Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

192 356. országos ülés 1903 deczember 11- én, pénteken. és megvitatása czéljából. Én tehát azt gondolom, hogy ezen teendők elvégzése három-négy napot fog igénybevenni, ugy, hogy remélhetőleg a jövő héten pénteken vagy szombaton már a képviselőház is ülést tarthat. Holló Lajos: T. ház! (Felkiáltások a jobboldalon : Minő czimen ?) A házszabályok czimén ehhez a kérdéshez. Az ellen, hogy a képviselőház mindazon napokon, a melyeken csak lehet, a helyzetre való tekintettel ülést tartson, az ellenzéknek — gondolom — semmi kifogása nincsen. Ugron Gábor képviselőtársam felszólalásának intencziója az volt, hogy lehetőleg előre meghatároztatnék, hogy az ünnep alatt mely napokon lesz szünet. Én tudomásul venném azt, hogy a delegáczió miatt csak a jövő hét első napjaiban lenne szünet s pénteken és szombaton már ülések legyenek; de talán arra nézve, a mit az elnök ur mondott, lehetne már most megállapodást létrehozni, hogy t. i. az ünnepek előtt egy nap és az ünnepek után egy nap tartassanak azok a szokásos karácsonyi szünetek, s ez legyen a szüneteknek fix napja a képviselőkre nézve, htgy magándolgaikat ahhoz szabhassák. A többit a miniszterelnök ur előterjesztése szerint vehetnénk tudomásul. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! Ugron Q-ábor képviselő urnak már voltam bátor jelezni, hogy körülbelül ugy tartanám legczélszerübbnek, ha deczember 24., 25., 26. és 27-én a ház nem tartana ülést, (Helyeslés.) 28-án azonban ismét folytatná tárgyalásait. (Helyeslés.) A most történt felszólalások határozathozatal tárgyát nem képezvén, áttérünk a napirend szerint az 1889. évi VI. törvényczikk 14., illetőleg az 1890. évi V. törvényczikk 3. §-a rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fentartásáről szóló törvényjavaslat (írom. 404, 410) általános tárgyalásának folytatására. Endrey Gyula jegyző: Csávolszky Lajos! Csávolszky Lajos: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Ennek a mi látszólagos alkotmányos életünknek megkezdése óta lefolyt idő elegendő arra, hogy minden komolyan gondolkozó magyar ember meggyőződjék arról, miszerint azzal a politikával, a melyet mi folytatunk, sem Magyarország állami önállóságának fejlesztését, sem a magyar nép zömének anyagi jólétét és annak biztosítását, sem a magyar parlamenti reformoknak keresztülvitelét, sem pedig a nagy egységes nemzeti államnak megteremtését el nem érhetjük. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De ugyanez az idő meggyőzhetett minket arról is, hogy ennek a politikának megdöntésére azok a rendes parlamentáris eszközök, a melyekkel eddig éltünk, nem elégségesek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezért kellett rendkívüli eszközökhöz nyúlnunk, ezért kellett rendkívüli fegyvereket igénybevennünk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De az ellenzék nem azért nyúlt kétségbeeesett fegyverekhez, mert — mint a miniszterelnök ur a napokban megjegyezte — a miniszteri székekhez nem juthat. Hohó, miniszterelnök ur, nem jól ismeri a históriát. Ahhoz, hogy az ellenzék odajusson, nem obstrukczió, hanem az elveknek elárulása kell, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) nem jogvédelemmel, hanem a jog feladásával lehet odajutni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Megmutatta azt nekünk Tisza Kálmán, hogyan lehet innen az ellenzékről a miniszteri székekbe jutni: nem a nemzet jogaihoz való szigorú ragaszkodással, hanem a nemzet jogainak elárulásával. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De hát mi nem is azt akarjuk, hogy mi jussunk a hatalomhoz, hanem azt akarjuk, hogy az ország jusson a hatalomhoz. Hatalom pedig önálló állami élet nélkül, önálló állami élet pedig nincs nemzeti nyelv nélkül. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szüsobaloldalon.) Es midőn mi azt látjuk, hogy nincs ezen a világon állam, a mely eltűri azt, hogy nemzeti hadserege idegen szó és idegen jelvények mellett vezényeltessék, midőn mi azt tapasztaljuk folyton-folyvást, hogy ennek a hadseregnek idegen tagjai az országban garázdálkoznak és durván megsértik a nemzet önérzetét mindennap, és midőn tudjuk, hogy nekünk törvényben gyökerező jogaink vannak arra, hogy hadseregünknek vezényleti nyelve a magyar legyen: akkor elhatározta az ellenzék, elhatározta a függetlenségi párt és azok közül sokan Isten és világ előtt itt esküt és fogadalmat tettek, hogy nem adunk sem katonát, sem pénzt mindaddig, míg legalább a nemzet nyelvének ezen nagy sérelme nem orvosoltatik. És mert azt nem orvosolta eddig sem Széll Kálmán, sem a Khuen-Héderváry-kabinet, rendkívüli fegyverekhez kellett nyúlnunk és buknia kellett Széll Kálmánnak is, Khuen-Hédervárynak is. Es miután ezt nem orvosolta gróf Tisza István miniszterelnök ur sem, tehát — ha van politikai becsület Magyarországon — buknia kell gróf Tisza István urnak is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azt mondják : igen ám, de hát a miniszterelnök ur hozott engedményeket. Hát nézzük meg, t. képviselőház, mik azok az engedmények, nézzük meg, mi van azon programmban, melyet a szabadelvű párt elfogadott, a miniszterelnök ur módosított, s a mely módosított programm alapján gróf Tisza István miniszterelnök lett? Nézzük meg komolyan és tárgyilagosan mindezeket, hogy azután mérlegelhessük, vájjon igazuk van-e azoknak, a kik azt mondják, hogy Széll Kálmán és gróf Khuen-Héderváry Károly kabinetjeit meg kellett buktatni, ellenben lehetővé kell tennünk gróf Tisza István miniszterelnök ur kabinetjének a kormányzását, mert ő engedményeket hozott.