Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

Ifi8 355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. fiának szive dobbanása kiséri a katonákat a csatatérre, minden embernek imája felhangzik akkor, a mikor az ellenséggel szembeazállanak azért, hogy győzzenek és diadalmaskodjanak, mert az a győzelem és diadal a mienk, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem. ezen az utón ő Felségének nem lesz nagy és hatalmas hadserege! Ezen az utón, a milyen a chlopyi hadiparancs, és a többi nyilatkozat — lehet egy pretoriánus sereget, egy császári sereget nevelni; de az a császári sereg, az a pretoriánus hadsereg — és ezt láttuk a rómaiak életéből — sohasem volt a diadalnak igaz tényezője és megjegyzik a történetírók, hogy a pretoriánusok hősök valának a polgárháborúban, a fegyvertelen polgárokkal szemben, de a midőn a pannóniai, vagy galliai légiókkal kellett megküzdeniök, akkor mindig vereséget szenvedtek. (JJgy van! a baloldalon.) És ha én küzdök és nem fogadom el a szőnyegen lévő törvényjavaslatot, teszem ezt azért, mert muszáj, mert szükséges, hogy ebben az országban példáját adják a makacs kitartásnak, az önzetlen küzdelemnek. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mi küzdelmünkért nem várhatunk semmi jutalmat. Illetnek is önök elég szidalommal, illetnek is önök elég bántalommal, de mi azt eltűrjük és elszenvedjük, mert ennek a nemzetnek péklát kell adni, hogy erős és határozott maradjon. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) A sikertelenség tudata által sem megrendíthető buzgalommal kell teljesítenünk kötelességeinket, (Ugy van! a baloldalon.) és teljesítenünk kell azzal a tudattal, hogy ha nem is érünk czélt, egyikét vívjuk meg azon csatáknak és harczoknak, a melyekben nem győzött Blücher, a melyekben nem győzött Washington, de a melyek előkészítették azt, hogy a végső győzelem mégis az övék legyen. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások balfelöl: Halljuk a határozati javaslatot.) Elleninditványom így szól: »A képviselőház a szőnyegen lévő törvényjavaslatot mindaddig nem fogadja el, a mig a Chlopyból keltezett hadiparancs szerzője ő Felsége, a magyar király szolgálatában van.« (Élénk helyeslés és felkiáltások bal felől: Éljen Ugron Gábor!) Elnök : A miniszterelnök ur kivan szólani! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk.') Én nem kívánok mindazokra kiterjeszkedni, a miket az előttem felszólalt t. képviselő ur beszédében elmondott, mert nem akarok a magam részéről is hozzájárulni ezen vita hosszabbra nyújtásához. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József: Az pedig megérdemli! (Éljenzés a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezekről a kérdésekről annyiszor volt és annyiszor lesz még alkalom beszélni, hogy én nem kétlem, hogy felhasználhatunk még elégszer alkalmat e kérdések tisztába hozatalára olyankor, a mikor az időveszteség, a melyet ezzel okozunk, a nemzeten valósággal égető sebet nem üt. (Mozgás a baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Kötelességemmé teszik azonban a felszólalást a t. képviselő urnak némely kijelentései, elsősorban azok, a melyek az u. n. chlopyi hadiparancscsal függnek össze. {Halljuk! Halljuk!) Köztudomású tény, hogy a chlopyi hadiparancsnak megjelenése és tartalma nagy mérvű nyugtalanságot és aggodalmat okozott a nemzetben. De köztudomású tény az is, hogy, a mint ezekről az aggodalmakról, erről a nyugtalanságról ő felsége értesült, felhasználta az első alkalmat az aggodalmak eloszlatására, {JJgy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) betöltötte az üresen álló miniszterelnöki széket elsősorban azért, hogy illetékes, felelős magyar tanácsosa által olyan kijelentéseket tehessen, a melyek hivatvák megnyugtatni ebben a tekintetben az egész nemzetet. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Molnár Jenő: A czél ez volt, de az eredmény nem ! Gr. Tisza István miniszterelnök: És ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy ő a maga befolyását felhasználta arra, hogy ez a kérdés ne élesittessék ki akkor, a mikor az az izgatottság felmerült, ezt nagyon helyesen és hazafiasán tette. De ha akkor óvakodott e kérdés kiélesitésétől, miért teszi ezt most, a midőn az aggodalmak a korona által eloszlattattak ? _ (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon. Élénk helyeslés jobbfelöl. Egy hang a baloldalon: Tisztába kell hozni ezt a kérdést!) Tisztába van az hozva teljesen a korona illetékes bizalmi emberének nyilatkozata által és tisztába van hozva még azon tény által is, hogy Magyarország jelenlegi királyának egész uralkodása, 1867 óta (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) intő és fényes^ példája a törvényes alkotmánytiszteletnek. (Elénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a képviselő ur itt a királyi esküt emlegeti és ő Felségét mintegy figyelmeztetni akarja rá: ezzel, engedelmet kérek, olcsó babérokkal övezheti homlokát, (Ugy van! jobbfelöl. Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) de nincs a koronának egyetlenegy ténye sem, a mely tárgyi támpontot nyújtana ilyen figyelmeztetés intézésére. (Ugy van! jobbfelöl.) Akkor, a midőn a magyar nemzetnek sötét gondra okot adó helyzetében egy fénylő pontot képez az az el nem tagadható tény, hogy a korona olyan férfiú, olyan uralkodó fején van, a ki fényes példája a törvény- és alkotmánjtiszteletnek, (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) akkor a királyi Pesküuek fölemlitése I lehet olcsó népszerüséghajhászat, de legalább is