Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-357
224 357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. időn keresztül tenné lehetetlenné ezen javaslatok letárgyalását . . . (Élénk felkiáltások balfelöl: Készen vagyunk rögtön tárgyalni! Bármikor ! Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Engedelmet liérek, e törvényjavaslatnak letárgyalása nem előzheti meg azoknak a törvényjavaslatoknak a letárgyalását, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) a mely javaslatok elintézése időhöz van kötve és az országnak égető szükséglete. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De azért, t. ház, a mennyiben a t. képviselő urak akadályokat fognak gördíteni annak útjába, hogy e javaslat a természetes sorrendben let árnyalt assék, a kormány ugy, a mint, felelősége ér/.etéből kiindulva, más fontos kérdésekben tette, a saját felelőségére fog intézkedni ebben a kérdésben is, abban a reményben, hogy a t. ház utólagos jóváhagyását ebben a tekintetben kinyerheti. (Helyeslés a jobbóldalon.) Gabányi MiklóS: Akkor más kormány lesz, az megint máskép fog intézkedni. (Zaj a jobboldalon.) Holló Lajos: T. ház! Személyes kérdésben és szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. Azt hiszem, a miniszterelnök ur beszédének bevezetésében, abban, hogy nem. akarja az obstrukcziót előmozdítani, némi kis vád foglaltatik, de, bocsánatot kérek, bármenynyire nem akarja a miniszterelnök ur az obstrukcziót előmozdítani, és bárki nem akarja is előmozdítani, az teljesen ki van zárva, hogy oly kormányzati tények, a melyek ebben az országban felmerülnek, ha szűkebb formában is, megjegyzés és hozzászólás tárgyát ne képezhessék. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Itt interpelláczió és ily napirend előtti felszólalások a miatt történnek, mert tisztviselők élnek itt, a kiknek fizetésjavitást Ígértek, a kikkel szemben most pótlékot akarnak kiutalványozni. Minden képviselőnek tehát joga van érdeklődni az iránt. hogy ebben a kérdésben tisztázott helyzetet teremtsünk. (Igaz! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) És nem is az a mi czélunk, hogy a védelmet átvegyük a kormány helyett a tisztviselők érdekében; a védelmet nem kell átvenni, de megnyugvást akarunk teremteni. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Mikor a kormány részéről adott ígéretek mellett oly visszavonás, az ígéretek egyszerű semmibevevése történt, gondolom, teljes mértékben kötelességünk ezt szóvá tenni. Elfelejti a miniszterelnök ur, hogy elődje, Széll Kálmán, ebben a házban azt a határozott kijelentést tette, hogy a tisztviselők fizetésének kérdése meg van oldva, (Igaz! a baloldalon.) és a mikor tiltakoztunk, megismételte, hogy a kérdés meg van oldva, a tisztviselőknek nem kell tartaniuk semmitől. Milyen lehet a bizalmunk, hogy a miniszterelnök ur tesz most ily kijelentést a pótlékra nézve, mennyiben bizhatunk abban az ígéretben, a melyet illetőleg arra, hogy ő fogja-e betartani, vagy ahhoz más kormány esetleg más magyarázatot fog fűzni, arra nézve nemcsak nekünk nincs garancziánk, de a tisztviselőknek sincs. Csak még két megjegyzést vagyok bátor tenni szavaim értelmének helyreigazítása czimén. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy eljárásának indokolása az volt, hogy azelőtt a megyei tisztviselők kérdését nem vetették fel. Bocsánatot kérek, hát akkor nem voltak megyei tisztviselők? A kormány nem tudta, hogy Magyarországon megyei tisztviselők vannak? (Ugy van! a baloldalon. Zaj és mozgás a jobboldalon.) Akkor nem voltak állami pénzügyek? Akkor nem voltak a pénzügyeknek figyelembe veendő határai, a melyeket meg kell tartani? És ugyanaz a párt, a mely akkoriban nagy tetszés mellett tapsolt a kormánynak, a mely 50.000 derék magyar tisztviselő-családot felbiztatott, helyesli most ezt a lekisebbitést, a reményektől való megfosztást! (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Azt, hogy mi akadályozzuk a javaslat tárgyalását, azt már hallottuk. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Akadályoztuk nagy czélok érdekében. De a tisztviselők mindig tudták, hogy bármikor készek voltunk az illető javaslatok nak megszakításával hozzájárulni a fizetésrendezéshez. (Zaj a jobboldalon.) Nlatldel Pál: A póttartalékosokat miért kell behívni ? Holló Lajos: És azt is tudják, hogy ebben a harczban voltak a parlamentnek hosszas szünetei, a mikor lehetett volna tárgyalni ezeket. Gr. Tisza István miniszterelnök: Akkor nem volt kormány! Holló Lajos: Csak meg kellett volna lennie a kormányban a kellő lelkiismeretnek, hogy a javaslatokat tárgyaltassa. (Igaz! a baloldalon.) Gabányi Miklós: Ugy tesz, mint czigány a lovával. Akkor eteti, a mikor megdöglött. Elnök: T. ház ! Áttérhetünk a napirendre. Következik az 1889. évi VI. törvényazikk 14.; valamint ez 1890. évi V. törvényczikk 3. §-a rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fentartásáról szóló törvényjavaslat (írom. 404, 410) általános tárgyalásának folytatása. Szőts Pál jegyző: Barabás Béla! Barabás Béla: T. képviselőház! A zajos tárgyalások után megértük azt az időt, hogy mikor egy ellenzéki képviselő kötelességét teljesítendő, fel akar szólalni, ezen felszólalást meg kell, hogy különösen indokolja, azért, nehogy félremagyarázásokra és gyanúsításokra adjon alkalmat. Két törekvés áll egymással szemben. Az egyiknek az idő drága, a másiknak pedig az eszmék győzelmébe vetett hite nagyobb. (Zaj balfelöl.)
