tartozásba irják azt neki. Az igy keletkező tartozásokat, a melyek néhol nagyon is felszaporodnak, azután olyanformán törlesztik a feles albérlők, hogy 36 korona tartozásért 60 korona ára búza jár a nagybérlőnek. Sőt kitudódott egy eset, ez is benn van a vi?sgálati jegyzőkönyvben, hogy 28 forint tartozásért a nagybérlő kapott őszszel, illetőleg aratás után 60 forint ára búzát. Van sok olyan földmives, a kinek nincsen