Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

226 357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton, rultam hozzá azért, mert a mi küzdelmünk a legszentebb eszméért, a magyar nyelv diadaláért folyt. (Ugy van! a széisöbalóldalon.) Ezért teliát fegyvert hordani, fegyvert viselni és a küzdelmet végigvinni érdemes, honfiúi kötelesség. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én ugy fogom fel, hogy a magyar nyelv a magyar nemzetnek élete. És valamint egyes ember, ha betegség éri, ha az elmúlás fenyegeti, nem törődik semmi hátránynyal, semmi kárral, első az életnek megmentése, első az egészségnek helyreállítása: ugy van a nemzet életében is. Lehet, hogy a küzdelem talán károkat okozott egyeseknek, vagy többeknek, de első a nemzeti egészségnek helyreállítása, a nemzeti életnek továbbvitele, a nemzeti élet pedig a magyar nyelv nélkül nem élet. (Ugy van! Ugy van! a széisöbalóldalon.) Ismétlem: egy nemzetnek nyelve nélkül nincs élete és ha van élete, akkor az csak a küzdelemnek, a türelemnek, a megalázásoknak és a szenvedéseknek hosszú sorozata. (Ugy van ! a, széisöbalóldalon.) Nyelvünk teljes uralma nélkül ezen országban mi csak vegetáló embertömeg vagyunk, semmi egyéb. Ez volt az első indok, a mely bennem azt az elhatározást erősítette meg, hogy ezért érdemes a küzdelmet a végletekig vinni. A másik, a mi engem arra bírt, hogy a függetlenségi és 48-as párt többségének határozatát meg nem szavaztam, sőt ellene törekedtem, az, hogy a chlopyi hadiparancs után a magyar nemzet mindeddig elégtételt nem kapott. De a nemzet még önmagának sem adott elégtételt, pedig erre az elégtételszerzésre igyekezett a függetlenségi és 48-as párt is, és kisebb mértékben maga a szabadelvű párt is igyekezett azon, hogy e tekintetben valamelyes nyilatkozatot tegyen. Ez azonban mindeddig nem történt meg. Épen azért, daczára annak, hogy az előző miniszterelnök a chlopyi hadiparancs után itt a házban elmondotta ő Felségének uiabb nyilatkozatát, a melyre felhatalmazást nyert, a függetlenségi és 48-as párt mégis elhatározta, hogy ez a chlopyi hadi parancscsal szemben nekünk kielégítő nem lehet, felirattal fordult tehát ő Felségéhez és egy felirati javaslatot terjesztett a t. ház elé, a mely a Felséghez lett volna küldendő. Ebben a feliratban nemcsak a párt és ennek tagjai, de a párt eszméinek párton kivül álló képviselői is erős fogadalmat tettek arra, hogy mindaddig, a míg a nyelv tekintetében a hadsereg kebelében a nemzeti követelések nem teljesíttetnek, addig a nemzettel szemben támasztott követeléseknek is útjában fogunk állani. Ez a passzus igy szól (olvassa): »Mi is mély aggodalommal eltelve óhajtjuk, hogy a törvényhozás munkálkodásának fonalát újból felvehesse és hogy a függőben levő számos nagyfontosságú kérdés megoldást találjon. De ha ez csak azon az áron volna elérhető, hogy a nemzeti nyelvhez való jogunk érvényesítése lehetetlenné váljék, erre a velünk szemben támasztott követelésre, felséges császár és király, a mi feleletünk sem lehetne más, mint az, hogy soha, soha!« (Ugy van! Ugy van! a széisöbalóldalon.) T. képviselőház! Mikor mi erre az álláspontra léptünk, akkor én bennem feltámadt egyúttal a győzelem eszközének alkalmazása is és a küzdelmet a végletekig teljes elszántsággal akartam továbbvinni. T. képviselőház! Még egy szempont van, a melylyel nem voltam hajlandó azt a határozatot meghozni, a mely idekerült pártunk részéről a ház elé és ez a szempont az volt, hogy én a további küzdelem abbahagyásában az ellentállási erőnek lefokozását és értóktelenitését láttam, i Helyeslések a széisöbalóldalon.) T. képviselőház! A tény az. hogy ugy a t. többség, mint az egész sajtó, hozzáteszem még : az ország közvéleményének túlnyomó része is, bizonyos aggodalommal nézett a függetlenségi és 48-as pártra és a kibontakozásnak a súlypontját erre a pártra helyezte. Figyelt mindig arra, hogy ez a párt a maga többségében vagy egész megnyilatkozásában minő álláspontot foglal el, mert az ő kezébe van letéve a jövő. Hát ha igaz, t. képviselőház, hogy a kibontakozásnak súlypontja a függetlenségi és 48-as pártra volt helyezve és ha igaz az, hogy az általa hozott határozattal a békés megoldás felé < közeledünk, akkor feltétlenül igaznak kell lennie annak a másik álláspontnak is, hogy a ki nem bontakozhatás súlypontja és az eredmény súlypontja szintén a Kossuth-párt kezében volt. (Helyeslései a széisöbalóldalon.) Mert, t. képviselőház, ha a függetlenségi és 48-as párt minden tagja vezérétől végig összetart egy éven át, nincsen az a hatalom, a mely keresztülgázoljon rajtunk és megakadályozzon r bennünket a teljes győzelemben és sikerben. (Elénk helyeslések a széisöbalóldalon.) Gabányi Miklós: Tisza Pista ma nem volna miniszterelnök. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Barabás Béla: Mondom, t. képviselőház, ha ez az összetartási erő nem lankad, azt kérdezem, hogy mi következett volna azután, hogyha mi továbbra is elszántan küzdünk és ellentállunk? Vagy az erőszak uralma tört volna felénk, vagy kétségtelen és világos eredményeket hozhattunk volna a nemzetnek. Az erőszak uralmát nem akarom feltételezni, okom van rá, hogy nem hiszek benne, mert én egy alkotmányosan uralkodó királynak alattvalója lévén, azt hiszem, hogy nem ragadtatta volna magát még gonosz tanácsadóinak tanácsára sem erre és igenis bizom és hiszem, hogy az alkotmány ereje előtt ő hajolt volna meg annyival is inkább, mert a nemzet követelése jogos, törvényes és alkotmányos, és ő teljesítette volna és I adta volna meg a nemzetnek nyelvéhez való