Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

170 355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. teljes megnyugvással és teljes meggyőződéssel vállalhatták el a felelőséget. Olyan volt, amely óriási haladást jelentett a multakkal szemben, olyan volt, a mely — és engedjenek meg, ezt talán önök sem fogják tagadni — megnyugvást és kellemes meglepetést keltett. (Zaj és derültség balfelöl.) Kubik Béla: Rózsaszínű szemüvegen nézi a dolgokat! Gr. Tisza István miniszterelnök: Alig hiszem, hogy sokan legyenek a képviselő urak között, a kik ezelőtt fél esztendővel lehetségesnek tartották volna a katonai nevelésügy terén azt a reformot, a melyet elérni sikerült. (FellciáUásoh bal/elől: A magyar nyelvet is el lehetett volna érni !) Bakonyi Samu: Miért nem csinálta meg a szabadelvű párt? Obstruálnunk kellett, hogy ez eléressék! (Mozgás jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Á kérdés súlypontja tehát nem az, hogy kiket hallgatott meg a korona és kiket nem. A kérdés súlypontja az, hogy a megoldás, a melyet a korona engedélyezett, megfelel-e a magyar közjognak, megfelel-e a magyar tanácsosok meggyőződésének és fedve van-e teljesen a magyar tanácsosok felelősége által? És engedje meg a t. képviselő ur, ha ezzel kapcsolatban felhozza a Grivicsicsesetet és felhozza azt, hogy törekvés mutatkozik, mely a cr.agyar nemzetre is az osztrák törvényt akarja alkalmazni, akkor nagyon rövid emlékező tehetsége van a képviselő urnak, ha ezt velem szemben alkalmazza a közelmultak tamilságai után, mikor ismét és ismét volt alkalmam a legpregnánsabban kifejezésre juttatni azt, hogy felelőséget vállalok azért, hogy a magyar nemzetre csak a magyar törvény lesz irányadó. (Ugy van! jobbfelöl.) A képviselő ur kijelenti, hogy folytatni fogja elveiért a küzdelmet. Hát hiszen hogyne. Folytassa a küzdelmet, a mint, azt hiszem, ebben a házban mindenki fogja elveiért a küzdelmet folytatni. A kérés, a mit az ország érdeke nevében hozzá intézhetek, nem az, hogy a küzdelmet ne folytassa, hanem az, hogy azt a magatartást ne folytassa ebben a parlamentben, a mely azt az ügyet, a melyért ma is oly hévvel szállott sikra, egy jottával sem viszi előbbre, de a közügynek a legmélyebbre ható károkat okozza. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsöbáloldalon.) Küzdelem és obstrukczió nem egyértelmű fogalom. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbáloldalon,) Kubik Béla: Más módja nincs küzdeni az ellenzéknek ! (Ellenmondás a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát talán t. képviselőtársamnak nincs. (Zaj a baloldalon.) Talán Kubik Béla t. képviselő urnak nincs, de hála Istennek vannak a magyar ellenzéken még számosan, a kiknek van és én azt hiszem, hogy az obstrukczió . , . Kubik Béla: Nem is értettem velük egyet! (Nagy zaj a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Holló Lajos: Azokkal meg van elégedve! Czukkedlit is kapnak! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én azt hiszem, hogy az obstrukczió egyenesen megölő betűje annak a parlamentáris ellenzéki küzdelemnek, mely az eszméket terjeszti és a közvélemény meghódítására volna hivatva, mert hiszen itt az eszméknek, az érveknek helyét az idő elleni gondolatnélküli küzdelem foglalja el. De megölő betűje nemcsak az ellenzéki küzdelemnek, hanem károsítása az ország legéletbevágóbb érdekeinek és lerombolása magának a parlamentarizmusnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbáloldalon.) Hát, t. képviselő urak, könnyű dolog bebizonyítani, mekkora anyagi kárt okozott az obstrukczió az országnak. De azt hiszem, hogy az erkölcsi kár még sokkal nagyobb az anyagi kárnál is; mert gyökereiben támadja meg azon intézményeket . . . (Zaj és ellenmondás a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Kubik Béla (A jobboldal félé mutat): Odabenn rágódik az a féreg! Gr.Tisza István miniszterelnök: ...gyökerükben támadja meg azokat az intézményeket... Uray Imre: Melyik pártról van most szó? Gr. Tisza István miniszterelnök: Én az obstrukczióról beszélek! Elnök: Kérem Uray képviselő urat, ne méltóztassék folytatni a közbeszőlásokat. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Felkiáltás a szélsőbaloldalon : Háromnegyed háromig joga van! Élénk derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mikor közvetlenül előttem egy igen erős, igen heves és igen hatalmas filippikát a nyugtalanságnak, a türelmetlenségnek legkisebb jele nélkül hallgattunk meg, akkor azt hiszem, a képviselő urak részéről nem volna méltányos dolog válaszomat meg nem'hallgatni. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Mondom, t. képviselőház, az obstrukczió által okozott erkölcsi kár sokkal nagyobb még annál az anyagi kárnál is, a mit okozott, mert gyökereiben támadja meg azokat az intézményeket, a melyek a nemzet sorsával vannak összeforrva, mert lerombolja a hitet, a kegyeletet, a pietást, a mivel kell, hogy minden magyar ember viseltessék a parlament és a parlamentben képviselt ügyek iráni. [Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És ha a t. képviselő ur szememre veti az elvtelenséget és az eredménytelenséget, bocsánatot kérek, az elvtelenségre vonatkozó szemrehányást, azt hiszem, ez a párt nem érdemli meg, az eredménytelenségre vonatkozólag, fájdalom, van kijelentésében bizonyos igazság. Láthatjuk, hogy 1867-től kezdve mintegy harmincz éven keresztül haladt és fejlődött ez a nemzet a hibák daczára, a melyeket közben