Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

356. országos ülés 1903 < Hanem mielőtt erre áttérnék, van szerencsém azt az ülést ismertetni; mert mondom, csodálkozásomat kelti fel, hogy egyáltalában itt a Tisza-kormány javaslatával találkozunk. Az ülésen Vörös László t. képviselő ur elnökölt, a ki a többek közt ezeket mondta: »Nem személyekért vagy személyek ellen szállunk mi sikra, hanem tisztán elveink fentartása és érvényesítése érdekében látjuk szükségesnek a tömörülést és e czélból hívtuk össze az értekezletet.« Ez csak a megnyitó volt, a melyből még nem látszottak ki az önzetlen fogadalmak, azonban a megválasztott elnök, Hieronymi Károly ur beszédében már a következőket mondotta: (Halljuk! Halljuk f a baloldalon.) »Tiltakozunk azon feltevés és meggyanusitás ellen, hogy bárkinek politikai ambiczióját kívánjuk szolgálni. Mi semmiféle politikus emelkedésének zsámolyául nem szolgálunk, tisztán elveinket tartjuk szem előtt, elvi alapon kívánunk tömörülni.« Utóbb felszólalt báró Dáuiel Ernő t. képviselő ur is, és a többek közt a következőket mondotta: »Előreláthatólag gyanúsításoknak leszünk kitéve és megtámadásoknak, de kellően vértez minket e támadások és gyanúsítások ellen meggyőződésünk és annak hangsúlyozása, hogy törekvéseink tisztán elvi természetűek, alapunk etikai és minden személyes motívum azokból ki van zárva.« Jött azután Berzeviczy Albert t. képviselő ur, a ki szintén elmondta, hogy az értekezlet sem személyi, sem demonstratív jelleggel nem bir. Felállott aztán gróf Tisza István akkori képviselő ur is, a ki épen akkor tört le, a mikor elsősorban próbálta megalakítani a minisztériumát. A mikor ez nem sikerült, azt mondta: »Én csak egy kötelességet látok magam előtt: az egyéni érvényesülés teljes kizárása mellett szolgálni azt a fontos érdeket, hogy a súlyos helyzetből elveink teljes integritásával sikerüljön kibontakozni.« B. Kaas Ivor: Most is azt mondta Ivánkának ! Várady Károly: Hogy semmi más czélja nincs, mint a szabadelvű irány és az 1867-diki törvény; ez az ő tradicziója. Végül felállott Hegedüs Sándor t. képviselő ur és ezt mondta: »Semminemű személyi érdek nem vezet minket. Példát akarunk mutatni más csoportosulásoknak is a tekintetben, hogy a személyi érdek kizárassék!« T. képviselőház! Ezeket azért hoztam föl, mert jogosultnak tartom azt, hogy minden politikai párt a maga elveivel igyekezzék az ország kormányzatának élére jutni, de aztán ha ez a czél, ez a törekvés meg van benne, akkor uem tartom helyesnek, hogy oly nagyon verjék czember íí-én, pénteken. 207 a mellüket, kiadják magukat önzetlen férfiaknak, hanem akkor az önzetlenség igen nagy kvótáját helyesebb elhagyni. Mert csakugyan megtévesztésre szolgál, ha az ország szine elé kiállnak, verik a mellüket és aztán ha később a koczka fordul, látjuk, hogy ezek közül az urak közül már eddig is nyolczan benne vannak legmélyebben a hatalom birtokában; igy Berzeviczy Albert, báró Feilitzseh Arthm*, Hieronymi Károly, Jakabffy Imre, Perczel Dezső, gróf Serényi Béla és gróf Tisza István. T. képviselőház! Hogy áttérjek magára a javaslatra, én ugy tudom és ugy tapasztaltam, hogy Magyarországon politikai tradiczió az, hogy az ujonczok megajánlásának és fentartásának az ország feltételeket szab. Ha végigtekintünk Magyarország politikai történetén, és pedig a legrégibb időktől fogva, vagy ha az ujabb kort figyelembe vesszük, azt látjuk, hogy elődeink mindenkor feltételekhez kötötték az ujonczfentartás és megajánlás jogát. (Ugy van! balfelöl.) és pedig nemcsak formai vagyis katonai feltételekhez, hanem nemzeti feltételekhez is. Ha én megtekintem ezt a javaslatot, a mely előttünk fekszik vagy akárki megtekinti, egyáltalában nem képes abban semmi legkisebb nemzeti feltételt felfedezni. Igaz ugyan, hogy vannak benne formai feltételek, de nemzeti feltétel semmi sincs benne, pedig az a meggyőződésem, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 12. §-ában nemcsak azért tartotta fenn az ország az ujonczmegajánlás feltételeinek jogát, hogy abba pusztán csak formai feltételek tartassanak fenn, hanem főkép azért, hogy azok a rések, melyeket az osztrák hatalom a magyar közjogon ütött, betömessenek, és Magyarország közjoga kiépíttessék ugy, a mint azt Magyarország államisága megköveteli. Hát. t. ház, formai feltételeket — mondom — látunk ebben a javaslatban, a mely szerint a véderő-törvény 14. §-a feltételeként állapítja meg az ujonczok mennyiségét, hogy az 103.100 főben állapittatik meg. formai feltételként állapítja meg a felosztás módját, mely szerint az Magyarország és Ausztria közt történhet, és kijelöli a népesség számarányát és a népszámlálást; ép ugy formai feltételt képez az ujonczlétszám tiz évi érvénye, továbbá az. hogy az ujonczjutalék tiz év előtt kérdésbe milyen feltételek mellett vehető, és formai feltétel a honvédség ujonczjutalékának megállapítása is, de nemzeti feltételt a javaslat nem tartalmaz. Pedig feltétlenül szükségesnek tartom, hogy midőn az ország az ujonczjutalékot fentartja, és azt megajánlja, körülnézzen és megvizsgálja, hogy az a hadszervezet, az a hadsereg, melynek az ujonczot adja, nem gyakorol-e a maga szellemével és intézményeivel oly befolyást a nemzetre, a mely a magyar állami és nemzeti öntudatot csökkenti. Szükségesnek tartom és tartotta ugylátszik az ország is az ujonczmegajánlás és fentartás kérdésénél megnézni, vájjon a nemzet jelvényei