Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. 183 Uray Imre: De most a párt húzódik vissza, nem a nemzet! Lengyel Zoltán : T. ház! Én ezt a küzdelmet veszélyesnek, szerencsétlennek tartottam a nemzetre mindig, de ennek a nemzetnek állhatatosan, erősen es kitartóan kell küzdenie minden időben, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalion) egy pillanatig meg nem tántorodva, a küzdelemből soha sem hiányozva, hitét egy pillanatra sem veszítve el. (Élénk- helyeslés a szélsőbaloldalon.) Végigolvastam Svédország és Norvégia küzdelmének történetét. Norvégiát a kiéli békekötésben egészen odaajándékozták Svédországnak, a nélkül, hogy megkérdezték volna. Svédország akkor nekiment Norvégiának és haddal foglalta el azt a Norvégiát, a melynek nem volt közép- és felsőosztálya, csak egyetlenegy grófja, egyetlenegy mágnása volt, annak sem volt családja, hanem csak egy ember volt, mig maga az egész ország parasztokból állott, s az egész országnak sem szervezete, sem parlamentje, sem semmiféle intézménye nem volt, és ez az ország annak daczára 1814 óta, 89 esztendei küzdelem alatt, a maga államiságát teljesen ki tudta építeni; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) közép- és felsőosztályt teremtett magának; olyan parlamentarizmust épített ki, a melynél sziklaszilárdabb nincsen a világon sehol; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) irodalmával, művészetével vezet az egész világon, mert íróit, művészeit nem múlják felül egy nemzetéi sem; ipara és kereskedelme akkora, hogy a négyszer akkora Svédország kereskedelmét és kivitelét ötszörösen felülmúlja. És, t. ház, ennek a norvég országgyűlésnek küzdelmei alatt voltak ám korszakok, a midőn a hatalom, a mely szintén két korona felett rendelkezett, a másik nagyobb és erősebb országnak erejét, pénzét és vagyonát is Norvégország ellen vetette, és minden erejét megfeszítve tört Norvégia ellen ; minden erejével arra törekedett, hogy parlamentáris többséget tudjon Norvégiában a maga részére csinálni, és nem volt erre képes, mert az az ellenzék, a mely épen olyan ellenzék volt ott, mint a minő mi itt vagyunk és a mely a koronával szemben ellenzék, de a nemzettel szemben képviselet és többség volt, ha csak két-három szavazati többséget kapott is a nemzettől, azt meg tudta tartani évtizedeken keresztül, és sohasem volt a királynak akkora hatalma, hogy azt a kéthárom szótöbbséget valaha kisebbséggé birta volna átváltoztatni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S a midőn az uralkodóház mindent a világon megtett arra,, hogy beolvaszsza Norvégországot és hogy kívánságaiktól őket eltántorítsa, erre nem az volt a norvég országgyűlés felelete, a mi a magyaré: emeljük a létszámot, a czivillistát, hanem ellenkezőleg: leszállította a czivillistát. Azt mondotta királyának: Nem ugy viseled magadat, a hogy mi akarjuk, nem becsülöd meg a nemzetet, a hogy mi kívánjuk, nem érdemelsz meg annyi fizetést, a mennyit eddig adtunk. Ez egyenes nemzet, olyan, mint a norvég erdőknek szálfája, mint annak a fenyőnek a sudara, melynek hegyét megingathatja a szél, de a mely sem meg nem törik, sem meg nem hajlik. Az ilyen nemzet győzelemre viszi a maga ügyét egy uralkodóházzal, egy dinasztiával szemben is. Magyarország 400 esztendő óta mindig arra törekedett, hogy hasonlóvá váljék uralkodóházához, hogy összeegyeztesse alkotmányát az osztrákéval. Nem azon dolgozott, hogy magyarrá tegye királyát, dinasztiáját, a mit meg tudott tenni a Hohenzollernekkel Románia, meg tudott tenni a Koburgokkal Bulgária, és meg tudott tenni más nemzet, hanem azon működött, hogy a mágnásvilág minél jobban megtanulja a német nyelvet és minél jobban elsajátítsa a német szokásokat. Az országgyűlés ma már oda sülyedt, hogy nemcsak megvárja, hogy programmot és • miniszterelnököt kapjon Bécsből, de még a képviselőház elnökének programmját is a házszabályok kezelésében, ( Ugy van! Ügy van! balfelöl,) Mi ezzel szemben azt tanítjuk a nemzetnek és azt hirdetjük, hogy ne kételkedjék soha egy perczig sem, ne dobja oda magát az opportunisztikus politikának, hanem álljon meg elveinek és nemzeti érzéseinek szentséges igazságai mellett, ha százszor ugy iparkodnak is megtörni. (Elénk helyeslés balfelöl.) Azt tanítjuk, hogy ez az országgyűlés legyen a magyar nemzetnek képviselete, nem pedig egy udvari országgyűlés, a hol a jobb- és baloldal egyformán azon verseng, hogy ő Felségének minél kedvesebb legyen. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Elmondottam már egyszer és most ismétlem, hogy egyszer az orosz Czár apósától tanácsot kért arra nézve, hogy alkotmányosságot léptessen-e életbe vagy sem. És a dán király erre azt mondta: csinálj parlamentet. Ez megütközött rajta. Miért? Azt mondta, azért, mert az országgyűlés épen olyan, mint a szamár, a melyik viszi a terhet, tűri az ütlegeket, viseli a felelőséget és a mellett a fülénél fogva oda vezetheted, a hova neked tetszik. Ez a magyar országgyűlés, ennek a hatalmas nemzeti küzdelemnek tizennegyedik hónapjában ezt a képet mutatja. (Igaz! Ügy van! bal felől.) Nem azt a képet, a melyet a norvég országgyűlés mutatott, a melyik szembeszállott a dinasztiával, hanem azt. a melyet a dán király mutatott be vejének, a mely országgyűlést az uralkodó fülénél fogva oda vezetheti, a hova neki tetszik, a mely viseli a terhet, tűri az ütlegeket, viseli a nemzet előtt a felelőséget, de mindig és mindenkor megadja magát a hatalomnak. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A harczot végig kell harczolnunk, (Elénk helyeslés balfelöl.) bármilyen módon és bármilyen eszközökkel is, de ebben a küzdelemben sem hitünk meg nem inoghat, sem kitartásunk meg nem szünhetik. Ennek a harcznak az eredménye csak