Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

186 355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. és azt senki kétségbe nem vonta, akkor azt kinyilatkoztatásokkal megerősíteni nem szükséges, (Ugy van! balfelöl.) sőt a helyett, hogy azzal megér ősi tenők, még gyengitjük azt. Most pedig nem arról van szó, hogy itt mi a törvénykönyvben elveket újra megerősítsünk, hanem igenis arról, hogy az a törvény valahára végrehajtassák. (Ugy van! balfelöl.) Sőt igen veszedelmes okoskodást látok az egész határozatnak indokolásában, (Ugy van! balfelöl.) mert azzal indokolja ezt Kossuth Ferencz, hogy a kormánypárt, mint többség, hozott egy határozatot, mely programmja lenne, — de mondom, a törvény ellenére, mert akkor ezt kellene előbb megváltoztatni, ezt pedig programmul elfogadni csak nem lehet — másodszor, hogy ő Felsége a chlopyi hadiparancsban kinyilatkoztatta akaratát, hogy ő soha bele nem egyezik a nemzet ezen kívánságába, tehát azt mondja, alkotmányos utón nem lehet keresztülvinni a mi elveinket, csakis az által, ha többségre jutunk. Engedelmet kérek, sem a kormánypártnak határozata, sem ő Felsége nyilatkozata nem alkotmányos. (Ugy van! bal felöl.) Az a törvény azonban, a melyre mi most hivatkozunk, az 1867: XII. t.-cz. és annak 11. és 12. §-a, igenis alkotmányos utón és módon keletkezett. (Ugy van! balfelöl.) Követeljük tehát érmek végrehajtását és azért a határozati javaslatot és annak indokolását el nem fogadhatom. (Helyeslés balfelöl) Azt állítja Kossuth Ferencz, hogy ő nem akar második Mohácsot. Igen, azt mondja a költő, hogy: »JSTeinzeti nagy létünk, nagy temetője Mohács!« Hát elveszett nagy létünk, de ha jól meggondoljuk az indokokat, hogy miért, azt látjuk, hogy azért, mert akkor sem akart az egész nemzet harczolni, hanem csak egy kis része volt ott, a hova az egész nemzetnek kellett volna mennie. (Ugy van! bal felöl.) Csávolszky Lajos: Ott voltak az árulók! Szluha István: Ha odament volna az egész nemzet, akkor a török nem győzedelmeskedhetett volna. (Ugy van! balfelöl.) Az nem járja, hogy mikor a nemzet fentartásáért kell küzdeni, akkor mindenki csak a saját szakállára dolgozzék. (Ugy van! balfelöl.) Abban a szomorú időben is, a mikor a török a nagyhatalmi állást Magyarországon megdöntötte és később, mikor háromfelé volt szakadva, mi tartotta össze a nemzetet? Egyedül a nyelv. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És most nem nemzeti nagy létünket vesztjük el, hogyha Kossuth Ferencznek határozati javaslata után indulunk, mert hiába mondja, hogy ő küzdeni fog, mert nem fog küzdeni, mivel teljes fegyverzetét eldobta, mondom, ha őt követnők, akkor nem nemzeti nagylétünket veszítjük el, hanem nemzetiségünket s akkor többé magyar nem lesz. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az embernek a haja mered az égnek, ha ezeket a dolgokat nézi. Itt van a kezemben az » Egyetértés «. Fel fogom belőle olvasni, hogy az mit ir. (Halljuk! Olvassa): »~Sem lehet a magyar vezényleti nyelvet ez idő szerint kivívni, mert a parlamenti kisebbség SZÍVÓS törekvése ellen áthághatlan alkotmányos akadályt emelt elsősorban a koronának véglegesen kimondott akarata, továbbá a parlamenti többségnek legutóbbi zárt sorakozása, mely a katonai kérdésben is programmszerü állásfoglalással járt együtt.* Mondom, az egyik megindítja a követ és tovább hirdeti ezeket az igéket, a helyett, hogy a kellő kifejezéseket használnák és rendreutasítanák az illetőt, a ki valóságos árulást követ el a nemzet ellen, a mikor oly tényeket állítanak alkotmányos tényeknek, a melyek a legkevésbbó azok, sőt egyenesen a nemzet veszedelmére és kárára vezetnek, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Próbálkoztak azzal is, hogy egy ellenmozgalmat indítsanak. Vasárnap kellett volna Budapesten lenni egy gyűlésnek, de az szépen dugába dőlt, mert kisült, hogy a vállalkozók maguk is ellenezték azt és inkább megszakítják az összeköttetést a kormánynyal, minthogy eszközül magukat odadobják. (Helyeslés, a szélsobaloldalon.) Próbálkoztak a megyénél is. (HalljuTc! Halljuk!) Szegzárdon is volt egy ilyen szerencsétlen összejövetel. Közölték a határozatot az illetőkkel, de magánúton arról vagyok értesülve, hogy igenis összegyűlt a népgyűlés és éltette az obstrukcziót, (Derültség a szélsobaloldalon.) azután zsandárokkal szétugrasztották a népet és mikor a nép már nem volt ott, bementek a városházára és meghozták a határozatot. (Derültség a szélsobaloldalon.) Hogy mi obstrukcziót folytatnánk, azt kereken tagadom. Obstrukczió volt akkor, a mikor két ülést akartak tartani egy napon s ezzel megsértették a házszabályokat, de azontúl nem. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Azelőtt sem!) De igenis volt egy nemes küzdelem a nemzeti ügyért, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és azért, hogy mi a nemzeti ügyért harczolunk, megvádolnak bennünket azzal, hogy mindent háttérbe szorítunk, a vállalkozásokat stb, B. Kaas Ivor: Vállalkozás kell nekik! Szluha István: A mint az előbb is emiitettem, szerintem mindig előbbre való a nemzetnek erkölcsi java, mint hogy az aranyborjut tánczolja körül. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Én azt hiszem, hogy egy mindnyájunk előtt nagy férfira hivatkozom, mikor magára Mózesre utalok, (Halljuk! Halljuk!) a ki mikor a Sinai hegyre felment a tízparancsolatért és onnan leszállt és látta a népet, hogy az aranyborjut tánczolja körül, elsőben is a tízparancsolat mindkét tábláját vágta a földhöz, a melyek eltörtek, de eltörött az aranyborjú is s ezért kellett negyven esztendeig a népnek a pusztában vezekelnie, mig erkölcseit meg nem javította. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Itt van