Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

228 ,357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. egy hét múlt el, de ilyen határozatot a ház még nemcsak nem hozott, de erre r vonatkozó indítvány sincsen még beterjesztve. És daczára annak, hogy a függetlenségi és 48-as párt ezen hármas feltételhez kötötte a további rendkiviili eszközöktől való elállást, ime, a harmadik még mindeddig teljesítve nincs, de mi már szép csendesen végrehajtottuk és teljesítettünk az általunk elvállalt kötelezettséget. Engem nem bízott meg senki azzal, hogy ellenőrizzem a párt ezen határozatának teljes végrehajtását. De én ennek a pártnak alelnöke is vagyok. Nekem tehát kötelességem és azt hiszem, most *a párt nevében is szólhatok, hogy a t. többség és a kormány hajtsák végre rögtön azt a harmadik feltételt, a melyet mi hozzákötöttünk ahhoz, hogy a rendkívüli és kivételes fegyverekkel nem élünk. Én most azt mondhatnám, hogy nekem igenis jogom van tovább folytatni a kivételes és a rendkívüli eszközök alkalmazását, mert a feltételek nem teljesíttettek. De nem teszem, hanem alkalmat adok arra, hogy a t. képviselőház ennek a feltételnek eleget tegyen és hogy alkalmat adhassak, erre vonatkozólag egy határozati javaslatot terjesztek be. Mielőtt azonban a határozati javaslatot felolvasnám, kötelességéül konstatálni, hogy mikor a párt ezt a határozatot meghozta, akkor az az intenczió vezette, hogy ellensúlyozza azt a veszedelmes felfogást, a mely már a chlopyi hadiparancsban nyilvánult és hogy ellensúlyozza azt a törekvést, hogy az 1867. évi XII. t.-cz. 11. §-ának ellenére a magyar nyelv jogosultsága a felségjogok közé becsempésztessék és bevittessék. Ezt ellensúlyozni akarta a párt, mert hiszen a nyelvnek jogosultságát és alkalmazását is, mint a nemzeti akaratnak és erőnek megnyilatkozását, ide akarja helyezni és azért szerkesztette meg azt olyan szövegében, hogy szembe állítva azon veszedelmes törekvésekkel, a melyek már a chlopy-i hadiparancsban vetették előre sötét árnyékukat és a mely törekvések most felszínre kerültek, a magyar képviselőház tisztázva és ugy álljon meg a nemzet előtt, hogy ezen jogát a nemzetnek nem engedte. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezért, t. képviselőház, az én határozati javaslatom igy szól (olvassa): »Kapcsolatban Kossuth Eerencz és gróf Tisza István miniszterelnöknek e házban 1903 deczember hó 5-én tett egybehangzó nyilatkozatával, mondja ki a ház határozatilag, miszerint Magyarországon minden jognak és igy a védszervezetben a vezérleti és vezényleti nyelvre vonatkozó jognak is forrása a törvényhozásban kifejezésre jutó nemzeti akarat.« Szóról-szóra idéztem azt, a mit Kossuth Ferencz képviselőtársam felolvasott a határozati javaslatban és szóról-szóra idéztem azt, a mit azzal egybehangzóan gróf Tisza István miniszterelnök jelentett ki. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezek után azt hiszem, hogy azon ritka szerencsében fogok részesülhetni, hogy ez a határozati javaslat el lesz fogadva, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert hogy ha ezt a határozati javaslatot, minthogy ezt, mivel formális tekintetben is elintézendő, mint külön indítványt be nem adhatom, de majd az ezen törvényjavaslat feletti általános szavazás alkalmával ezen határozati javaslat felett dönteni kell, ha ezt a határozati javaslatot a t. kormány és a t. többség, vagyis a ház el nem fogadja, akkor mi feloldva érezzük magunkat azon kötelezés alól, a melyet ezen feltételekhez hozzá kötöttünk és már az ujonczjutalék megajánlására vonatkozó törvényjavaslatnál a további ellenállást feltétlenül fogjuk gyakorolni. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezzel nem léptem túl a párthatározatot, sőt a párthatározatnak érvényt akarok szerezni. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon!) A harmadik feltétel nem történt meg s ha ez nem reparáltatik és helyre nem hozatik, feloldva érezzük magunkat minden további erkölcsi kötelezettség alól. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én azt mondottam, hogy nem akarok sem az idővel, sem a ház türelmével visszaélni, mindazonáltal engedje meg a t. ház, hogy nagyon röviden egy-két szóval rátérjek a tárgyalás alatt lévő törvény savaslatra is és azzal nagyon röviden foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) És itt elsősorban szem előtt tartom az igen t. honvédelmi miniszter urnak beszédét. Az igen t. honvédelmi miniszter ur ugyanis a vita folyamán, a hadsereg szellemét óhajtván bemutatni, azt mondotta, hogy a hadsereg szellemét méltánytalan és igazságtalan módon megtámadták és hogy milyen szellemet követel a legfelsőbb hadúr, azt a szolgálati szabályzatból fogja felolvasni és fel is olvasott két szakaszt, a mely szolgálati szabályzat a. m. kir. honvédségnek szolgálati szabályzata. A magyar királyi honvédség magyarsága ellen, legalább a nyelve ellen soha semmiféle kifogást nem tettünk . . . Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: A közös hadseregé is! Barabás Béla: A közös hadsereg szolgálati szabályzatában ez nincs benne, abban a katona nem beszél királyáról Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Hanem beszél a fejedelemről. Barabás Béla: ... és hazájáról, hanem az van benne: »für Kaiser und für Vaterland«. Ez pedig sem a mi királyunk, sem a mi hazánk. Ha ez a szellem, a mely itt a honvédségnél csak irva van, de igen sok helyütt nincsen meg, honolna a közös hadseregben is, egyelőre megelégedném a győzelemmel; az a szomorú azonban, hogy ilyen szelleme ottan sem a had' urnak, sem a hadseregnek nincsen.