Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. 229 Másodsorban tiltakoznom kell az igen t. honvédelmi miniszter urnak egy alkotmánysértő törekvése és fenyegetése ellen. Ez az alkotmánysértő törekvés és fenyegetés pedig abban áll, hogy azt mondja a honvédelmi miniszter ur: »Ha pedig mi az ujonczjutalékot meg nem szavazzuk és igy ő nem Boroztathat, akkor ö kénytelen lesz az 1888: XVIII. törvényczikk alajrján a tartalékosok és póttartalékosok behívása iránt intézkedni, a mennyiben — mondja a honvédelmi miniszter ur — ezt különös körülmények követelik.* Hát, t. honvédelmi miniszter ur, ennek a törvényczikknek első feltétele az, hogy a rendes létszám meg van szavazva, a különös körülmények nem azok, a melyek a katonai létszám meg nem szavazására vonatkoznak; ez lehet hadképesség, harczászati képesség, védképesség szempontjából szükségszerű, de nem azért alkotják nálunk a törvényeket, hogy ezzel alkotmányi nagy kötelességeket és törvényeket bontsanak meg. Az ujonezmegajánlás joga a nemzet joga, azt alkotmányos jogunk és kötelességünk teljesíteni, a melyet kijátszani katonai szempontból szükséges okokból nem szabad és nem lehet, (Helyeslés a baloldalon.) Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: Csak ha az állam biztonsága követeli! Barabás Béla: Igen, ha az állam biztonsága követeli, de csak akkor, ha meg van szavazva az összes létszám és a sorozások is megtörténtek. Az ezen felül szükséges erő — ha természetesen ezt az állam biztonsága követeli — igenis igénybe vehető, de kijátszani az ujonczmegszavazás jogát nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) Az igen t. honvédelmi miniszter urnak még valamit akarok figyelmébe ajánlani. (Halljuk ! Halljuk!) Mindig azon panaszkodnak, ha az ellenzéki képviselők egyes esetekkel előállanak, hogy nem tudják azokat megviszgálni. Én is elmondok egyet, a nevet azonban nem szabad elmondanom, mert hiszen tönkretenném az illetőt, vége volna, a katonai pályán való megállhatása teljes lehetetlenség lenne. (Halljuk! Halljuk!) Egy fővárosi előkelő úriembernek a fia bevonult önkéntesnek. Jelentkezik a hadseregnél, jelentkezik a kapitánynál, beküldi kapitányához magyar nyelven kiállított ^névjegyét. A kapitány azt üzeni vissza: »En tudok francziául, tudok németül, de kinai nyelven nem értek.« (Mozgás.) Hogy ki volt ez, nem mondom meg, mert annak a szegény fiúnak bizonyára kicsavarnák a nyakát; hiszen abban van az osztrák tiszt urak szertelenségének biztonsága, hogy nem lehet az eseteket előadni, mert akkor vége volna nemcsak a fiu előmenetelének, hanem még agyonkinoznák, kiszekiroznák és mindenféle kegyetlen bánásmódban részesítenék őt. Igen t. honvédelmi miniszter ur, ez csak I egy eset. Én azt hiszem, hogy hazafias kötelességet teljesítene az igen t. honvédelmi miniszter ur, ha akár ő maga a saját hatáskörében, akár a közös hadügyminisztertől kibocsátandó rendelet utján megtiltaná ezeknek a tiszt uraknak, hogy senkinek nemzetiségét, vallását, faját szemére ne vessék, a miatt őket hátrányokban, kicsinyítő megrovásokban ne részeltessék, hanem nézzenek mindenkiben embert és magyar állampolgárt, a ki azért ment oda, hogy a haza iránt tartozó kötelezettségét lerója, nem pedig, hogy magát a tiszt urak szeszélyének alávesse. (Általános helyeslés.) Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: Eddig is megtörtént, ezentúl is meg fog történni! (Helyeslés.) Bakonyi Samu: Eddig nem történt, de azt elhiszem, hogy ezután meg fog történni! Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: Meg fog történni! (Általános helyeslés.) Barabás Béla: Azt mondotta itt tegnap valaki, hogy nem lehet a vitában felhozni olyat, a mit már el nem mondtak. Én azonban ennek daczára ujat fogok felhozni és okmányokkal fogom bizonyítani, a mi még eddig el nem mondatott. Midőn a létszám felemelésére vonatkozó I Fej ér vár y-f éle javaslat beterjesztetett, e javaslathoz csatoltatott egy kimutatás, a mely feltünteti, az 1900. évi népszámlálás alapján, a magyar korona országainak jogi népességét, valamint feltünteti, egy külön kimutatás szerint, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok jogi népességéről szóló 1900. évi deczember 31-én megállapított népszámlálási adatokat is. Ezen kimutatások egybevetéséből konstatálom, hogy nemcsak a magyar honos katonatisztek vannak a külföldön nagy számban szolgálatban, de olyan túlságos nagy számmal vannak a magyar fiuk és a magyar állampolgárok is Ausztriába és Boszniába kivezényelve, a mely sem az igazságnak, sem annak az aránynak nem felel meg, a melyben mi a hadsereg együttes létszámához járulunk. Ezen kimutatás szerint azon néj)számlálás alkalmával ausztriai illetőségű volt Magyarországon 6886, BoszniaHerczegovinában pedig 5997, összesen tehát 12.863, a mi az Ausztria által kiállított 221.876 egyénnek 5'8°;'o-a, vagyis V'20-äd része. Nézzük már most, hogy miképen állunk e tekintetben a magyar állampolgárokkal? Magyarország katonai létszáma azon napon 154.304 volt; ezek közül ausztriai tartományokban helyeztetett el 18.987, tehát háromszor annyi, mint a mennyi ausztriai volt Magyarországon. Ezenkívül Boszniában volt 13.607, tehát több, mint kétszer annyi, mint a mennyi ausztriai volt Boszniában, vagyis a magyar hadseregnek 20 százalékánál, tehát '/s-énél nagyobb része künn alkalmaztatik Ausztriában és Bosznia-Herczegovinában. Azt hiszem, hogy béke idején abban az arányban helyezendő el egy bizonyos létszám