Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

184 355. országos ülés Í903 deczember 10-én, csütörtökön. az lehet, hogy a magyar nyelv joga törvénybe iktattatik és nem az, a mit minden első és másodéves jogász megtanul az egyetemen, hogy minden jognak forrása a nemzeti akarat, mert a ki ezt nem tudja, az még az alapvizsgát sem teheti le. Igaz, hogy ezt a kormány a maga tisztaságába visszaállította azon támadásokkal szemben, a melyek tétettek, ezt elismerem; de hitem szerint nem csak azt kell nézni, hogy minden jogoknak ősforrása a nemzeti akarat, hanem hangosan ki kell mondani, hogy ennek a nemzetnek nyelve a magyar. (Ugy van! a szélsöbaloldalonj Ezt kell törvénybe iktatni, erre a czélra kell felállítani Magyarországon az öszszes katonai iskolákat, a melyekben csak magyar állampolgárok tanulhatnak, csak magyar tanárok és csakis magyar nyelven taníthatnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért az ott kiképzett ifjakat csakis magyar ezredekbe oszthatják be és ezeknek csakis ott kell maradniok. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi a nyelvkérdésben nem engedhetünk egyetlenegy lépést sem. A mi kulantériánk és lojalitásunk csak az időre terjedhet; de ez sem terjedhet tovább a szükségesnél. Nem terjedhet tovább azon időszaknál, hogy a véderőtörvény lejárta előtt életbe is léphessen. (Helyeslés a szélsöljaloldalon.) Ez idő szerint ez a kérdés megoldva nincsen. Ezt tudja az egész nemzet, tudja a képviselőház, hiszen az nem megoldás, hogy mikor busz ember ebben a parlamentben képes megakadályozni azt, hogy a megoldás keresztülvitessék, várjuk meg azt az időszakot, a mikor valamely inczidens az egész ellenzéket ismét egy táborba hozza össze. A megoldás az, a mikor az egész nemzet egyértelmüleg a maga győzelmének hirdeti e kérdés megvalósulását és az egész nemzet erre vonatkozólag az aktákat lezárja. Erre a nemzetnek már igen nagy szüksége volna, mert igazuk van azoknak, a kik azt mondják, hogy dolgozzunk és ne fecséreljük el az időnket közjogi vitákkal. De erre az egyetlen mód és eszköz az, hogy meg kell oldani a közjogi kérdéseket. (Elénk lielyeslés a szélsäbaloldalon.) Meg kell oldani, nem pedig kikerülni és kijátszani. Én leszek az első ember, a ki a legboldogabb tagja lesz ennek a parlamentnek, hogyha közjogi kérdésről ebben a parlamentben többé szó sem lesz. Én azonban abban is a Habsburgoknak politikáját látom, hogy ezt a nemzetet folytonosan a közjogi viták terén akarják tartani azért, hogy sem nemzeti fejlődését ki. ne építhesse, sem az anyagi jólétet el ne érhesse. Úgyde ez a nemzet azzal az elszántsággal, a mi ősi természetében van, inkább tűri a szenvedéseket, inkább nyomorog, semhogy államiságának jogait elveszítse. {Ugy van! a szélsöljaloldalon.) Azt mondják, ,h°gy mi békét kötöttünk, hogy leszereltünk. Ámde én egyet mondok a t. háznak és a t. miniszter urnak és ez az, hogy mi kormánypártiak azért nem leszünk, ellenzékiségünkből egyetlen egy jött át nem adunk fel sem külsőnkben, sem bensőnkben és nincs ezen a párton és ezen az oldalon egyetlen egy olyan tagja a parlamentnek, a kit meg lehetne akadályozni abban, hogy a küzdelemben ki ne tartson. És ha nem is tudjuk elérni a czélt, egyet mégis elérünk. Azt, hogy ha a nemzetben a hitet fentartjuk és megerősítjük, akkor bizonyos, hogy az a küzdelem, a mely már négyszáz év óta tart és adja az Isten, hogy ne sokáig tartson még, czélját mégis eléri; mert a nemzeti áramlat keresztül fog törni a gátakon, leküzdi a nehézségeket, a melyek útjában állanak és győzelemre fogja vinni akaratát. Míg a nemzetben ez a hit megvan, addig egyenesen áll. Mihelyt azonban hitét egyszer elvesztette, akkor elveszett ránézve nemcsak ez az ország, nemcsak nemzetisége, de munkaképessége és a jövőben vetett reménye és vágyakozása is. Egy példát vettem ki Kossuth Lajos irataiból, a midőn Ujházy Lászlóról azt irja, hogy a midőn Ujházy Amerikába száműzte magát ós ott erőt vett rajta a honvágy, kezét tördelve járt a szobájában; járt fel és alá, mint fogoly oroszlán és felsóhajtott: Könyörülj rajtam, jóságos Istenem, ne hagyd lelki erőmet összeroskadni lelki kínjaim alatt. Gyermekei látva, hogy mennyit szenved, odamentek és kérték: Drága jó apánk, menj haza, menj vissza hazánkba. És az ősz Ujházy mellére ütve így szólt: Menjek haza? Én? Hát ez a kisbíró itt? Azt akarjátok, hogy miután mindent elvesztettem, még önmagamat, lelkiismeretem tisztaságát is elveszítsem? Ennek a nemzetnek lehetett számos csatavesztése, lehetett bánata, szomorúsága akármennyi, mindig kiépült belőle és mindig erősebben haladt a maga czélja felé. Csak egyetlenegyet hagyjunk meg neki: azt, hogy a maga önérzetét, lelkiismeretét, hazafiságának és hitének egész tisztaságát megőrizhesse a jövendő számára. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon,) Ebben az irányban megállunk és megállunk mindenkor nemcsak önökkel szemben, de a Habsburgok és az osztrákok minden hatalmával szemben is. Mi ezt a nemzetet előre fogjuk vinni a küzdelemben és egyet mindig meg fogunk számára tartani: hitének, becsületének és nemzeti érzésének tisztaságát. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a báloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Szluha István! Szluha István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A 67-iki kiegyezésről a kormánypárt mindig azt hirdette, hogy alapja annak, hogy Magyarország kiépíthesse önállóságát és függetlenségét. Most 36 esztendő óta hová jutottunk? Oda, hogjr még azokat az alapokat is, a melyek valóban arra szolgáltak volna, megtagadják, és a helyett, hogy Magyarország önállását iparkod-