Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

190 .556'. országos ülés 1903 deczember ll-én, pénteken. Felteszem tehát a kérdést, ha senki szólni nem kivan: hitelesiti-e a ház a felolvasott jegyzőkönyvet, igen vagy nem? (Igen!) A ház a jegyzőkönyvet hitelesiti. Bemutatom Pozsony vármegye közönségé­nek háromrendbeli feliratát, a boritaladó leszál­lítása, a tüdővész terjedésének meggátlása és a községekről szóló 1886 : XXII. t.-czikk módo­sítása ; Hunyad vármegye közönségének feliratát, a közegészségügyről szóló 1876 : XIV. t.-czikk megváltoztatása; Baranya vármegye közönségének feliratát, a vármegyei tisztviselők fizetésének rendezése; végre a magyarországi ev. ref. egyetemes konvent elnökségének Hegedüs Sándor képviselő által beadott kérvényét, a református felekezeti tanárok és tanítók fizetésének állami kiegészí­tése tárgyában. Mindezek kiadatnak a kérvényi bizott­ságnak. Dedovics György jegyző: Lukács László pénzügyminiszter! Lukács László pénzügyminiszter: T. kép­viselőház ! Van szerencsém benyújtani egy tör­vényjavaslatot az 1904, év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadá­sokról, (írom. 464) Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék intézkedni, hogy a törvényjavasifit kinyomassák, kiosztassék s tárgyalás és jelentés­tétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : T. ház ! A pénzügyminiszter úr által benyújtott és az 1904. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadá­sokról szóló törvényjavaslat indokolásával együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bi­zottsághoz utasittatik. T. ház! Mielőtt a napirendre áttérnénk, a ház tudomására kell hoznom, hogy Lindner Gusztáv és Ugron Gábor képviselő urak kértek napirend előtti felszólalásra engedélyt. Lindner Gusztáv képviselő urat illeti a szó. Lindner Gusztáv: T. képviselőház! Lengyel Zoltán képviselő ur szives volt tegnap a szász képviselőket az ő szeretetreméltó modorával (Derültség jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) aposztrofálni. Tartozom neki azzal, hogy igen röviden válaszoljak az ő kijelentéseire. Minket a leveli békákkal hasonlított össze; de hát minden hasonlat sántikál, tehát az övé is. Ha mi leveli békák volnánk, akkor nem is létrára másznánk fel, hanem a képviselőház tetejének csúcsára és onnan hirdetnők az ország­nak, hogy az obstrukczió milyen végzetteljes az egész országra és a nemzetre. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Holló Lajos: A szászoknak nem tetszik! Lindner Gusztáv: Nem tehetek róla, t. ház, én hónapokon át.. . Holló Lajos: A magyar vezényszó nem tet­szik a szászoknak! (Zaj.) Lindner Gusztáv: . . . rendkívüli türelemmel hallgattam az obstrukcziós beszédeket és arra a konklúzióra jutottam, hogy nem mind arany, a mi fénylik. A t. képviselő ur azt mondja: Én nagyon örvendenék, ha Magyarország minden nemzeti­sége helyet foglalna valamelyik párt kebelében, mert ez azt jelentené, hogy ők elfogadták a magyar politika minden vonatkozását és hogy ők a maguk érdekeinek és létüknek védelmét nem e politika határain kivül akarják érvénye­sítene Én ebben nem épen vádat, hanem gyanúsí­tást látok. Biztosithatom nemcsak a képviselő urat, hanem az egész t. házat is arról, hogy mi Magyarország határain kivül érdekeinket és kívánságainkat egyáltalán nem keressük. (Helyes­lés a jobboldalon.) Szászok voltunk, szászok va­gyunk és szászok maradunk, de addig, a mig nekünk a képviselő ur be nem bizonyítja, hogy lehetetlen a szászajku magyar állampolgárnak a magyar állam, a mi államunk iránt minden állampolgári kötelességét lelkiismeretesen teljesí­teni, addig azt gondolom nem veheti senki zo­kon, hogy mi szászok maradunk. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Prosit!) De ha a képviselő ur a »magyar politika« alatt az ő politikáját érti, akkor én a leghatározattabb ellenfele vagyok. (Helyeslés a jobboldalon.) Nekem mindig azt mondják és ezt hónapo­kon át hallottam, hogy a mi nemzetünk kép­viselete csak ott ül (a szélsőbaloldalra mutat). Hát én kételkedtem mindig ebben, mert én azt mondom: igaz, hogy a magyar országgyűlés a magyar állam törvényhozótestülete, de a kép­viselőház nem egyedüli tagja a törvényhozó­testületnek. Addig, a mig két-kamararendszer van, addig egyenjogú tagja az országgyűlésnek a főrendiház is. Ézt nem lehet tagadni. De azt is mondják, hogy csak az a t. párt képviseli a nemzet igazi akaratát. Ugyebár azt mondják? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Azt! Azt!) Hiszen az addig tán érvényes lehetett, a mig a párt magában meg nem hasonlott, de ma már nem szólhat többé arról, hogy ez a meg­hasonlott párt kénviseli a magyar nemzet egy­séges akaratát. (Igaz! TJgy van! a jobbóldalon.) Uray Imre: Ez már beszéd! Lindner Gusztáv: Voltaképen mi volt az obstrukczió kiinduló pontja? Hogy nem adták meg a magyar vezényleti és szolgálati nyelvet. Ez volt a fő. Nem tudom, igazam van-e, de nekem ugy tetszik, hogy ez volt a punctnm saliens. Hát én egészen röviden be fogom bizo­nyítani, hogy ez egy circulus vitiosus. (Hall­juk ! Halljuk!) Mondja meg nekem a t. kép­viselő ur: biztosítva van-e a magyar parlament­ben és különösen a mi házunkban a magyar nyelv föltétlen uralma, igen vagy nem? Mindig azt fogjuk hallani, hogy igen, mert horvát

Next

/
Thumbnails
Contents