Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

557. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. 225 Madarász József: A férgesek kimennek. Gabányi Miklós: Hadd hulljon a férgese! Gr. Bethlen Balázs: Kikérem magamnak! Micsoda beszéd ez! Jó lesz, ka hallgat Gabányi. (Zaj.) Barabás Béla: T. ház! En méltányolom mind a két törekvést, mert a mig egyfelől felszólalásomnak czélja nem az idó'pocsékolás, addig másfelől nem akarom azt sem, hogy a szabad eszmék és a nemzeti törekvések győzelme iránt élő hit a nemzetben megfogyatkozzék. (Igaz! Ugy van! hal felöl.) Megindokolom tehát, t. ház, röviden, miért állottam fel szólásra. Mindnyájunk előtt ismeretes az, hogy az egy teljes éven át tartott nemzeti ellenállásnak egyik szerény katonája én voltam, lehetőleg mindig az első sorokban, bár kicsiny tehetséggel, de erős elszántsággal és akarattal, igyekezve arra, hogy a nemzet jogainak érvényesülése diadalra jusson. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Már most jött egy párthatározat, a függetlenségi és 48-as pártnak a határozata, a mely után én erről a helyről nem tűnhetek el mint a kámfor, (Derültség balfelöl.) nekem legalább is meg kell indokolnom azt, hogy további álláspontomban miféle elvek, gondolatok és felfogások vezérelnek, (Igazi Ugy van! balfelöl.) De beszélek azért is, mert én sem a katonai létszám felemelésére vonatkozó törvényjavaslathoz, sem a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz még egyszer sem szólaltam fel. Már ebből kifolyólag is kötelességem ellenzéki álláspontomat, habár lehetőleg röviden, ismertetni. (Halljuk! Halljuk!) De beszélek, t. ház, harmadszor azért, mert én a függetlenségi és 48-as párt által hozott határozat végrehajtását szigorúan követelem és ellenőrzőm, és konstatálom, hogy mindeddig ez még a kormány és a többség által végrehajtva nincs. Még azt is kijelentem, t. ház, hogy én a mai felszólalásomat a függetlenségi és 48-as párt értekezletén bejelentettem — nem azért, mintha erre szükségem volna — és a párt ehhez hozzá is járult, mert hiszen mást nem is tehetett, mert mint a szabad eszméket hirdető párt, a szólásszabadságot sohasem korlátozta, nem is fogja, és a párthatározatnak czélja nem is az volt, hogy a szólásszabadságot elnyomja. (Igaz ! Ugy van ! halfelöl.) T. ház! Én a hosszú küzdelmek alatt becsületes törekvéssel, lelkiismeretességgel, hazafiúi szivem sugallatát követve teljesítettem a nemzeti ellentállás kötelességéből azt a kicsi részt, melyet sorsom nekem kijelölt. Mikor teljes elszántan tovább küzdöttünk, akkor utamat állta egy határozat, az országgyűlési függetlenségi ós 48-as párt határozata, a mely most már a küzdelem becsületes teljesítése után reám egy másik kötelességet ró, melyet mérlegelnem ós méltányolnom feltétlenül kell. Én a függetlenségi és 48-as párt határozatát annak idején, mikor az tárgyaltatott elleneztem, aggályaimat azzal szemben KÍPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. kijelentettem, s mondhatom, hogy nagy lelki küzdelmembe s önfeláldozásomba került az az elhatározás, hogy magamat a függetlenségi éä 48-as párt határozatának, mint kisebbség, alávetettem. Ezt kijelentem, többet azután nem. Ne magyarázza velem szemben senki a függetlenségi és 48-as párt határozatát, akár kibővítve, akár megszorítva, mert az tisztán, világosan és egyenesen beszél. Én magamat egyébre nem köteleztem, mint annak szigorú és becsületes betartására. Mandel Pál: Ezt a pártkörben mondja el! Barabás Béla: Nekem nem kell azt másnak megmondanom, más is ugy gondolkozik mint én; mi, a kik a pártban együtt vagyunk, együtt gondolkozunk. Hanem más oldalról vannak olyanok, nem e párt kebeléből, kik sokkal többet kívánnak, messzebbremenő irányzatot kívánnak, mint a mennyire a párt magát lekötötte. A párt a következőket mondotta ki: »A. függetlenségi és 48-as párt kijelenti, hogy a képviselőház tanácskozásainak rendes mederben való folytatását lehetővé teendő, a rendkívüli és kivételes eszközök további alkalmazásától eláll.« Ez az, a mit a r függetlenségi párt kimondott, és több nem. Es megütközéssel kell találkoznom különösen a többség érdekeit képviselő sajtó részérői azzal, hogy minden egyszerű felszólalást ugy tüntet fel, mint a párthatározatnak meg nem felelőt, mint olyat, mely a párthűséget meg akarja szegni. Mi lekötöttük magunkat arra, hogy rendkívüli és kivételes eszközökkel nem küzdünk, azokkal t. i., melyek a múlt hetekben alkalmaztattak, azonban a tárgyalásnak rendes mederben való folytatása magában foglalja azt, hogy minden képviselő saját lelkiismerete szerint teljesítse kötelességét és a kellő korlátok közt tegye meg hivatását és mondja el álláspontját a javaslattal szemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azért, hogy én most felszólalok, nem vádolhat senki azzal, hogy én rendkívüli és kivételes eszközökkel küzdök, mert én meg akarok maradni abban a korlátban, melyet a rendes mederben való tárgyalás nekem megszab. Ismétlem, hogy én nem helyeseltem a további erélyes küzdelemnek abbahagyását s ellene elkövettem mindent. De mikor egy bevégzett tény előtt állok, a melyet nem én idéztem elő, akkor előlép az a másik erkölcsi kötelesség, hogy ne gyengitsem azt a tábort, azt az erőt, a melyre még nagy feladatok várnak, a melyre még nagy kötelességek hárulnak. Azoknak az erkölcsi kötelékeknek, melyek bennünket a nemzeti eszmék iránti küzdelemben összekötnek, azoknak erősöknek, hatalmasoknak kell maradniuk továbbra is, hogy ellent tudjunk állni teljes erkölcsi erővel minden további támadásnak és jogtalan törekvésnek. T. képviselőház! A magam szempontjából én egész egyszerűen és őszinteséggel elmondom azt is, hogy miért nem járultam hozzá a függetlenségi és 48-as párt határozatához. Nem já29