Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

172 355. országos ülés 1903 cZe tendő óta folyik; (Felkiáltások jobbfelöl: Csak ?• New, elég?) de a pangás nem most kezdődött, a pangásnak az okai nem is mi vagyunk, a pangásnak az oka az, hogy Magyarország pénzügyeit és gazdasági életét Németország anyagi életével és pénzügyi világával oly szoros és elválaszthatatlan kapcsolatba hozták, hogy a Németországban beállott válságok és megrázkódtatások itt nálunk vetik legerősebb hullámaikat. Hasztalan szünetel a köztevékenység évek óta, nem tudunk előre menni, de miért ? Egyik oka a pénzügyminiszter ur, a ki a költségvetési feleslegeket uzsorás módjára az állam kasszájában megrekeszti, forgalomba nem hozza. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Elénk ellenmondás a jobboldalon.) Ezek a milliókra menő összegek a közforgalomból el vannak vonva. Méltóztassék megvádolni a miniszterelnök urat, mert ezek a milliók minden embernek munkatársait képezik. Ha forgalomba hozattak volna helyes módon, azok száz meg száz kézen keresztül mentek volna. Nem kell a vádakat ugy emelni, hanem meg kell keresni a bajok forrását és azt kell orvosolni. Nagyon jó példa erre, mikor József császár érczbe öntött 12 apostolt látott egy templomban. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez is személyes kérdés ? Ugron Gábor: Mind a tizenkettőt elvitette a pénzverdébe, hogy pénzzé veresse, forgalomba hozza, mert azt mondotta, hogy ilyen értékeknek nem kamatozatlanul és megmunkálatlanul kell heverniök, hanem forgalomba kell hozni és &z

t embereket kellő munkával kell segíteni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Endrey Gyula jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Mielőtt beszédemre áttérnék, egy pár szóval reflektálni ikarok a miniszterelnök ur imént elhangzott szavaira. A miniszterelnök ur a chlopy-i hadiparancsra vonatkozólag azt mondotta, hogy az ,isak egy kijelentés volt, a mely azonban teljesen rektifikálva lett. Erre vonatkozólag azt vagyok bátor megjegyezni, hogy igaz, hogy az csak egy kijelentés volt, még pedig olyan, a milyennek a magyar alkotmány értelmében abszolúte semmi hatálya nincs, de olyan kijelentés volt, a mely nem magában áll és a mely a történelem folyamán igen sokszor megismétlődik, a mely egy egész rendszert képez és a mely a legtökéletesebb ellentétben áll Magyarország önállóságával és szuverenitásával. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez ellen mi sikra szállottunk, de ezt megdöntenünk mindezideig nem sikerült. Ez a kijelentés akkor, a mikor mi élet-halálczember lO-én, csütörtökön. harezot vivtunk a magyar államiság teljes kiépítéséért, ennek a nemzetnek rettenetesen fájó sebet okozott, a melyet semmiféle miniszteri szózattal begyógyítani nem lehet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben nem kijelentésre van szükségünk, hanem igaz, becsületes tényekre, a melyek a magyar nemzet életgyökeréből fakadnak és a magyar államtestet a maga egészében akarják megőrizni. Ilyen tényekkel szemben a t. miniszterelnök ur mint^ védő mutatkozik be a korona védelmében. Én nem hiszem, hogy ő Felségének erre a védelemre szüksége volna, azt sem hiszem, hogy a császári ház olyan gyengén állana, hogy a miniszterelnök ur támogatására volna szüksége. Már az előző miniszterelnök urak alatt is sokszor láttam én ezt a védői szerepet, de mindannyiszor nem azt konstatáltam, hogy a császári trón állt gyengén, vagy a magyar nemzet szeretete gyengült meg királya iránt, hanem azt konstatáltam, hogy az a. miniszterelnöki szék gyengült meg és hogy a védői beszéd nem ő BMsége, hanem a miniszterelnöki szék gyengeségét akarta fedezni. {Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt látom én ebből a tényből is, hogy a mi eddig folyt, most is folytatódik: t. i. hogy a mindenkori kormányelnökök nem a nemzet erejét nézik, nem a nemzet, nem a képviselőház többségének bizalmából állanak meg, hanem kizárólag a koronára appellálnak, annak a bizalmából kormányoznak. Pedig Magyarországon — a miniszterelnök ur is mondotta — minden jognak forrása a nemzet akarata. Ugy kellene lenni, hogy minden erőnek és hatalomnak forrása a nemzet legyen. Már egyszer végét kellene szakítani annak a rendszernek, a mely mindig felülről áll és bukik és a mely minden támaszát a koronában birja. Azt mondta a miniszterelnök ur, hogy nem törődik azzal, kinek tetszik, kinek nem az ő beszéde. Én ezt a szokását már ismerem, ezt a kijelentését ismételten hallottam és csak azt jegyzem meg, hogy csodálatos dolog, ámbár igaz, a mit mond; és mégis, akármit mond, mindig csak fölfelé tetszik a beszéde és sohasem lefelé. Ha előveszem a miniszterelnök urnak még képviselő korában kiadott nagy nyilt leveleit, a melyeket az ugrai választók sohasem értettek meg és sohasem helyeseltek, azokban épen azokat a passzusokat találom, mint az ő mostani beszédében, a melyekkel behízelegte magát a trónnál és a melyekkel állást és hatalmat igyekezett magának biztosítani. Ezekkel a kijelentésekkel akkor sem értett a nemzet egyet. Azt mondta a t. miniszterelnök ur április 11-iki nyilt levelében (olvassa): »A mi fiaink harczolnak soraiban (t. i. a hadseregében), bennünket véd, nekünk adja meg a kellő hatalmat, hogy elég súlylyal emelhessük fel szavunkat a népnek tanácsában mindazon kérdésekben, a melyek a magyar nemzet sorsát és érdekeit érinthetik. Ezt az erőt fejlesztenünk, fokoznunk