Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

356. országos ülés 1903 deczember 11-én, pénteken. 205 tanak fel nekünk a saját pénzünkön, meg nem elégedhetünk. Hiszen nem az volt itt Magyarországon a baj, meg a közös hadseregnél, hogy katonai iskola nem volt, hanem az volt a haj, hogy a katonai iskolák mindig németül neveltek és az lesz a baj, hogy ezekben az uj iskolákban, a melyeket a magunk költségén csinálunk, megint németül fognak nevelni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És hogy ez igaz, a mit én állítok, azért a legnagyobb vádat épen a t. túloldal ellen lehet emelni, a. hol 35 esztendő óta csak most, az utolsó pillanatban, jöttek arra rá, hogy most igazán el fognak követni ők is, meg a miniszterelnök ur is mindent, hogy most már a katonai iskolákban magyar szellemben neveljék, jobban mondva magyar nyelven tanítsák a növendékeket. (Egy hang a szélsobaloldalon: Csak egy pár tantárgyat !) Azt is elismerem, hogy nem úszni, nem vivni, nem lovagolni és tänczolni fognak magyarul tanítani, hanem fognak egy pár magyar tantárgyat is magyar nyelven előadni. Eitner Zsigmond: A történelmet meghamisítva adják elő. Uray Imre: És a t. miniszterelnök ur, mikor azzal az erős kéz politikájával bennünket, illetve a túloldalt is az erős munkára akarná kényszeríteni, hogy a nemzet előre haladjon és hogy a megkezdett munkák bevégeztessenek, eszembe juttat nekem egy filozófus tanárt, a ki hivatásától roppant át volt hatva és ki lett nevezve valahová a Bácskába gimnáziumi tanárnak. Notandum köztudomású dolog, hogy a Bácskában roppant szeretik a poharazást és sok dolgot megengednek maguknak, a mihez esetleg más vidéken nincsenek szokva. Mikor ez a tanár lement Bácskába, feltette magában, — mert ott a diákok épugy isznak, mint a többiek, (Derültség.) — feltette magában, hogy ő ott a józanságot, a tisztességet és a tiszta erkölcsöket fogja hirdetni és tanítani. A katedrán is mindig erről beszélt. Azután felolvasó estélyeket rendezett és ott elárasztotta őket ilyen erkölcsi eszmékkel. Eleinte csak hallgatták, de utoljára kikaczagták és ittak tovább. Mikor azután az a tanár látta, hogy hiába beszél, hogy nem fogadnak neki szót, ő is nekikezdett inni (Derültség.) és ugy ivott épen, mint a többiek. Ugy, hogy a tanfelügyelő épen akkor talált az előadásra menni, a mikor az a tanár a katedráról részegen lebukott. Persze rögtön penzionálta. (Derültség.) Hát a t. miniszterelnök ur hogyan szoktassa ezt a pártot a dologra? Hiszen az nem szokott arra. Ha pedig nem szokott rá, ő is ép ugy fog járni, mint a pártja, az sem dolgozik, ő sem dolgozik és egyszer csak azon veszi észre magát, hogy Bécsből penzióba teszik és olyan embert fognak ideküldeni, a ki a régi rendszer szerint fogja az országot vezetni, (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Most is a régi rendszer szerint vezetik!) (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur alelnök foglalja el.) Megvallva az igazat, nehezemre esik, de ki kell jelentenem, hogy engem azok az engedmények, a melyeket a miniszterelnök ur hozott, ki nem elégítenek. És az ellen a felfogás ellen, a mely Magyarországon ma uralkodó, nevezetesen, hogy támogatnunk kell őt azért, mert liberális, támogatnunk kell őt nekünk, kálvinistáknak azért, mert kálvinista, — bármit beszéljen a »Magyar Szó« — nekem tiltakoznom kell. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Nem is lehet Magyarországon az ember más, mint szabad gondolkozású. Az idő, a körülmények sem engedik, hogy más legyen. Mikor gróf KhuenHéderváryval szembeszállt az ellenzék, ujjongtak urbi et orbi. Ugyanazok az újságok, mert a mostani miniszterelnök kálvinista és liberális, ócsárolnak bennünket, és akad egy magyar lap, a mely csupa éló'sdiségből, haszonlesésből bolonddá tartja az együgyű kálvinista papságot. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én is tartom magam olyan liberális felfogásúnak és olyan kálvinistának, mint az illető lap szerkesztője, (Felkiáltások balfelöl: Zsidó!) de nálunk sohasem az jön kérdésbe, hogy kálvinista, unitárius-e valaki, hanem az, hogy a mit tesz: igaz-e, jó-e, szükséges-e az ? (Taps balfelöl.) Ez ellen tehát nekem tiltakoznom kell. I. képviselőház! Miután azon engedményekkel, a melyeket a t. miniszterelnök ur hozott, a nemzet meg nem elégedhetik most, egy tizennégy hónapon keresztül tartó küzdelem után, ki kell jelentenem, hogy az a miniszterelnök, a ki minekünk eleget nem hoz, bennünket mindig harczi lábon fog találni. (Helyeslés balfelöl.) Némelyik ember, ha vadászik, délre kiáll már, másik ember vadászik egész nap, éjszaka tánezol és meg sem látszik rajta. Némelyek késhegyig menő harezot tudnak vivni, mig eredményt fel nem mutatnak. De nem is az a kérdés, hogy tudott-e valaki eredményt elérni, hanem az, hogy meg tudott-e becsületesen állni a mellett az ígéret mellett, a melyet kerületének adott. (Helyeslés balfelöl.) Miután pedig mi eddig még nem tudtunk eleget tenni azon Ígéretnek, a melyet választóinknak tettünk, szükségesnek tartjuk a harezot folytatni mindaddig, míg vagy becsülettel el nem bukunk, vagy mig ez a kisebbség meg nem mutatja, hogy még nagyobb eredményt is tud szerezni. Mert hogy eredmény van eddig is, az is a mi érdemünk, a mi kitartásunk gyümölcse. Széll Kálmán alatt ennyi sem volt; Tisza hozott valamit, de mi mást várunk, a ki még többet hoz. Akkor aztán megállunk, és azzal biztosan be is fogja érni a nemzet. Hanem azt a politikát, a melyet én hónapok óta látok itt, bocsánatot kérek, egy ellenzék részéről nem tartom sem helyesnek, sem jónak. Széll Kálmán alatt deczemberben