Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

tczember 10-én, csütörtökön. 169 355. országos ülés 1903 dt fölösleges. (Ugy van! jobbfelöl. Élénk ellenmondásolc a szélsöbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Ez fölfelé való beszéd! Uray Imre: Micsoda fantázia! Förster Ottó: Hangulatcsinálás! {Felkiáltások jobbfelől: Nem áll! Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én soha sem törődtem azzal, hogy a mit vallok és mondok, kinek tetszik és kinek nem. Én meggyőződésemet fejeztem ki, {Mozgás a szélsőbaloldalon.) és ha azt látom, hogy a koronával szemben egy méltatlan imputáczió történik, ezzel szemben mindig ki fogom fejezni véleményemet. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Megint a koronát védelmezi a magyarok ellen! (Zaj. Egy hang a szélsöbaloldalon: Hangulatcsinálás a bécsi audienczia előtt! Halljuk! 'jobbfelől.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Sohasem hízelegtem senkinek; sohasem hajhásztam senkinek a kegyét, de a képviselő urak tartózkodjanak olyan nyilatkozatoktól, (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! jobbfelöl.) a melyekkel szemben nem tiltakozni, teljesen jogosulatlan mulasztás volna részemről. .. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) A képviselő nr megjegyzései tárgyává teszi azon legfelsőbb királyi kéziratot is, a melyet ő Felsége a magyar miniszterelnök ellenjegyzése mellett a miniszterelnökhöz intézett. Én e tekintetben most csak egy kérdésre szorítkozom. A képviselő ur magyarázatát keresi ezen legfelsőbb kézirat azon passzusának, a mely szerint utal az uralkodó arra, hogy kipróbált intézmények megbolygatása esetleg az ország integritását is veszélyezteti és ennek olyan magyarázatát adja a képviselő ur, a melyről, azt hiszem, evidens, hogy a korona intencziójától és nézeteitől teljesen távol áll. Én a szóban forgó passzusnak nem képzelem és nem képzelhetem más értelmét, mint azt, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy a koronának aggályai vannak az iránt, hogy a hadsereg szervezetének megbolygatása a hadsereg védképességének rovására történnék, (Ugy van! jobbfelöl.) a hadsereget gyengítené és ennek folytán külveszély esetén az ország integritására nézve bírhatna hátrányos következésekkel. (Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, hogy más magyarázatot keresni és adni e passzusnak nem lehet. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Fel kell világosítani!) Kubik Béla: Hiszen le van írva, kérem ! (Mozgás jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Maga azon legfelsőbb királyi kézirat alkotmányjogilag teljesen kifogástalan formában hozta a magyar nemzet tudomására azt a tényt, hogy KBPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. ő Felsége, mint a törvényhozás egyik faktora, a hadsereg szervezetének felbolygatásához és gyökeres megváltoztatásához nem járulhat. És ezen tény a válság veszélyét hozta közel a nemzetre nézve, mert a nemzet bizonyos törekvései és a korona felfogása között oly eltérés mutatkozott, a mely a válság csiráit rejtette méhében. Ezzel kizökkent az ország helyzete a normális parlamentáris működés keretéből és egy rendkívüli helyzet állott be, a mely, a mint már korábbi alkalommal emiitettem, ha kisebb méretekben is, de nagyon hasonlított az 1867-iki kiegyezést megelőző időkhöz, mert ugyanazon eszmekörben, habár a kérdések kisebb körben mozogtak is itt, de félreértések és nézeteltérések veszélyei forogtak fenn a korona és a nemzet között, a melynek eloszlatása és közmegnyugvást előidéző előkészitése azt hiszem hazafias kötelessége volt mindazoknak, a kik az országot a válság _. megrendítő hatásától megkímélni akarták. És ha közviszonyaink ilyen alakulása mellett azok, a kik a szabadelvű párt állásfoglalását irányítani iparkodtak, ha azok egyúttal figyelemmel voltak arra is, hogy a kibontakozás, a melyet keresünk, a békés megoldás zálogát is magában rejtse, ezért ép oly kevéssé érhet szemrehányás bennünket, mint a hogy ugyanezen az utón jártak el és hosszú hónapokon keresztül keresték a koronával való egyetértés megoldását azok a nagy hazafiak, a kik 1866—67-ben a Deák-párt politikáját irányították. (Ugy van! a jobboldalon.) Rendkívüli viszonyokat az alkotmányos élet és a parlamenti teóriák rendes sablonaiba belefoglalni nem lehet. Adja Isten, hogy ilyen pillanatok, ilyen viszonyok mentől ritkábban forduljanak elő, de akkor, mikor beállanak, bátorsággal kell bírni annak bevallására és nem szabad visszatartani magunkat azon eljárástól, a melyet az ország érdeke parancsolólag követel. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha a t. képviselő urak felemiitik azt is, hogy a korona ez alkalommal meghallgatta közös minisztereit és esetleg az osztrák kormány fejét is, hát éu ebben semmi rendkívülit nem találok. Kubik Béla: Mindjárt gondoltuk í (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Legyenek szivesek a képviselő urak ezen okoskodás végét is bevárni, ha azután akkor sem tetszik, méltóztassék kritikát gyakorolni felette. Én mondom, abban semmi rendkívülit és semmi hibáztatnivalót nem találok, mert közös intézményekről lévén szó, nagyon természetesnek, nagyon helyesnek tartottam, hogy alkalma nyíljék ezen tanácsosoknak is nézeteiket kifejezésre juttatni. Igenis sérelmes lett volna a helyzet akkor, ha a magyar tanácsosok tanácsa és akarata alárendeltetett volna bárminő idegen akaratnak, (Zaj balfelöl) de a megoldás, a melyet elérnünk sikerült, olyan volt, a melyért magyar emberek •22