Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

356. országos ülés 1903 dei lebb egy uj hajó-osztályt fognak építeni. Szükséges volna tehát jóeló're berendezkednünk, hogy az uj hajó-osztályra költendő jíénzből néhány milliót Magyarország számára megmentsünk.* T. ház! Bátor voltam kegyes engedelmükkel felolvasni ezt a kissé hosszadalmasabb czikket azért, hogy miután a delegáczió ülései, ha jól tudom, már a jövő héten megkezdődnek, az azokon résztvevő delegácziós urak fordítsák figyelmüket arra is, hogy ha csakugyan ebbe a szerintem czéltalan költekezésbe belemegyünk, ne rabolják el Magyarországtól a hadi hajókra eső egész quóta-összeget, hanem ugy, a mint azt ez a czikk is fejtegeti, és a mint nem is lehetséges máskép, arra igyekezzenek a t. delegátus urak, hogy Magyarországon maradjon ezen millióknak legalább az a része, a melyet valamely módon meg lehet menteni; hogy akár a diósgyőri, akár más gyár révén mindenesetre arra igyekezzenek, hogy ezen számos milliókból Magyarországon is költessék el valami. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mindezeket azért hoztam fel, és azért soroltam elő a nemzeti kövélemény által kivánt nemzeti követelményeket, hogy azután megvizsgáljam, hogy vájjon akár a kormány programmja, akár pedig a t. 48-as Kossuth-pártnak alkukötése megfelel-e a nemzeti kívánalmaknak, és azoknak a feltételeknek, a melyekhez az ország egy éven át az ujonczlétszám fentartását és az ujonezok megajánlását kötötte. (Halijaid Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur akkor, a midőn programmját elmondotta, kifejtette azon kívánalmakat is, és a többi között a jelvénykérdésről is megemlékezett, a melyre nézve maga is elismerte, hogy az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg jelvényei a magyar közjognak meg nem felelnek. Sokan abban a hitben voltunk, hogy miután Magyarországnak önálló czimere és jelvénye van, a jelvénykérdés a magyar közjognak megfelelően igen egyszerűen meg lenne oldható. Azonban sajnálattal tapasztaltuk, és ez csak későbbi támadásaink folytán tűnt ki, hogy a minisztérium és a miniszterelnök ur egy közös jelvényt tervez. Pedig, t. ház, Magyarország állami önállósága semmiféle közös jelvényt nem tűr. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mihelyt összeragasztják azokat a jelvényeket; mihelyt egyik zászlónak a másik oldalára festik vagy varrják Magyarország nemzeti színeit. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) akkor a magyar szuverenitásról senki se beszéljen, mert kétségtelen dolog, és azt nem lehet elvitatni, hogy a nyelv, valamint a czimer és a lobogó, — ez utóbbi kettő külön is — a magyar állam önállóságának, egységének szimbólumai. Mihelyt ezeket más jelvényekhez ragasztják: megtagadják a magyar állam, a magyar politikai nemzet egységét és önállóságát. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Az zzember 11-én, pénteken. 211 ilyen jelvényekbe mi bele nem egyezünk, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és bármennyire szeretnék és óhajtanák a kérdést így megoldani, én azt hiszem, hogy t. szomszédjaink, a függetlenségi Kossuth-párt sem fogja ezt a megoldást eltűrni és már ezért magáért is teljes hitem szerint meg is fog újból indulni az obstrukezió, mert az teljes lehetetlenség, hogy a magyar nemzet ós állam önállóságának szimbólumait ilyen ferde módon összezavarjuk. (TJqy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kormányelnök ur és a kormánynak programmja a jelvény kérdésében, ezen nemzeti követelmény kérdésében, a magyar közjognak meg nem felel és e tekintetben, valamint, a mint később rá fogok térni, a többi kérdésben sem éri el azon nemzeti kívánságokat, a melyeket az egész éven át hangoztattunk és a melyek miatt az obstrukezió folyt. Itt van a miniszter ur jelentése. Nem akarom szószerint felolvasni, nehogy azzal vádoltassam, hogy beszédem csupa felolvasásból áll. Már többen kifejtették, miszerint ez sem felel meg Magyarország érdekeinek, nem felel meg azon szempontnak, a mely szerint Magyarországnak az igazságszolgáltatás szuverén joga, mert a miniszterelnök ur többszöri felhívásra sem jelentette ki határozottan, világosan, hogy a büntető eljárásnak egész területén a magyar nyelv érvényesülni fog és nekünk a perrendtartás kérdésében is az a gyanúnk, hogy ott is majd valami torzszülöttel, v.-.lanii részleges dologgal fogják a nemzet szemét ismét kiszúrni. De, hogy ott a magyar nyelvet őszintén megteremtsék, azt nem hiszem, azok után, a miket napról-napra látok, mert nem látom sehol a törekvést, hogy valahára Magyarország kormányzata komolyan bele akarja vinni a magyar nyelvet az állam minden intézményébe. A miniszterelnök ur programmja nem fedezi azt a nemzeti kívánságot sem, hogy a tiszti áthelyezések kérdése keresztülvitessék. Teljes egy esztendő telt el — miután tavaly novemberben kezdtük az obstrukeziót - hogy Széll Kálmán, gróf Khuen-Héderváry megígérték. Azt hittük, hogy végre talán egy esztendő alatt oda játunk, hogy a magyar honosok, a kik osztrák ezredekbe vannak beosztva, végre visszajutnak a magyar ezredekbe. Itt is vannak ígéretek, melyek a körösi szentelt viznél nem értékesebbek és a melyek bennünk hitet nem kelthetnek, mi annak komolyságot nem tulajdonithatunk, mert a kormány nem mutatja, hogy tényleg végre is akarja hajtani, sőt inkább a honvédelmi miniszter ur csendes hallgatásából inkább arra a következtetésre jutunk, miszerint ezen rendeletnek végrehajtását nem szándékozik eszközölni. Már próbálgatták, de néztek arra is, hogy a nemzet szeme becsukódjék, hogy a nemzet ébersége elaludjon és akkor majd igyekezni fognak megint mindent abban a helyzetben hagyni, mint eddig volt és a mint most is van. 27*