Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

214 356. országos ülés 1903 deczember U-én, pénteken. szolgálat által törődött katonákat ne tartsák visBza, hanem váltsák fel azokat. Belefoglalták a törvénybe a nemzeti követelményeket is, mert azt mondja ezen törvénynek 12. §-a, hogy »mivel pedig a katonáskodásra legfőbb ösztönül az szolgálna, ha a katonai erényeket érdemlett előléptetések és jutalmak mielőbb követnék, ő Felsége az 1830 : VII. törvény czikk 1. §-ának 12. pontjában tett kegyelmes Ígérete szerint az e részben fennálló törvények, jelesen az 1792 : IX., az 1807 : I. törvényczikk rendeletének szoros betöltésével szivén fogja viselni azt, hogy a magyar sor- és véghelyi ezredekben tisztek, következőképen tábornagyok és stabálisok született magyarok legyenek, a katonai kitűnőbb érdemeket pedig nemesi czimerlevelekkel stb. jutalmazzák, továbbá a 13. §. azt mondja, hogy az állítandó ujonezok egyedül magyar ezredekben szolgáljanak és őket nem magyar ezredekbe áttenni semmi szin alatt nem lehet. Szóval közjogi tradiczió az, hogy az ujonezok létszámának és megajánlásának feltételeit az ország törvénynyel biztosította, nem pedig kétes értékű miniszteri kijelentésekkel. Ez főleg oka annak, hogy én a szőnyegen levő törvényjavaslatot nem fogadom el, mert azon nemzeti kívánságok és azoknak nagyrésze, a melyeket a nemzeti közvélemény felvetett és követelt, törvénybe nem foglaltatnak és kevés reményünk is van ahhoz, hogyha a részletes vitánál egyes indítványainkat beadjuk, azokat a t. túloldal elfogadja. Ebből kifolyólag természetes dolog, hogy én a szőnyegen forgó javaslathoz nem járulhatok hozzá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy azonban ezt teszem, arra más okaim is vannak, a melyek közül csak a leglényegesebbeket sorolom fel. (Halljuk! Halljuk!) Egyik oka pl. az is, mert a miniszterelnök ur egyik beszédében jelezte, hogy újból elő fognak állani az ujonczlétszám felemelésével. Ugron Gábor: Vissza sem vonták! Várady Károly: Már pedig. t. ház, egy teljes idegen katonaságnak, melyből az urak kizárják Magyarországnak minden igazságos kívánságát, a magam részéről semmiféle ujonczlétszám felemelését meg nem szavazom, sőt rajta leszek, hogy a mostani állapot r is inkább csökkenjen, mint szaporittassék. És itt figyelmeztetem a t. házat arra, hogy az a nagy ujon ez létszám-szaporitás, a melyet függőben tartanak, egyáltalában nem felel meg Magyarország 30 éves ujonezozási politikájának, mert 1868-ban Magyarország 38.000 ujonezot adott, 36 év alatt ez felment 4000-rel, most pedig azzal a javaslattal, a melyet szerencsésen sikerült lefújnunk és a kormány által visszavonatnunk, egyszerre több mint 9000 njonczczal kivannak többet. Hát ez az óhajtás egyszerre nagy ugrás, a mely nem felel meg Magyarország ujonezozási politikájának, mert, a mint mondottam, 36 év alatt 38.000-ről csak 42.000-re ment fel az ujonczlétszám. Nem szavazom meg ezt a javaslatot azért sem, mert a három évet kiszolgált katonáknak visszatartását szintén tökéletesen törvénytelennek tartom. A véderőtÖrvénynek 8. szakasza világosan megállapítja, hogy a sorhadállományban a szolgálati kötelezettség három évig tart, A törvény rendelkezésének alapfeltétele tehát a szolgálati kötelezettség, azt pedig most szolgálati idő és effajta más frázisokkal a véderőtörvény alapján tovább nyújtani nem lehet, mert ez egész határozottan és világosan megállapítja, hogy a sorhadállományban három évig tart a szolgálati kötelezettség. Én tehát, t. ház, már ennél az oknál fogva is teljesen törvénytelennek tartom a hároméves katonák visszatartását és ez okból egy ilyen törvénytipró kormánynak ezt a javaslatot meg nem szavazom. ISTem akarok próféta lenni, de lehet, hogy még februárban sem szavazza meg a ház ezt a törvényjavaslatot és épen azért kérem önöket, hogy a hároméves katonákat, tekintet nékül arra, hogy mikor kapnak ujonezokat, bocsássák szabadon, mert a törvény nem ad önöknek jogot arra, hogy ezeket három éven túl is bent tartsák. (Helyeslésés a széUöbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Ugron Gábor: Csendélet! Várady Károly: De ezenkívül a törvényjavaslat meg nem szavazására indit engem az az eljárás is, a melyet a t. kormány a tisztviselőkkel szemben elkövet. ögrotl Gábor: Az már igaz! Szörnyűség! Várady Károly: Tapintatlan és helytelen ez az eljárás, hogy a kormány a hivatalnokok fizetéséről szóló törvényjavaslatot visszavonta és az ujat még mindekkoráig sem terjesztette be, mert tökéletesen helyeslem a megyei tisztviselők, körjegyzők és tanítók fizetésének javítását is, csak már szeretném látni a javaslatot. Ha meg tudták szavazni a katonatiszteknek a fizetésemelést és igy gondoskodni tudtak háromezer idegen családról Magyarországon, akkor a fizetésemelést meg kell adni a tisztviselőknek és a magyar családoknak is. Á czivillista felemelése is tervbe van véve és biztos vagyok benne, hogy mihelyt lehetséges, a kormány rohanni fog, hogy ő Felsége előtt ezáltal is mutassa hódolatát. Csak a tisztviselők anyagi érdekeinek javítását hátráltatja minden úton-módon a kormány, hogy ezáltal ott lebegjen választás esetén a Damokles kardja a tisztviselők felett. Ez a méltánytalanság is arra indit tehát engem, hogy a szőnyegen levő javaslatot ne fogadjam el. Erre indit engem a kormánynak a magyar alkotmánynyal és az eddigi, tekintélylyel bíró magyar közjogászokkal ellentétes állásjjontja is, a mely szerint kéjjesnek jelenti ki magát a ház feloszlatására ex-lexben. A ki az 1848 : IV. és az 1867 : X. törvényezikket, valamint a megelőző törvényeket tanulmányozta, tisztában van