Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

174 355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. a nemzet sem a magyar hadsereg jogáról, sem I annak érvényesítéséről soha le nem mondott, s az is bizonyos, hogy ezért 1867 óta is mindig lelkesedett s ezért ez az oldal mindig küzdött is. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbalol­dalon.) De most, ennek az esztendőnek tava­szán egy különösebb lelkesedés hatotta át ennek a nemzetnek vérkeringését; akkor nem azt mondta, hogy megvalósítjuk a jövőben s addig várunk, hanem azt mondta, hogy elég erősek és képesek vagyunk, elég elszántak is vagyunk ahhoz, hogy megvalósítsuk az ősök álmát már most. És ebben a harczban, t. képviselőház, egységesen támadt fel a nemzet. Ez a nemzet azt várta az ő képviselőitől, a kik az ő elveit és érdekeit hivatvák itt kifejezésre juttatni, hogy elszántan fognak a csatába menni, a milyen el­szánt volt az a nemzet, a mely mögöttük állott. És mi történt? Az, hogy ennek a küzdő, lel­kes nemzetnek a képviselete nem mutatkozott soha egy pillanatra sem méltónak a nemzethez, a mely őt ide küldötte, (Igaz! Ugy van! a bal­oldalon.) mert a helyett, hogy, mint egy ember, állott volna fel ez az országgyűlés, és követe­lései mellett szilárdan megállott volna, erősza­koskodott a képviselőház többsége csak azért, hogy a létszámemelés keresztülmenjen a nélkül, hogy a nemzet annak fejében valamit is kap­jon. Ez az egész képviselőház a küzdő nemzettel szemben egy paktáló, a hatalomért és a minisz­teri kegyért versengő országgyűlésnek a képét mutatta. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A szabadelvű párt 36 évi uralom után jutott el annak felismeréséig, hogy nincsen neki katonai programmja. S a mikor ennek tudatára ébredt, a megvalósítás tekintetében nem mert ő maga állást foglalni, nem tudta vagy nem merte megmondani, hogy mi az Ő véleménye e kér­désekről, hanem rábízta ezt kilencz bölcs férfiura, hogy ezek gondolják ki az ő elhatározását. És csodálatosan azt a kilencz férfiút ugy válasz­totta össze, hogy ezek három miniszterelnök­aspiránsnak a gárdájából kerültek ki: az Andrássy­gárdából, a mely a kaszinót képviselte, az uj rendszernek, a nemzetieknek pártjából, a mely­nek gróf Apponyi Albert a vezére, és a régi rendszer követőiből, t. i. gróf Tisza István hí­veiből, illetőleg az ő gárdájából, végül pedig, hogy ezt a hármat összeegyeztesse, a bizottság fejének oda tették Széll Kálmánt, a paktumok ős atyamesterét. (Derültség a baloldalon.) A mint én ezt láttam, t. képviselőház, mindjárt világos volt előttem, hogy nem a nem­zet nagy ügyét akarják ezek győzelemre vinni, hanem ott akarják eldönteni azt, hogy ki és milyen áron legyen a kormányelnök, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Mindjárt láttam, hogy ez nem programmalkotás lesz, hanem verseny­futás a hatalomért és a császári kegyért. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez a kilenczes bizottság nem csatát vezetett, hanem — a mint Ugron Gábor egy alkalommal megmondotta — I a szakácsok művészetét gyakorolta, a maga pro­grammkészitésében összeegyeztette az édest a keserűvel s egy olyan mixtum compositumot hozott létre, a melyre nézve a küzdő ellenzék egyhangúlag kimondotta, hogy ha azt törvénybe kellene iktatni, inkább elenged minden vívmányt és eredményt csak azért, hogy az abban foglalt joglemondás soha magyar törvénykönyvbe ne kerüljön. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Még egy eredményt ért el ez a kilenczes bizott­ság, és ez az, hogy a szabadelvű párt összes tagjait egyforma feketévé tette, a nemzet előtt minden nemzeti zománczot letörölt róluk és minden nimbusukat megsemmisítette. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Gabányi Miklós: Ebből lett azután a schwarcz-gelb kormány! Lengye! Zoltán: A nemzet megnyugtatása helyett ez a bizottsági programm és az annak alapján történt kormányalakítás eredményezett azután egy megoldhatatlan helyzetet, a mely­ből ember fia a teljes és becsületes kibontako­zást alig tudja megtalálni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Ebben a programmban van valami és még sincs benne semmi. (Derült­ség.) Azért mondom ezt, mert nincs kimondva a programmban, hogy az, a mi benne foglalta­tik, mikor valósittatik meg, az sincs kimondva, hogy hogyan valósittatik meg, és végül nincs kimondva az sem, hogy e megvalósítás mivel van garantálva. Már most, t. képviselőház és t. képviselő urak, ha megmondtam ítéletemet önökre vonat­kozólag, megmondom azt a küzdő elleizékre vonatkozólag is. A küzdő ellenzéknek egy része a helyett, hogy ezt a programmot elfogadta volna vagy határozottan visszautasította volna, nem birt elhatározásra jutni heteken keresztül, a mely határozatlanságával a gyengeségnek je­lét mutatta Ausztriával szemben, a helyzetet pedig még bonyolódottabbá tette. Ez a megoldatlan helyzet hozta létre ezt a mostani küzdelmet. Mert itt egy nagy küzde­lem folyt nem önök és mi közöttünk, hanem Magyarország és Ausztria között, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) a mely küzdelemben Ausztria teljesen egységes volt; egy állásponthoz ragasz­kodott, és ezt az álláspontot meg is tartotta, Magyarország ellenben széthúzott, saját pártjai­ban is gyengének és a hatalomért versengőnek bizonyult. Pedig, t. ház, valahányszor a magyar nemzet a maga egységében és erejében állott Ausztriával szemben: mindig győzni tudott, ha ellenben a magyar nemzet nyomorult gyávának bizonyult, akkor Ausztriával szemben nem tud eredményt elérni, mert a gyáva előtt még a nyúl is hős. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Valahányszor mi egységesen állottunk, az osztrákokat mindig levertük, de hogy ha meg­tántorodunk, akkor ők ütik a nagydobot; ke­resztül viszik czéljaikat, és osztozkodnak a

Next

/
Thumbnails
Contents