Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

222 357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. a melyet hiába szeretnének fenntartani, (ügy van! a szelsőbaloldalon.) De idetartozik az is, a mit egyik közbeszóló t. képviselőtársam mondott, hogy bizonyos sürgősebb szükségleteket, a fizetésfelemelésre számítva, a tisztviselői kar már előre kielégitett Hiszen elég sajnos, hogy az ő kicsinyes fizetésük annyira be van osztva, hogy a legszükségesebb és legsürgősebb kiadásaik is csak nagyon hiányosan nyerhetnek fedezetet. Még ha hitel utján akarná is kielégiteni e szükségleteit a magyar tisztviselő kar: a legszomorúbb helyzet előtt áll, a mennyiben Magyarországon nincsen tisztviselői segély- és kölcsönegylet s annak a magyar tisztviselőnek Ausztriába, Bécsbe kell mennie, hogy ott az osztrák-magyar tisztviselői segély- és hitelegyletnél a maga hiteligényeit kielégíthesse, mert e tekintetben sem bírtuk magunkat Ausztriától emanczipálni (Mozgás jobbfeVíl.) és tisztviselőinknek segitő kezet nyújtani. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát mindezen dolgokat fontolóra veszszük, azt kell mondanunk, hogy leggyökeresebb megoldás az volna, — és én ezt a kérelmet intézem a miniszterelnök úrhoz — (Halljuk!) ha ő szives lenne rekonszideráczió tárgyává tenni az ő kijelentéseit, a melyekben ezen javaslattal szemben ő állást foglalt s ha azt mondaná, hogy ezen javaslatot ő, ugy a mint az már közmegnyugvásra létrejött, magáévá teszi és sürgős keresztülvitelének módját és lehetőségét előmozdítja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Részünkről sohasem emeltünk az ellen kifogást, sőt az egész letelt időszak alatt számtalanszor felajánlottuk, hogy ezen javaslat gyors, sürgős és megfontolt keresztülviteléhez hozzájárulunk. Azt talán lehetne mondani, t. ház, hogy igazán fontos államjogi érdekek és törvények akadályozták meg ennek a javaslatnak tárgyalását, de, bocsánatot kérek, voltak hónapokon át tartó szünetek, a midőn az egész parlament minden munka nélkül egyszerűen vesztegelt; a midőn egyedül csak tőlünk és a kormánytól függött volna az, hogy ezen szünetek alkalmával e javaslatot még gr. Khuen-Héderváry miniszterelnöksége idejében vagy még előbb is törvényre emeljük. De ha akkor ezen javaslat törvényerőre emelése nem volt lehetséges, akkor kell, hogy lehetséges legyen most, a midőn a hiányok pótlása talán még égetőbben szükséges, mint eddig volt. Különösen egy körülményre hivom fel a t. miniszterelnök ur figyelmét. (Halljuk!) Ha ő egy, bármennyire okos és üdvös uj javaslatot fog is előterjeszteni: mindazon nehézségekkel meg kell majd küzdenie, a melyekkel ez a javaslat már megküzdött: (Mozgás a jobboldalon.) Hegedüs Sándor: Nem ezt tárgyaljuk! Holló Lajos: Bocsánatot kérek, én nem a t. képviselőtársamtól kaptam engedélyt a felszólalásra és csodálom a kifogását, holott az elnök ur kifogásolni valót nem talált. Ismétlem, bármilyen helyes, bárminő mély figyelemmel megszerkesztett javaslatot fog is kidolgozni a miniszterelnök ur, ismét igen nagymérvű és hosszantartó előmunkálatok lesznek szükségesek ahhoz, hogy az az uj javaslat csak félig-meddig is megnyugtassa a kedélyeket ; ismét elő fog állani annak a szüksége, hogy annak egyes intézkedéseibe az érdekelt körök beletörődjenek, és, ha megadás árán is, belenyugodjanak, mert egyes igényeket az ismét nem fog kielégiteni; némely szakmáknak nagyobb reményeket fog nyújtani, mint másoknak s ezen ellentéteket el fog kelleni simítani, míg ellenben a jelenlegi javaslat már letörte azokat a bizonyos ki nem elégített igényeket; a tisztviselők már alkalmazkodtak az ebben lefektetett szerényebb keretekhez, ha tehát ezt a munkát már elvégeztük egyszer: ne ismételje meg ezt a miniszterelnök ur egy ujabb javaslattal, a melyhez megint egy félév, vagy egy év is kell, míg ezen retortákon keresztül fog menni, és megnyugvást idézhet elő a lelkekben. Sokkal helyesebb tehát, ha ezen javaslathoz ragaszkodnék ő is, és eláll eddig tervezett szándékától, annak félretevésével iparkodnék a tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot újra előterjeszteni. Még csak egy-két megjegyzést. A t. miniszterelnök ur igen helyesen a megyei tisztviselők igényeinek előtérbe tolásával akarja ezen álláspontját megokolni. Hogy a megyei tisztviselők igényei szintén fontosak és elsó'ranguak, azt mindenki elismeri, bármely részén üljön is a háznak; hogy azok is kielégítést keresnek, kívánnak és igényelnek, azt mindnyájan tudjuk. De, bocsánatot kérek, ezeknek a tisztviselőknek voltak országos nagygyűléseik, ankétjeik, a melyeken egyetlenegy hang sem merült fel, a mely azt mondta volna: mellőzzétek az állami tisztviselők fizetésének rendezését a megkezdett alapon és elégítsetek ki bennünket ebben a sorrendben. Mindenki megnyugodott abban a közigazgatási tisztviselők közül, hogy az állami tisztviselők ezen javaslata keresztül fog vitetni, és ők is majd annak idejében kielégítést fognak nyerni. Akkor sem kívánták, nem is gondolták és nem is hihették, hogy a már ennyire haladott állami tisztviselői fizetésrendezés az ő igényeik miatt fenakadást szenvedjen, vagy pláne teljesen megszűnjék. Ennek következtében tehát ez nem képezhet akadályt arra, hogy a köztisztviselőknek törvényjavaslata már most mielőbb sürgős tárgyalás alá ne vétessék. Bármi legyen a t. miniszterelnök ur álláspontja, ha ő nem akarja álláspontját megváltoztatni és újólag rekonszideráczió tárgyává tenni, a mi álláspontunk ezzel szemben nem lehet más, mint hogy mi a tisztviselői javaslat mellett feltétlenül és mindenkép megállunk és rendkívül örülünk, hogy a szabadelvű pártból kivált tekintélyes egyének sorából gróf Batthyány Tivadar néhány nap előtt oly lelkes hangon, oly nagy