Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

200 356. országos ülés 1903 deczember 11-én, pénteken. is elfojtsa. Erős kéz! Erős kéz kellene nekünk igen arra, hogy a jogok védelmében segédkezet nyújtson nekünk a bécsi hatalommal szemben. Azonban most nem erre kell az erős kéz, hanem arra, hogy annak menjen támogatására velünk szemben, a ki jogaink csorbításáról és elkobzásáról beszél. (Ugy van! a baloldalon.) Ugy látszik, az az erős kéz nem a kormánynak kell a nemzet ellen, hanem a nemzetnek kellene az az erős kéz a kormány ellen, hogy a torkára forraszszon minden szót, a mikor a jogok védelmében küzdő nemzetnek folytonos megadást és leszerelést hirdet az országban. (Ugy van! a baloldalon.) Holló Lajos: A papája is a lemondást hirdette a rózsabokorban. (Derültség.) Csávolszky Lajos: Minden ember a saját cselekedeteiért saját lelkiismeretének felelős elsősorban. Ha én a jelenlegi politikai helyzetnek azzal az ismeretével, a melylyel birok és azzal az Ítélőképességgel, a mely bennem él, másoknak azt a tanácsot adnám, hogy abba kell hagyni a küzdelmet, akkor megtagadnám elvemet, árulást követnék el saját hitem és meggyőződésem ellen. (Ugy van ! a baloldalon.) Tehát nem teszem. Véghetlen szerencsétlenségnek tartom, hogy a küzdők sorai ritkulnak. Madarász József: Igaz! Nincsenek is itt! Csávolszky Lajos: Én meg vagyok győződre, hogy ahhoz, hogy küzdelmünkkel eredményt érhessünk el, nem kellett volna egyéb, csak kitartás. (Ugy van! a baloldalon.) A kedvező alkalom itt van, a kedvező alkalom megvan. A nemzeti szellem ébren van. jogaink igazságosságában nem kételkedik senki, a király alkotmányos hűsége pedig minden kételyen felül áll. Ezzel a három tényezővel világraszóló eseményt csinálhattunk volna, ha kitartottunk volna. De ha abbahagyjuk a küzdelmet, mielőtt czélunkat elértük volna, Isten a megmondhatója, mikor lesz az a kedvező alkalom újra itt. A nemzeti érzelmek zsibbadásba esnek újra, ha jogaink igazságosságát elhomályosítják az olyan paragrafusok, minő a kormányprogramm 8. pontja, az alkotmányhoz hű királyt pedig elveszíthetjük. A nemzet pedig már hitt és remélt, remélt törekvéseinkben, a függetlenség iránti vágy, a mely nélkül nincs élet, nincs jövő a nemzetek számára, megragadta már az emberek lelkét és ha Magyarország önállóságának, függetlenségének hajnalát, napját még nem is látták, de látni vélték a fényt a mi küzdelmeinken keresztül a messze párakörben. Irtózatos volna, ha most e nemzetnek ismét csalódnia kellene, ha a nemzet arra a meggyőződésre jutna, hogy az, a mit látott, nem a komoly küzdelemnek a tüze, hanem csak szalmaláng volt, mit könnyelmű emberek saját mulatságukra csináltak. (Taps a haloldalon.) De hát emberek vagyunk, s mert emberek vagyunk, gyarlók is vagyunk. Nekem nincs hatalmam ahhoz, hogy hitemet és meggyőződésemet átplántáljam másokra. Itt pedig, a hol az emberek sokasága dönt. egyes ember meggyőződése nem sokat számit. De ha hatalmam nincs is, az a jogom megvan, hogy azt az esdő szót intézzem azon képviselőtársaimhoz, a kik ezeken a padokon ülnek, a kik hű bajtársaink voltak e csatában és küzdelemben és a kikről azt hiszem, hogy érzelmeinkben most is egyek vagyunk : fontolják meg, gondolják meg, hogy mi egy nagy, dicső multu nemzet küldöttei és képviselői vagyunk, a kiket a magyarság szine-java küldött e házba azért, hogy Magyarországnak állami önállóságát és függetlenségét megteremtsük. Ezt apró önző czélok, emberi hiúságok, apró magánérdekek érvényesítésével meg nem csinálhatjuk. (Ugy van! a baloldalon.) Ezt apró cselszövények útvesztőjébe való tévelygéssel el nem érhetjük soha. Ide nyílt, erős ós határozott csata kell, a minőt mi folytatunk. (Ugy van! a baloldalon.) Ezen nyilt csatában legyenek támogatásunkra. Mégis csak rettenetes volna, hogy mi azt lássuk és tapasztaljuk, hogy ők távolról nézzék, mint vérzünk el mi itt, holott, ha ők segítségünkre jönnének, biztos volna a siker. Mert hogy biztos lehessen a siker, ahhoz csak kitartás kell. (Ugy van! a baloldalon.) Ha van valami a világon, a mi lehetetlenné tenné ezen küzdelmünket, csak egy van s ez az, hogy mi magunk tartjuk azt lehetetlennek. (Ugy van! a baloldalon.) De a ki azt hirdeti, hogy ez lehetetlen, az szentségtörést követ el, és öngyilkosságot követ el az a nemzet, a mely azt elhiszi — mondja Kossuth Lajos. Nohát, ne bigyjük el és ne hirdessük, hanem küzdjünk és tartsunk ki, míg a sikert ki nem vívjuk. Ebben a reményben vagyok bátor egy elleninditványt, benyujtani. (Elénk helyeslés, éljenzés a baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Halljuk az elleninditványt!) Endrey Gyula jegyző (olvassa): »EUeninditvány. Beadja : Csávolszky Lajos, Lovászy Márton, Hellebronth Gréza, Éitner Zsigmond, Szluha István, Várady Károly, Szederkényi Nándor, Molnár Jenő, Holló Lajos, Ugron Gábor. ütasitsa a ház a kormányt, hogy az önálló magyar hadsereg életbeléptetésére haladéktalanul tegye meg az intézkedéseket és ez iránt mielőbb törvényjavaslatot terjesszen a ház elé.« (Elénk helyeslés a baloldalon.) Uray Imre ! Uray Imre: T. ház! Nagy köszönettel tartozom Csávolszky Lajos barátomnak, a mennyiben ő sok olyan dolgot, a mit talán én akartam volna elmondani, elmondott előttem. Okolicsányi László: Mások is elmondták! Uray Imre: Hiszen az a keserűség, a mely az ő beszédén eláradt, ural engem is és ural minden becsületes magyar embert. (Ugy van! a baloldalon.) És ha most mégis felszólalok, felszólalok egy nagy csalódásnak eloszlatása végett, mert