Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

206 556". országos ülés 1903 deczember 11-én, pénteken. elkövettek mindent; itt volt az indemnity, lefújták egy perez alatt, azt sem tudtuk niíkor. Májusban az ex-lex beálltakor mindent elkövettek, hogy Széll Kálmánt valahogy kivezessék a bajból. Jött Khuen-Héderváry: látni kellett azt a lázas igyekezetet, sietséget, hogy gondolkozási időt sem adtak annak a pártnak, csakhogy azt leszereltessék, ugy hogy alig tudtak visszakertelni, alig tudtak visszajönni abból a dágványból, a mibe belementek. Most ugyanazt látom Tisza István alatt. Akkor Héderváry alatt micsoda engedményekről beszéltek, hogy »ordits kapu, kiálts város!« — manifesztumokat, kiáltványokat adtak ki a nemzethez; egy éjszaka nem aludtam a dicsőségtől, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) most is nagyító csővel keresem, milyen nagy dolgokat értünk el; és most megint azt hirdetik, hogy mennyi a vivmány és azt hiszik, hogy ezt a nemzetet bolonddá lehet tenni r fapénzzel! (Derültség a szélsöuahldalon.) Én soha életemben nem hazudtam sem választóimnak, sem senkinek a világon, Én küzdök becsületesen, becsületes emberekkel, akármikor szivesen. Elvérzem a hazámért, ha kell, de bocsánatot kérek, én nemzetemmel, választóimmal játszani sohasem fogok. (Elénk éljenzés a szélshbaloldalon.) És most, a mikor én itt beszélek, eszembe jutnak nekem azok a szegény kuruezok, a kik a majtényi sikon nem tették le a zászlót, a kik a Beszkideken járva dalolták keservesen azt, hogy: Sárga csizmám nyomát Hóval fedi be a szél. Vagy eszembe jut, mikor a menekülőket fedezték Orsovánál az utolsó ágyulövések azért, hogy a nemzet ideáljai, Kossuth Lajos és az emigránsok megmenekülhessenek. Én küzdeni fogok körömszakadtáig, mert ezzel becsületemnek tartozom, a hazaszeretet és nemzetem iránti kötelességet kell, hogy teljesítsek. (Elénk helyeslés a szélsobálolclálon.) Elbukhatunk mind, de azok, a kik ránk bízták a mandátumot, hogy azt becsülettel és tisztességgel adjuk nekik vissza, azoknak az ítélete előtt nyugodtan állunk meg, mert azok azt fogják mondani, hogy elbuktatok, de tisztességgel buktatok el, a nemzet igazait sohase engedtétek. Azért nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot, hanem beadom a következő elleninditványt (olvassa): »A jelen javaslat visszautasításával uj javaslat beadására utasittatik a kormány, a melyben az ujonczjutalék megszavazásának föltétele és biztositékaként az is benfoglaltatik, hogy az ujonczjutalék csak a magyar hadseregbe sorozható, a tisztjeik a legfelsőbb foktól lefelé magyar honosok lesznek és vezér- és szolgálati nyelve is magyar lesz«. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik ? Endrey Gyula jegyző: Várady Károly! Várady Károly : T. képviselőház ! A szőnyegen forgó javaslathoz én is hozzá kívánok szólani, és pedig főképen azért, mert, habár az ellen már többen felszólaltak, mégis én bár a függetlenségi pártnak vagyok tagja, annak kötelékébe nem tartozom, s így az én nevemben senki nem szólalt fel; ezért kötelességemnek ismerem, hogy a magam felfogását ezen javaslattal szemben kifejtsem és előadjam. (Helyeslés balfelöl.) De ezenkívül kötelességemnek tartom a felszólalást és pedig tekintet nélkül az érdeklődésre azért is, mert a szőnyegen forgó javaslat semmiféle nemzeti feltételt nem állapit meg az ujonczlétszám fentartásának és megajánlásának feltételéül. Kötelességem továbbá felszólalni azért, mert engem az a békekötés, a melyet jobboldali t. barátaim kötöttek, ki nem elégit; kötelességemnek tartom felszólalni azért, mert a nemzeti nyelv kérdésében én alkut nem ismerek, (Helyeslés. Ugy van! bal/elől.) és mert az osztrák megcsontosodott császári abszolutizmusnak puhitása, a katonai körök gőgjének megtörése szerintem oly hazafias kötelesség, a melyet senki el nem hagyhat, a kit vagy a pártkötelék, vagy más téves szempont le nem nyűgöz. De felszólalok azért is, mert a magyar hadseregnek régi fényét, régi jellegét igyekszem előmozdítani. Elég hiba, hogy oly messze állunk tőle. És felszólalok azért is, mert a kormány iránt, természetes dolog, a legkisebb bizalommal sem viseltetem. (Helyeslés balfelöl.) De mielőtt áttérnék magának a javaslatnak bírálatára és kifejteném azokat a szempontokat, a melyek engem tagadó szavazatom leadására indítanak, ezt megelőzőleg vissza kell tekintenem a közelmúltba és csodálkozásomat kell kifejeznem a felett, hogy itt ma és talán már egypár hét óta a Tisza-kormánynak javaslatával találkozunk és azt tárgyaljuk. Mert nem is régen, talán júniusban történt, hogy 104 politikai szerzetes összegyűlt, szegénységi fogadalmat tett, verte a mellét, hogy őket semmiféle önző érdek nem vezeti, hanem tisztán elveik megőrzése végett gyűlnek össze. Ez a nagydobverés engem, és, azt hiszem, másokat is, legalább egy időre arra a véleményre bírt, hogy ez a 104 politikai szerzetes nem fog egyhamar a hatalom polczára kerülni, hanem azt a fogadalmat, a mit júniusban tettek, meg fogják tartani. Az történt t. i., hogy június 20-án az u. n. ószabadelvüek szervezkedtek a Hungáriában. Felolvashatnám ezt a diszes névsort, hogy kik voltak jelen, de nem tartom szükségesnek. A magam előadása czéljából csak azt tartom szükségesnek megemlíteni, hogy azok közül, a kik ezt a nagy szegénységi fogadalmat tették és önzetlenséget fogadtak, már eddig is kik jutottak a hatalomra.