Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-357
220 ,357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. tétől fog függni. Erre tehát nem tűzhetünk ki időt. (Helyeslés.) Most következnék a napirend. Holló Lajos képviselő ur azonban napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedelmet. Holló Lajos: Én a tisztviselők érdekében a lapokban megjelent azon tudósításra vonatkozólag, hogy ők karácsony ünnepe előtt a pótlékukat megkapják, kívánok napirend előtt felszólalni és a t. elnök ur volt szives nekem ezt a jogot megadni. Én ezzel visszaélni nem kívánok, csak a dolog érdemében óhajtanék előterjesztést tenni a miniszterelnök úrhoz, ha szives meghallgatásra találok. Fölszólalásomnak indoka főleg az, hogy a delegácziók ülésezése és a ház múltkori határozata folytán a következő napokban már kezdődnek a szünetek és ezer meg ezer család megnyugtatásáról volna sző, a minek következtében nem helyes, ha azok a bizonytalan hirek maradnak szőnyegen, melyek a lapokban szórványosan megjelennek, hanem sokkal helyesebb, ha a miniszterelnök ur és a pénzügyminiszter ur itt a ház szine előtt teszik meg azokat a kijelentéseket, a melyek annyi intelligens család megnyugtatására lehetnek alkalmasak. E házban a magyar tisztviselői kar érdemeit — gondolom — felesleges volna kiemelni, mert azt, hogy ők a magyar közéletnek milyen szükséges, nélkülözhetetlen és hasznos eleme, mindnyájan tudjuk, és tudjuk azt is, hogy közigazgatási eljárásunk rendezetlensége folytán a törvények és rendeletek milyen nagy halmazában kell nekik az életnek szinterén kiválasztani mindig az alkalmas normákat, hogy cselekményeiket azokhoz szabják. És ezen nehéz és mindenki előtt tiszteletreméltó eljárásukat akként eszközlik és akként teljesitik, hogy az ebben az országban még mindez ideig közmegnyugvást keltett és irántuk a tiszteletet csak fokozni és előmozdítani volt képes. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De a magyar tisztviselői karnak nemcsak ez az érdeme van meg, a magyar tisztviselői karnak a mi nemzetileg meg nem erősödött országunkban még rendkívüli hivasása is van épen az államfentartó fajnak erősítése szempontjából. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sok helyen egyedül ők képviselik azt az erőt, a melyre a magyar kultúra, a magyar nemzetiség és a magyar nyelv reá van bizba. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ebből a szempontból méltán szemrehányást tehet magának az állam a miatt, hogy ezt az elemet kellő védelem nélkül hagyjuk, nem nyújtjuk neki azt az anyagi és erkölcsi támogatást, a melyre nehéz pozicziójának betöltésére különösen ott a véghelyeken nagy mértékben szüksége volna, hanem hagyjuk őt kellő védelem nélkül küzdeni a sorssal, az anyagi helyzettel, hivatásával, az ellenséges elemekkel és az állam az ő segitő kezét tőle megvonja, vagy legalább is nem nyújtja olyan mértékben, a miiven mértékben arra szüksége volna. Ezzel szemben milyen kínos az az ellentét és az ő megnyugvásukat is nagy mértékben teszi lehetetlenné, hogy van az államnak egy másik kara, a mely dédelgetve van, a melynél az ifjú egyén, aki erre a pályára lép, mindjárt kezdetben olyan anyagi javadalmazással van ellátva, hogy nem kénytelen az életet adósságokkal megterhelve megkezdeni, hanem mindjárt 18—20 éves korában illő fizetéssel — megengedem, megérdemelt fizetéssel — kezdheti meg életpályáját és ez által reá nézve az egész élet könnyebbé, tehermentesebbé lesz téve; a közigazgatási pályán ellenben ott vannak a hosszú időn keresztül való dijialan gyakornokoskodások, a mindenféle alacsonyabb fokozatban való vergődések és szereplések, a melyek aztán a későbbi időben már terhes éveket eredményeznek s már kezdetben olyan súlyos megpróbáltatás alá helyezik a tisztviselői kart, a mely részükre a későbbi időben is csak gondokat és nyugtalanságot idéz elő. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Ez az összehasonlítás még súlyosabbá teszi a magyar tisztviselői karnak helyzetét s azért mindenki ebben a házban s ezen házon kivül is hazafias kötelességet teljesít, a ki bármily csekély mértékben is hoz'/ájárul ahhoz, hogy a tisztviselőknek legalább lelki megnyugvása helyreállíttassák, hogy terhes kötelességeiket teljesítve, nyugodtabban és megelégedettebben tölthessék be hivatásukat. Mi bármikor hajlandók voltunk azt a törvényjavaslatot, melyet az előző kormány beterjesztett, tárgyalás alá venni és gondolom, nem volt ebben a házban senki sem, a kinek az ellen nagymérvű kifogása lett volna. De eltekintve ezen törvényjavaslat tárgyalásától és megszavazásától, vannak már tételek az előző költségvetésekben törvényesen megszabva és megállapítva, a melyeknek folyósítása és szétosztása ellen abszolúte semmiféle akadály nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezeknek szétosztása már megígértetett és megállapittatott az előző kormány által, tehát indokolatlan és érthetetlen az, hogy azok, mint egyszerű kormányzati cselekmények végre nem hajtatnak és a tisztviselők javára nem értékesíttetnek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben, t. képviselőház, méltán bizalmatlanok lehetnek a tisztviselők, a kik több izben jöttek már kérvényekkel, küldöttségekkel a miniszterekhez és kormányokhoz és azok részéről már előzetesen nagyon megnyugtató kijelentéseket hallottak és ígéreteket kaptak. így többek között még ebben az évben május hó 16-án Vörös László t. képviselőtársunk, az ő elnökük vezetett egy küldöttséget, a mely az akkori kormányelnökhöz többek között a következő előterjesztést és kérelmet intézte (olvassa):
