Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

230 357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. a két állam területén, a mely arány Magyarország és Ausztria ncpességének megfelel, mert nem vágjunk kötelesek arra, hogy a magyar fiukat, a magyar állampolgárokat ausztriai szolgálatba adjuk, viszont Ausztria sem köteles arra, hogy katonai szolgálatra ide küldje fiait. (Egy hang a szélsöbaloldalon: A magyar törvényeit tiltják!) Mire való eltűrni ezt az állapotot? A t. honvédelmi miniszter urnak figyelmébe ajánlom ezen hivatalos kimutatást; nem a levegőből vettem ezeket az adatokat; ezek a tényeknek felelnek meg és ezek szerint sokkal több katona soroztatik be Magyarországon és alkalmaztatik tényleges szolgálatra, mint a mekkora kontingens Magyarországra béke idején esik, a felesleget pedig kiviszik Ausztriába, valamint Bosznia-Herczegovinába. Ez, t. honvédelmi miniszter ur, teljesen törvénytelen állapot, a melyen segiteni kell. Csak azon reményben hivtam fel erre szives figyelmét, hogy e helyzet orvoslása iránt intézkedni fog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kern élek vissza most már türelmükkel, (Halljuk! a széls'úbaloldalon.) csak arra akarok még utalni, hogy a függetlenségi és 48-as párt határozatában benne volt az is, hogy az önálló Magyarországért, az önálló hadseregért és mindazért, a mi a független és szabad Magyarország biztositéka, minden alkalommal továbbra is küzdeni fog. Mélyen sajnálom, hogy a küzdelmet abbahagytuk, de azért nem kicsinylem a rendes eszközökkel vivandó küzdelemben rejlő erőt és nem mondok le azon hitemről, hogy összetartó erővel mégis hasznos eredményeket és előnyöket fogunk a nemzet részére produkálni. És habár a békés gondolkozásnak ilyen nagy áramlatában el is múlt és el is ült a csaták vihara, azért én mégis bizom és remélem, hogy »lesz még egyszer ünnep a világon.« Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra, (Élénk Jtelyeslés a szélsöbaloldalon.) Szőts Pál jegyző: Darányi Ferencz! Darányi Ferencz: T. képviselőház! A múlt szombaton Kossuth Ferencz t. képviselőtársam előterjesztésére a miniszterelnök ur azt válaszolta, hogy most kezdődik az igazi harcz. A t, miniszterelnök ur által inaugurált ezen igazi harczból én részt kérek, nem azért, hogy obstruáljak, mert őszintén megvallva, annak még látszatát is kerülni akarom, de részt kérek azért, hogy gyenge erőmmel hozzájáruljak annak a szükséges várfalnak építéséhez, a mely alkotmányunk megvédéséhez elkerülhetetlenül szükséges. Mikor a javaslat ellen felszólalok, teszem ezt három indokból, a melyek meg fogják győzni a t. házat arról, — a mit már előbb is jeleztem — hogy felszólalásom czélja nem az obstrukczió előmozdítása és támogatása. Ma különben obstrukczió tulajdonkép nincs is. E három siempont : először a nemzeti, másodszor a kormány iránt való személyes bizalmi és harmadszor az alkotmányjogi szempont. Erre nézve a nyelv használatának joga annyira nélkülözhetetlen kellék és annyira veleszületett sajátsága a nemzetnek, mint a mennyire nélkülözhetetlen a fülemilének a bokor, a melyben oly édesen dalol és ha a fülemilét ettől a termószetadta bokortól megfosztjuk és kalitkába zárjuk, életkedvét, majd életerejét veszti. De vájjon van-e nekünk biztosítékunk arra, hogy a hadseregben nyelvünk jogai érvényt nyernek? Nincsen. De van egy szégyengát: a 9-es bizottság dolgozata 8-ik pontjának utolsó bekezdése arra, hogy a kormánypárt akarata szerint nyelvünk joga a i hadseregnél érvényt sem ma, sem a jövőben ne i nyerjen, mert a 9-es bízottság dolgozatának ez | a vonatkozó pontja azt mondja, hogy nem óhajtja érvényesíteni a mai kormánypárt a nyelv jogát a hadseregnél egyéb fontos okok és magasabb érdekek miatt. Kérdem én a t. túloldalt, minek derogál e hazában a nyelv joga és szentsége? Én azt hiszem, hogy erre mindnyájan egyértelmüleg azt felelhetjük, hogy semminek. Tehát akkor melyek azok a magasabb érdekek, azok az egyéb fontos kérdések, melyek miatt a mai kormánypárt a nyelv jogát a hadseregben érvényesíteni nsm kívánja? Bizonyára nem más, mint a bécsi köröknek hatalmi gőgje és azon törvénytelen Körberféle törekvés, a mely nem átallotta államiságunknak létét és szuverén voltát nemcsak kétségbevonni, de egyszerűen letagadta azt és ezért retoziókép a mi alkotmányunk megvédésére mit nyertünk? Azt nyertük, hogy most a miniszterelnök ur ezt szavakkal visszautasította ugyan, de nem tett mást, mint a mit Körbernek ugyanezen tenyéré vonatkozólag már az előző kormányelnök ur tett. :,T. i. egy egyszerű kormánynyilatkozatot mondott itt el, a melyet akkor a t. túloldal leszavazni jónak látott, sőt a melyre vonatkozólag Kubinyi Géza t. képviselőtársam fennen hirdette és most meg vagyok győződve, hogy már meg is bánta ezt a lépését, hogy minden kormányelnököt leszavaznak, a ki ezt vissza nem utasítja. És miként utasította ezt vissza a mostani t. miniszterelnök ur ? (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Csak gyenge szóval, a mely egyszerű szin- és szójáték, de nem a visszautasítás ténye, mert ennek a nyilatkozatnak politikai tartalmat csak az adhatna, hogy ha annak politikai következménye is volna. Ez a politikai következmény pedig nem lehetett volna más, mint hogy ezen miniszterelnöki visszautasító nyilatkozat következtében vagy Körbert menesztik Bécsben, vagy Bécsből menesztik a miniszterelnök urat. A magam részéről, megvallom, a két eset közül annak örültem volna épen nemzeti jogunk szempontjából, ha Körbert menesztették volna. De mivel ez az eredmény be nem következett, annak a nyilatkozatnak politikai tartalma, politikai súlya nem volt, ezt tehát.