Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

3b7. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. 233 femlett pénzkészleteket haszontalan czélokra elpazarolja; az pedig, hogy az adó megszavazásának hiányában nem folyt volna be pénz, tehát ez emésztette fel a pénzkészletet, ismét nem áll, mert a meg nem szavazott adók a tényleg befolyó adóknak alig képezik 28—30 százaiékát. Tehát az állami háztartás itt világosan semmiféle akadályt nem képezett. Hogy a meg nem szavazott adóknak egy része be nem folyt, legfeljebb csak arra az eredményre vezetett, hogy a pénzkészlet tovább nem igen szaporodhatott, de maga az a régi készpénzkészlet, a melynek egy részét a pénzügyminiszter ur, igen helyesen, beruházási czélokra akarta felhasználni, a maga egészében érintetlenül fennáll és megvan az a czél is, a melyet ez a törvény megvalósitani akart, nincs tehát semmi ok arra, hogy ezt a törvényjavaslatot az uj kormány elejtse. (Ugy van! balfelöl.) Avagy viseltethetem- e bizalommal olyan kormány iránt, a mely egyéb, igen szükséges törvényeknek létrehozatala iránt érzékkel egyáltalában nem bir? Itt van például a polgári törvénykönyv, a polgári perrendtartás, a telepítési törvény, az uzsoratörvény, a végrehajtási törvény, a büntetőtörvény revíziója: mind olyan sürgős és szükséges, fontos törvényjavaslatok, a melyek legnagyobb részben az előző kormányok alatt is készen voltak és csak arra várnak, hogy a ház asztalára letétessenek és hogy a ház által kellő átdolgozás után mintegy hozsannával fogadtatva, megszavaztassanak. A t. miniszterelnök ur azonban egyáltalában nem látta szükségét annak, hogy ezen törvényeknek létéről, vagy esetleg a következő időkben való megvalósításáról még csak említést is tegyen. Ebből én csak azt a politikát tudom a t. miniszterelnök úrra nézve, még pedig nem valami dicsérően, következtetni, hogy a mikor siet a szászokat és a többi nemzetiségeket a keblére ölelni, nem siet igaz magyar honfitársait erkölcsi és anyagi előmenetelükben támogatni. (Ugy van! balfelöl.) Mert ha ez a szent czél lebegett volna szemei előtt, hogy igenis az állampolgárok összességének erkölcsi és anyagi előmenetelét biztosítsa, akkor az ilyen törvények behozatala, mint a melyekről most volt szerencsém említést tenni, ezeknek a ház asztalára való letétele, megvalósítása mielőbbi sürgős kötelességet kell, hogy rójjon a kormányra, (Ugy van! balfelöl.) tehát a kormányelnök programmjának ez lényeges és fontos részét is kell, hogy képezze. (Ügy van! bal felöl.) Mindezek olyan u. n. személyes bizalmi okok, a melyek miatt a Tisza-kormány iránt nemcsak hogy bizalommal nem viseltethetem, de a legnagyobb fokú bizalmatlanság kell, bogy kisérje az ilyen viselkedést. (Helyeslés balfelöl.) Most áttérek leadandó szavazatom harmadik indokára: alkotmányjogi aggályaimra és KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. kifogásaimra. Alkotmányjogi szempontból azt hiszem, nem kell soká érvelnem a mellett, — mert arról meg vagyok győződve, hogy a t. túloldal, ha hallgat is, de érzi ezen állitásom igazságának súlyát — hogy gróf Tisza István nagyot vétett a magyar közjog, a magyar alkotmány ellen akkor, a mikor annak egyik lényeges részét lábbal taposta, a mikor néhány heti miniszterelnöksége után arra az erőszakos eljárásra határozta el magát, hogy a házszabályokhoz nyúljon szentségtörő kezekkel és a házszabályok 203. §-át annak világos rendelkezése ellenére nemcsak másként iparkodjék magyarázni, illetőleg a helyzet körülményeinél fogva megváltoztatni, hanem a mi ezen paragrafusnak a hátterét képezi, a paktum, tehát egy megállapodás becsületszóra, ezt a megállapodást mintegy tiszteletre nem méltó rongyot eldobja. Mondom, azt hiszem, nem szükséges itt érvelés; elég kínosan érint ez bennünket valamennyiünket, azért csak egyszerűen felemlítem és mint tényt konstatálom, hiszen megmutatta a következmény, hogy ő maga is megijedt, a mikor már sikerült pártjával ezt a törvénytelen paragrafus-módosítást megszavaztatni, megijedt annak erkölcsi következményeitől és annak következtében iparkodott azt megváltoztatni és visszavonni. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloläalon.) De a rnikor mi egyrészt őt üdvözöljük, hogy iparkodott a maga hibáját jóvátenni, egyúttal arra is kérjük, tegye ezt olyképen jóvá, a mint egy férfiúnak az erkölcsi botlását jóvá kell tennie; arra kérjük, ismerje el egész őszintén és becsületesen a t. ház előtt, hogy a törvény ellenére alkalmazta és magyarázta a 203. szakaszt és a paktumot megszegte, a mikor pártjával a 203. §-nak ilyen értelmezését megszavaztatta. Mert ő daczára annak, hogy iparkodott jóvátenni hibáját, annyi férfias gavalléria nem volt benne, hogy elismerje: beismerem t. ház, hogy hibáztam és a hibámat azzal teszem jóvá, hogy ezt az intézkedést, mint törvénytelent visszavonom. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Ez lett volna a férfias eljárás, a melyet egy miniszterelnöktől az ember joggal megvárhat, de ő ezt nem tette és mert csak formailag tette jóvá hibáját, azért erkölcsileg sohasem tette azt jóvá a nemzet előtt, a melj' ezt mindig bélyegnek fogja tartani az ő személyét illetőleg. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Egy másik nagy alkotmányjogi bűne a t. miniszterelnök urnak az, a mikor azt a tant hirdette, hogy az ex-lexben is el lehet rendelni a választásokat. Igaz ugyan, hogy ebben munkatársai, hogy ugy fejezzem ki magamat, segítőtársai is voltak a t. miniszterelnök urnak, mert olvastam egyes jogi fejtegetéseket, a melyek a miniszterelnök ur álláspontját ijiarkodtak megerősíteni, illetve elősegíteni. Hát én nem akarom ezeknek az uraknak a véleményét most pontról-pontra bírálni, sőt 30