Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

leczember 10-én, csütörtökön. 182 355. országos ülés 1903 d Ezekből a kinevezésekből is látom, hogy itt a múlthoz képest egy rendszerváltozással állunk szemben, de a Tiszák politikája nem változott. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tisza István miniszterelnök ur ugyancsak dinasztikus politikát követ, sőt hirdeti is annak szükségességét. Csak egyetlenegyet különböztetek meg, t i. azt, hogy ez a politika nem Habsburg-dinasztikus politika, hanem ez a politika Tisza-dinasztikus politika, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) a mely mindent megtesz arra nézve, hogy magát szolgálatkész eszközökkel körülövezze, a maga hatalmát biztositsa és maga mellé egy olyan gárdát teremtsen, a mely őt vészben-viharban el nem hagyja s a mely segit neki azon birodalmi törekvések érvényesítésében, melyeknek a magyar miniszterelnöki székben Bécs akaratából szószólójává kell lenni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez a rendszer építi ki a maga épületét akkor, a mikor a sajtószabadság, a gyülekezési szabadság megnyirbálásában a konzervativnél is konzervativebb álláspontot foglal el, a szavakban pedig liberálisabb akar lenni, raint elődje. T. képviselőház! Csak nemrég estünk keresztül azokon a merényleteken, a melyeket a t. kormány a házszabályokon elkövetett. A dolgot visszacsinálták a maga hatályonkivüliségébe, a preczedensi mivoltát azonban el nem törülték, és most, t. képviselőház, sokan azt hiszik, hogy ez ismét egy nagy nemzeti eredmény; nagy nemzeti eredménynek tartják azt, hogy a mikor valakit arczba köpnek, azt azután letörlik arczárói, magát a becsületsértést azonban ki nem reparálják, azért bocsánatot nem kérnek. Hát, t. képviselőház, én nagyon jól tudom azt, hogy ezt a nemzeti küzdelmet elfojtani, letörni, letiporni sem erőszakos eszközökkel, sem rendszerváltozással, sem bármiféle személyi változásokkal nem lehet. Elhalasztani, meggátolni, félbeszakítani lehetséges, de minden ilyen félbeszakítás csak az ügynek, az ország ügyének nagy kárára történik. Én bizonyosan tudom, hogy ezt a harczot több eredménynyel lehetett volna végigküzdeni mindjárt az első három hónapban, ha a szabadelvű pártnak meg lett volna a lelki ereje és hazafisága ahhoz, hogy összefogott volna velünk és egy elfogadható programmot adott volna, melyet azon kijelentéssel toldott volna meg, hogy azt csak a továbbiak alapjául kívánja tekinteni. De igy, midőn a lényegbe vágó kérdések megoldva nincsenek, igy következzék be itt a parlamentben az obstrukczió abbanhagyása, akár gazdasági okokból, — a melyeket különben én nem ismerek el, — akár azon okból, hogy a póttartalékosok behivása elhárittassék, illetőleg, hogy a kiszolgált katonák hazaküldhetők legyenek? Azért következzék be az obstrukczió abbanhagyása, hogy mindkét fél a további harczra előkészülhessen? Hiszen én jól tudom azt, t. képviselőház, hogy itt ez a küzdelem nem fog elmúlni mindaddig, a mig a nemzet ügye teljes győzelmet nem arat. Madarász József: ügy legyen! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Minket a sors — azt mondják — arra a szerepre kárhoztatott, hogy örökös ellenzéket képezzünk, annak szerepére kárhoztatott, a kinek mindig vívnia kell azzal a megvivhatatlan és megdönthetetlen óriással, de a ki sohsem jut oda, hogy a maga győzelmeinek eredményét le is szedhesse. De hát legyen ez igy, mindegy; még elveinket is engedjük kisajátítani, még azt is megengedjük, hogy az obstrukcziónak legádázabb ellensége, gr. Tisza István rakja zsebre az obstrukczió eredményeit: azonban mi nem szűnünk meg ezen eredményeket követelni és ezekért helytállunk mindenkoron, a mig csak bennünk lélek lakik, a mig csak ennek az országnak teljes önállóságát, nemzeti mivoltát meg nem teremtettük. (Elénk helyeslés a baloldalon.) És még egyet, t. képviselőház. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nem engedhetjük azt, hogy e nemzet a küzdelemben elveszítse hitét és hogy elkedvetlenedjék. T. képviselőház! Tavaly ilyenkor egészen ugyanaz a helyzet volt, mint most; egészen ugyanaz a helyzet, mert akkor sem volt meg sem a létszámemelés, sem a kiegyezés, sem a véderőtörvény javaslat. A három ütköző pont közül egyetlenegy sem volt meg. A katonai reformok terén még ott nem állottunk ígéretek tekintetében, a hol most. S épen azért én arra hivatkozom, hogy ez a mostani helyzet a tényekben a mi hátrányunkra nem változott; (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) csak egyetlenegy dologban változott; változott abban, hogy sokan azt gondolják, hogy a nemzet hitét vesztette el a további küzdelemben. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Bocsánatot kérek, én egyetlenegy józan, a magyar nemzeti ügy iránt lelkesedő emberről sem tételezhetem fel azt, hogy akár bennünk, akár az ügy sikerében való bizalmát elveszítette volna. A ki meg volt győződve a múltban arról, hogy helytállunk ezen követelésekért mindenkor és megteszünk minden emberileg lehetőt, az el fogja ezt hinni rólunk a jövőben is. T. ház! Én a magyar nemzetnek sok százados küzdelmét ahhoz hasonlítom, a mikor a medve téli álomra hajtja fejét s néhány hónapon keresztül a saját zsírjából táplálkozik, azután Gyertyaszentelő-Boldogasszony napján kibúvik a barlangjából; megnézi, hogy tavasz van-e már, és ha nincs tavasz, akkor ismét visszabuvik odújába. A magyar nemzet igy tesz századokon keresztül; vár, vár türelmesen, azután kibúvik a barlangjából, a szabad levegőre megy, és ha még nincsen jó idő, ismét visszahúzódik és megvárja a maga tavaszának felvirradását.