Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

190 .556'. országos ülés 1903 deczember ll-én, pénteken. Felteszem tehát a kérdést, ha senki szólni nem kivan: hitelesiti-e a ház a felolvasott jegyzőkönyvet, igen vagy nem? (Igen!) A ház a jegyzőkönyvet hitelesiti. Bemutatom Pozsony vármegye közönségének háromrendbeli feliratát, a boritaladó leszállítása, a tüdővész terjedésének meggátlása és a községekről szóló 1886 : XXII. t.-czikk módosítása ; Hunyad vármegye közönségének feliratát, a közegészségügyről szóló 1876 : XIV. t.-czikk megváltoztatása; Baranya vármegye közönségének feliratát, a vármegyei tisztviselők fizetésének rendezése; végre a magyarországi ev. ref. egyetemes konvent elnökségének Hegedüs Sándor képviselő által beadott kérvényét, a református felekezeti tanárok és tanítók fizetésének állami kiegészítése tárgyában. Mindezek kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Dedovics György jegyző: Lukács László pénzügyminiszter! Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! Van szerencsém benyújtani egy törvényjavaslatot az 1904, év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról, (írom. 464) Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék intézkedni, hogy a törvényjavasifit kinyomassák, kiosztassék s tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : T. ház ! A pénzügyminiszter úr által benyújtott és az 1904. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat indokolásával együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. T. ház! Mielőtt a napirendre áttérnénk, a ház tudomására kell hoznom, hogy Lindner Gusztáv és Ugron Gábor képviselő urak kértek napirend előtti felszólalásra engedélyt. Lindner Gusztáv képviselő urat illeti a szó. Lindner Gusztáv: T. képviselőház! Lengyel Zoltán képviselő ur szives volt tegnap a szász képviselőket az ő szeretetreméltó modorával (Derültség jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) aposztrofálni. Tartozom neki azzal, hogy igen röviden válaszoljak az ő kijelentéseire. Minket a leveli békákkal hasonlított össze; de hát minden hasonlat sántikál, tehát az övé is. Ha mi leveli békák volnánk, akkor nem is létrára másznánk fel, hanem a képviselőház tetejének csúcsára és onnan hirdetnők az országnak, hogy az obstrukczió milyen végzetteljes az egész országra és a nemzetre. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Holló Lajos: A szászoknak nem tetszik! Lindner Gusztáv: Nem tehetek róla, t. ház, én hónapokon át.. . Holló Lajos: A magyar vezényszó nem tetszik a szászoknak! (Zaj.) Lindner Gusztáv: . . . rendkívüli türelemmel hallgattam az obstrukcziós beszédeket és arra a konklúzióra jutottam, hogy nem mind arany, a mi fénylik. A t. képviselő ur azt mondja: Én nagyon örvendenék, ha Magyarország minden nemzetisége helyet foglalna valamelyik párt kebelében, mert ez azt jelentené, hogy ők elfogadták a magyar politika minden vonatkozását és hogy ők a maguk érdekeinek és létüknek védelmét nem e politika határain kivül akarják érvényesítene Én ebben nem épen vádat, hanem gyanúsítást látok. Biztosithatom nemcsak a képviselő urat, hanem az egész t. házat is arról, hogy mi Magyarország határain kivül érdekeinket és kívánságainkat egyáltalán nem keressük. (Helyeslés a jobboldalon.) Szászok voltunk, szászok vagyunk és szászok maradunk, de addig, a mig nekünk a képviselő ur be nem bizonyítja, hogy lehetetlen a szászajku magyar állampolgárnak a magyar állam, a mi államunk iránt minden állampolgári kötelességét lelkiismeretesen teljesíteni, addig azt gondolom nem veheti senki zokon, hogy mi szászok maradunk. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Prosit!) De ha a képviselő ur a »magyar politika« alatt az ő politikáját érti, akkor én a leghatározattabb ellenfele vagyok. (Helyeslés a jobboldalon.) Nekem mindig azt mondják és ezt hónapokon át hallottam, hogy a mi nemzetünk képviselete csak ott ül (a szélsőbaloldalra mutat). Hát én kételkedtem mindig ebben, mert én azt mondom: igaz, hogy a magyar országgyűlés a magyar állam törvényhozótestülete, de a képviselőház nem egyedüli tagja a törvényhozótestületnek. Addig, a mig két-kamararendszer van, addig egyenjogú tagja az országgyűlésnek a főrendiház is. Ézt nem lehet tagadni. De azt is mondják, hogy csak az a t. párt képviseli a nemzet igazi akaratát. Ugyebár azt mondják? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Azt! Azt!) Hiszen az addig tán érvényes lehetett, a mig a párt magában meg nem hasonlott, de ma már nem szólhat többé arról, hogy ez a meghasonlott párt kénviseli a magyar nemzet egységes akaratát. (Igaz! TJgy van! a jobbóldalon.) Uray Imre: Ez már beszéd! Lindner Gusztáv: Voltaképen mi volt az obstrukczió kiinduló pontja? Hogy nem adták meg a magyar vezényleti és szolgálati nyelvet. Ez volt a fő. Nem tudom, igazam van-e, de nekem ugy tetszik, hogy ez volt a punctnm saliens. Hát én egészen röviden be fogom bizonyítani, hogy ez egy circulus vitiosus. (Halljuk ! Halljuk!) Mondja meg nekem a t. képviselő ur: biztosítva van-e a magyar parlamentben és különösen a mi házunkban a magyar nyelv föltétlen uralma, igen vagy nem? Mindig azt fogjuk hallani, hogy igen, mert horvát