Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

355. országos ülés 1903 dec kell épen azért, hogy kellő nyomatékkal vethessük latba a magyar nemzet érdekeit. A magyar haza szeretete, a magyar nemzet biztonságáról való előrelátó gondoskodás parancsolja, hogy meghozzuk ezt az áldozatot (t. i. a létszámemelést).* Azután igy folytatja: »Én mindig azt tanultam, hogy a hazafiság nem a nagy szavakban, de áldozatra kész cselekvésben áll«. (Zaj. Elnök, csenget.) Molnár Jenő: A máséból! (Egy hang a jobboldalon: A Molnár Jenőéből!) Én nem is akarok adni a máséból soha! (Zaj.) Einök: Kérem Molnár képviselő urat. ne méltóztassék közbeszólni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hisz olyan csend van, hogy elalszunk !) Én nem is csendet kértem, hanem azt, hogy a képviselő ur ne szóljon közbe. Lengyel Zoltán (folytatólag olvassa): »A történelem azon nagy nemzetek emlékezetét örökíti meg ércztáblákon, a melyek pénzt és vért tudtak áldozni, a mikor a haza érdeke ugy kívánta. Apáink vérrel szerezték meg és tartották meg ezt a mi drága hazánkat a mi számunkra, férfias cselekvéssel, áldozatkész teherviseléssel tartsuk meg utódaink számára mi is.« Végigolvastam ezt a levelet annak idején, azóta is többször láttam, de már nem volt kedvem még egyszer elolvasni. Ebben egyetlen egy szó sincsen sehol arról, hogy adjuk meg a magyar nemzetnek nyelvéhez való jogát, czimerét, zászlaját, tisztikarát, de igenis a jókedvű adakozó benne van minden sorában, benne van a a miniszterelnök ur múltjában is, a mikor a delegáczióban május hó folyamán felállott és kicsinyelte a hadsereg létszámemelését és több áldozatot követelt a közös hadsereg részére; felemelte azután szavát az április 11-iki nyilt levélben is, hogy megmutassa a koronának, hogy ime, ő Felségének vannak áldozatkész emberei, a kik az eddigi áldozatokat is keveslik és a maguk emberségéből többet akarnak a közös hadseregnek adni. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbal-oldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy tegyünk különbséget küzdelem és obstrukczió között. Kérem, mi is különbséget teszünk és le is vontuk a konzekvencziákat ebből a különbségből. Mert azt láttuk, hogy a mig a miniszterelnök ur édesapjának 15 évi kormányzása alatt nem volt obstrukczió, sohasem ment előre a nemzet ügye, s azt láttuk, hogy önöket, t. túloldal, semmivel sem lehet az érvek terén meggyőzni, csak az erőszak fegyverével lehet önöket odakényszeriteni, hogy azt, a mi legbensőbb meggyőződésük, ne csak vallják, hanem tényekben is gyakorolják. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondta a t. miniszterelnök ur, hogy az obstrukcziónak rengeteg erkölcsi és anyagi kára van, és csodálatosképen egy mondattal előbb arra hivatkozik, hogy olyan eredményeket értünk el, melyeket fél évvel ezelőtt senki sem I :zember 10-én, csütörtökön, 17.'$ remélt. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Molnár Jenő: A kökényre azt mondja, hogy berzenczei szilva! (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zojtán: Vegyük a mérlegnek mind a két oldalát. Én azt nagyon jól tudom, hogy ilyen nagy nemzeti küzdelem károkkal is jár, épen ugy, mint egy győzelmes csata is, de igenis, mondja meg a t. miniszterelnök ur ennek az obstrukcziónak előnyeit is. Mert a t. miniszterelnök ur még az obstrukczió virágában sem beszélt nemzeti engedményekről, nem beszélt nemzeti követelésekről, nem beszélt jogaink érvényesítéséről, de igenis az obstrukcziónak áltab óhajtott végén már előáll azokkal az engedményekkel és büszkén hirdeti, hogy ő vivta ki azokat. Engedelmet kérek, ebben a miniszterelnök urnak a világon semmi része sincs, csakis annyi, hogy igyekezett az oksírukcziót az ő felfelé való ajánlkozásával minél tovább kinyújtani és az engedményeket a liczitáczió folyamán minél kevesebbre leapasztani. (Ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök ur előáll itt a nemzeti engedményekkel, mint saját szülöttjével. Bocsánatot kérek, az bizonyos, hogy az nem a miniszterelnök ur gyermeke. De az is bizonyos, hogy ő hozta a keresztelőre, mint a hogy nagyon sok családban történik, bogy a gyermeket az anya szüli, de a bába viszi el a templomba keresztelni. (Derültség.) Épen azért akár követelik sokan az obstrukczió félbeszakítását, akár hiszik nagyon sokan, hogy több engedményt nem lehet elérni, legyünk igazságosak abban és mondjuk meg, hogy az eddigi engedményeket is mind az obstrukczió eredményezte, és legyünk bizonyosak abban is, hogy az eddigi engedményeket is kitartó küzdelem nélkül megvalósítani és fokozni egyáltalában nem fog sikerülni. (Ugy van! ügy van! balfelöl.) Mihelyt önök, Bécs és az osztrákok látni fogják, hogy a magyar nemzet gyengén áll a maga lábán, ott egyszerűen meg fogják próbálni visszacsinálni ezen engedményeket, a mint hogy ki fogom mutatni ebből a programra ból, hogy annak minden részlete az utolsó pontig olyan, hogy abból valami is lehet, semmi is lehet, a szerint, a mint a szükség és kényszerűség követeli, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A katonai ügyekre vonatkozó álláspontom indokolását két részre osztom: az egyik a katonai rész, a másik a politikai rész. Én mind a kettőből arra a koukluzióra jutok, hogy ezt a javaslatot el nem fogadhatom. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Katonai szempontokból bonczolni fogom ezt a kormányprogrammot s egyszersmind vázolni akarom az eddigi harcz részleges eredménytelenségének indokait is. (Halljuk! Halli juh!) Hát, t. ház, bizonyos dolog az, hogy ez