Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. 223 igazsággal szállott sikra, hogy részéről is az eddigi javaslat megváltoztatását és félretételét semmikép sem tartja szerencsésnek és egészségesnek. Mi ehhez mindenképen ragaszkodunk, A mi szemünkben — de, ugy hiszem, a miniszterelnök ur szemében is — nem képez bűnt ós hibát, hogy az a tisztviselői kar ebben a harczban, a mely most folyt a magyar vezényszó kivivásáért, soha panaszszót nem hallatott, hogy érdekei félre vannak téve. Ez a nemzedék, szerintem, oly nemes hazafisággal, felbuzdulással és önfeláldozással kisérte ezen egész mozgalom sorsát, hogy magát sohasem állította oda akképen, hogy inkább tegyük félre a küzdelmet, hagyjuk abba a nemzeti nyelvért folytatott harczot, csakhogy az ő érdekei és igényei mielőbb kielégítést nyerjenek. Ez előttünk nem képez hátrányt, ez nagy elismerésre méltó lelki vonás a tisztviselők egyéniségében, a melyet csak tisztelni tudunk, a melyért csak elismerésünket tudjuk nyilvánítani, de remélem, a t. miniszterelnök ur is fel fog emelkedni erre az álláspontra és ő sem fogja ebből a saját felfogásának alapjait deriválni. Befejezem felszólalásomat azon kéréssel, hogy a t. miniszterelnök ur most az év végén és az ünnepek bekövetkezte előtt nyújtson megnyugvást a tisztviselői karnak először azon kijelentés által, hogy ő a köztisztviselők fizetésének rendezéséről szóló javaslatot ugy, a mint az beterjesztetett, a magáévá teszi és annak keresztülvitelét a maga részéről is kivánja, másodszor pedig nyújtson megnyugtatást arra nézve, hogy a pótlékot, a melyet már budgetszerüen a képviselőház, a törvényhozás elfogadott, az ünnepek előtt milyen formában, milyen összegekben és milyen kulcs szerint kivánja felosztatni. Ezekre kérnék feleletet. (Élénk helyeslés balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk..9Én nem jöhetek a t. képviselő uraknak az obstruálásban segítségükre és épen azért (Zaj bál felől. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) nem terjeszkedem ki mindazokra, miket az előttem szólt t. képviselőtársam felszólalásában felölelt. Mindössze is annak rövid kijelentésére szorítkozom, hogy a tisztviselői kar a t. képviselő ur védelmére egyáltalában rá nem szorul, (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert hiszen a kormánynak is erős elhatározása a legrövidebb idő alatt rendezni a tisztviselői fizetések kérdését ugy, hogy elmenjen addig a legszélsőbb határig, a meddig az állami pénzügyek komoly veszélyeztetése nélkül elmehet. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Hogy pedig ezt a határt be kell tartania, ezt talán még sem szükséges itt bővebben indokolnom és fejtegetnem. (Ugy van jobbfelöl.) Ha a képviselő ur kritika tárgyává teszi azt, hogy a kormány álláspontja ebben a kérdésben a megelőző kormányétól némileg eltér, hát ennek a magyarázatát ismételve megadhatom; mert hiszen megadtuk már a múltkor. A javaslat előterjesztésekor az akkori kormány abban a nézetben volt, hogy rendezi elsősorban a kinevezett tisztviselők illetményeit és majd később, akkor, mikor a pénzügyek állapota ezt megengedi, fog áttérni a közszolgálat egyéb kategóriái fizetésének rendezésére. Az uj kormány ezt az álláspontot nem tehette magáévá; (Mozgás balfelöl.) mert azt tartotta, hogy flagráns igazságtalanságot követne el elsősorban a megyei tisztviselőkön, de a közügynek más érdemesebb szolgáin is, ha a most rendelkezésre álló erőt teljesen igénybevenné a kinevezett tisztviselők illetményeinek rendezésére és esetleg, ha a pénzügyi és gazdasági helyzet pangása tovább tartana, ad graecas calendas halasztaná el a közszolgálat többi érdemps munkásai fizetésének rendezését. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) A kormány tehát arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérdést a maga egészében kivánja megoldani. Ennek természetes konzekvencziája volt azután az, hogy már most számot kell vetnünk azzal, minő pénzügyi eszközökre lesz szükség az egész kérdés megoldására s mennyiben állanak ezek az eszközök rendelkezésre, és csak ezen számitások megtétele után fog a kormány abban a tekintetben végleges állást foglalhatni, hogy kell-e restringálDi a fizetésemelések azon mérvét, a mely e javaslatban lefektetve van. Ismétlem: el fog a kormány menni a beterjesztendő javaslatban addig a határig, a meddig az állam pénzügyi egyensúlyának fentartása és az adófizetők érdekeinek kötelességszerű tekintetbevétele mellett elmennie lehetséges. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mi már most az ideiglenes nehézségeket illeti, én már ma tudomására juttathatom a t. háznak, hogy a legközelebbi napokban be fog nyújtani a kormány egy törvényjavaslatot, a melyben felhatalmazást kér arra, hogy az 1903. évi költségvetésben felvett általányösszeg keretén belül a tisztviselőket ideiglenes pótlék alakjában részesítse átmenetileg fizetésjavitásban. Ennek a törvényjavaslatnak a letárgyalása természetesen a t. ház bölcseségétől, illetőleg attól függ, hogy mennyiben lesz képes a t. ház letárgyalni és befejezni azokat a törvényjavaslatokat, a melyeknek elintézése égetően szükséges (Nagy mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) és állami szükségletet képez. (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) És tulajdonképen a kormányt egyéb kötelesség ezen a téren nem terhelheti, mint az, hogy ezen javaslat benyújtása által módot nyújtson a t. háznak és a t. ház minden tagjának arra, hogy a tisztviselőket szükségletüknek ezen valóban rég várt kielégítéséhez juttassa. (Helyeslés jobb felöl. Nagy mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Azonban, ha a t. képviselő urak magatartása még huzamosb