Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. 185 nának kivívni a hadsereg terén, megtagadják az alapot és inkább az összbirodalom. felé törekesznek, a mi mindig Ausztriának és a Habsburgoknak eszméje volt. (Igaz! a baloldalon.) Önállóságot hadsereg nélkül kivívni nem lehet. (Igaz' a, baloldalon.) Az az állam, a mely nem bir önálló hadsereggel, nem is birja államiságának önállóságát. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azt mondják, megvéd a közös hadsereg? Engedelmet kérek, meg tudjuk védeni magunkat mi magunk és szomorú példáit látjuk azon országoknak és birodalmaknak, — mindig a sülyedés példái voltak, — a miket nem önmaguk, de más nemzetek védtek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igen. mikor a nagy birodalmak, Róma és Görögország hatalmuk tetőpontjára jutottak, és nem a tiszta erkölcsök és a szellemi javak vezéreltek, hanem az anyagiak, az aranyborjut tánczolták körül, akkor igenis idegen seregeket fogadtak és azok védelmezi ék őket. Mert sibarita elpuhultságba sülyedtek. Mondom, nem az aranyborjú imádása emeli a nemzeteket és országokat nagygyá, hanem az erkölcsi és szellemi javak. (Igaz! a baloldalon.) Mert bármily nagy vagyonra, aranyra és ezüstre tettek szert azok az országok és bármennyire az üzlet terére vetették magukat, mégis rövid idő alatt hanyatlásnak indultak. (Igaz! a baloldalon.) Most pedig egyszerre kisül, hogy a kormánynak katonai programmja voltaképen nincs, sőt hogy megtagadják az 1867 : XII. törvényczikk 11. és 12. §-át, a melyek világosan szóinak a magyar hadseregről, mint az összes hadsereg kiegészítő részéről, de a melyekben közös hadseregről szó nincs. Akárhogy forgatjuk is ezeket a dolgokat, szerintem a nyelv kérdése csakugyan nem ruháztatott át ő Felségére. De feltéve, hogy átruháztatott, fel lehet-e azt tételezni, hogy a magyar király máskép rendelkezzék, mint hogy a magyar hadsereget magyarul vezényeljék ? (Igás! Ügy van! balfelöl.) Ha ezt fel lehetne tenni a királyról és valóban igy történnék, akkor az árulást követne el saját országa ellen. És most, mikor megtaláljuk a módját, — mert a magyar ember azt szokta mondani, hogy legjobban meg lehet verni az ellenfelet, ha saját botját veszszük ki a kezéből — mikor nem követeljük az önálló magyar hadsereget, hanem csak azt a hadsereget, a mely le van téve az 1867-iki kiegyezésben, akkor az önök botját vettük kezünkbe és ha nem fogják megérteni itt a képviselőházban, hiszem és remélem, hogyha a nemzet lesz megkérdezve, az végig fog suhogtatni önök felett és megtanítja önöket, hogy miképen kell a törvényt megtartani. (Helyeslés balfelöl.) Itt arról beszélnek, hogy a kisebbség erőszakoskodik a többséggel szemben. Ha mi saját programmunk végrehajtását követeinők, akkor kisebbségben vagyunk; de mikor a törvényre KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. xx. KÖTET. hivatkozva a törvény végrehajtását követeljük, akkor nem lehet többé kisebbségről vagy többségről szó, mert a törvény megtartásánál nincs sem kisebbség, sem többség, hanem azt a király is köteles megtartani. (Zaj balfelöl.) Holló Lajos: A dinasztia mily kisebbségben van a nemzettel szemben és mégis az történik, a mit ő akar. Szluha István : Ha mi az 1867-iki törvények végrehajtását követeljük a hadügyben, akkor azt önök megtagadják és bizottságokat küldenek ki, hogy goadoljanak ki egy programmot. Ettől ugyan elkéstek, mert a nemzet tágítani nem fog, és szeretném tudni, mivel fogják azt indokolni, hogy a törvényt, melyet önök hoztak, nem akarják végrehajtani. Igaz. hogy keservesen jött létre az az 1867-iki törvény, mert lesznek itt a képviselőháznak még tagjai, a kik emlékezni fognak rá. hogy 1866-ban, mikor Olaszország és a poroszok ellen folyt a háború, Ausztriában azt hitték, hogy ők a poroszokkal könnyen el fognak bánni, de mikor Olaszországban, a hol féltek a vereségtől, győztek, a képviselőházat azonnal feloszlatták és már rendeletek is voltak kiadva, hogy kiket kell elfogni. De mikor erre rövid időre megfordult a koczka és Königgrätznél kikaptak, még ugyan a rendeletek foganatban nem voltak, azok már abbanmaradtak és szépen kiegyeztek. Habár ez volt is a kiegyezésnek főoka és nem a belátás, mégis, ha egyszer már törvénybe lett iktatva és pedig az országgyűlés többségével és a király szentesítésével, azt a törvényt meg kell tartani. Vagy még egy Königgrätzet akarnak megvárni? Mi értéke van egy olyan hadseregnek, a mely nem nemzeti hadsereg? Hiszen ma már valóságos néphadsereg van, most már nem4ehet azért harczolni, mert egyik fejedelem a másikat megsérti, most csak nemzeti érdekekért lehet háborút viselni. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Ha pedig egy ilyen hadseregbe sorozzák be a nemzet fiait, a hol megtagadják államiságukat és nemzetiségüket, az a hadsereg lelkesedéssel sohasem fog küzdeni. (Ugy van! balfelöl.) A mikor azt mondják, hogy egy év óta tart ez a küzdelem, elszörnyülködnek, hogy milyen hosszú idő! Hát nem egy év óta tart a küzdelem, mert ez Mohács óta, szóval négyszáz éve folyik. (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ei ha tekintjük az eddigi eredményeket, látjuk, hogy két kormány is megbukott, a harmadik is dűlőfélben van, és igen sajnosán esik nekem, hogy Kossuth Ferencz volt az, a ki a harmadik kormányt megtámasztotta, hogy végkép össze ne roskadjon, (Ugy van! balfelöl.) mert ezen keresztül végre mégis a nemzet győzelmének kellett volna jönnie és fog is jönni. (Ugy van! balfelöl.) Azt a határozati javaslatot, a melyet Kossuth Ferencz szombaton beterjesztett, én kielégítőnek el nem fogadhatom, sőt károsnak és veszedelmesnek tartom, mert ha egy törvény áll 24