Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

166 355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. annyira minden tervszerűség nélkül folyjék, mint Magyarország politikai élete, nem láttam, de még elképzelni sem tudok, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A nemzeti állam nagy programmjából minden ember tudhatja, hogy melyik ponton keressen magának foglalkozást. Megtudhatjuk a czélt, megtudhatjuk a megállapított eszközöket, és akkor az állam költségvetésében egyetlenegy tétel sem fogna másként megszavaztatni és alkalmaztatni, mint mindig tekintettel arra a czélra, és annak a czélnak megfelelő eszközök érvényesítésére. (Helyesés a szélsöbaloldalon.) Ma Magyarországon egy nagy elvtelenség van az egész állami politikában, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) a mi politikánk, legyen az az önöké, vagy a miénk, nem látja Magyarországot Európában. (Igaz!Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem látja a maga egészében, nem látja a külföldi államokkal való egymásra hatásában, hanem itt állunk egyik napról a másikra és kiadunk százezreket és milliókat oly czélokra, a mely czélokról később meggyőződik a nemzet, hogy azok bizony nem felelnek meg a nemzet érdekeinek ezek nem végrehajthatók, ezeknek előfeltételei vannak, a melyeket nem készítettünk elő, pocsékoljuk a pénzt és az időt és megnyugtat minket az, hogy látjuk, hogy Magyarország haladott. Igen, baladott, de azt kell megnézni, hogy Magyarország mellett a külföldi államok milyen arányokban baladtak és fejlődtek, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalodahn.) hogy Magyarország mellett más országokban a nemzeti erő, a nemzeti vagyon, a nemzeti gondolatoknak és tudásnak tömegei miként szaporodtak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Minálunk pedig az egész anyagi életben, az egész politikai életben nagy tespedés és visszaesés van. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Olyan kérdésekkel kell, hogy mi foglalkozzunk és vesztegessük az időt, a melyek a nemzeti lét fentartásának kérdései és nem azokkal a kérdésekkel, a melyek a nea.zeti erő fejlesztésének kérdései. (Helyeslés és taps a szélsőhaloldalon.) De, t. ház, megalakították a többséget. És milyen módon? Igazán a többségen magán csodálkozom. (Halljuk ' Halljuk!) Mert a kaméleonról tudom azt, hogy ha melléje áll valamelyik tárgynak, ugyanazt a szint ölti fel, mint az a tárgy, a mely mellé állott. Ez Magyarországon egy jó pártpolitikai embernek a meghatározása. (Derültség a szélsöbaloldahn.) De én nem láttam még a kaméleonok között sem olyant, a mely a szerint váltson szint, váltson érzelmeket, váltson gondolkozást, váltakozzék cselekedeteinek természetében, elhatározására és módszereire nézve, hogy ő tőle tizediknek vagy huszadiknak egy párt élére kit rendelnek ki, mert ma Magyarországon a politikai szervezet abból áll, hogy ő Felsége kinevezi a miniszterelnököt és a miniszterelnökkel ugyanazon órában megszületik a szabadelvű párt vezére. Szabad-e a koronát annyira belevonni a politikai élet küzdelmeibe, hogy az egy pártnak necsak programmpontjait vizsgálja felül, hanem annak vezérét is ő rendelje ki? Magyarországon a politikai küzdelem igazán az elvekért folyik. Magyarországon egy roppant betegség támadt, a melyet nem lehet másnak, mint a posszibilitás betegségének hívni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Minden ember posszibilis akar lenni. Ha valamire el kell magát határoznia, ha valamely elvet kell vallania, nem az az irányadó rá nézve, hogy az az elv igaz-e, hanem az, hogy szután posszibilis marad-e ? A posszibilitásnak kiképződtek már különböző kategóriái is. Az egyik a miniszterelnökségre, a másik a főispánságra, a harmadik más állami állásokra és alkalmazásokra való posszibilitás és igy az elvek nagy harcza helyett a posszibilisek árnyalatai között folyik a harcz. (Taps a szélsöbaloldahn.) Lehetséges-e nekünk az udvari és bécsi állandó akarattal szemben erőt kifejtenünk, ha minket sorakozásra nem a szőnyegen lévő kérdések hajtanak, hanem az a kérdés, hogy a poss;ibilisek melyik csoportjából lesz a miniszterelnök és hol következik be az osztozkodás! Magyarországnak, igy ennek a háznak is le kell vetkőznie az évtizedeken keresztül felvett hibákat és rossz szokásokat. Tömörülnünk kell Ausztriával szemben a magyar korona és királyunk körül ugy, hogy egyér telemben járjanak el a király előtt megjelenő magyar államférfiak és ne azt a tanácsot adják ő Felségének, a melyről előbb meggyőződtek, hogy azt az osztrák államférfiak is helyeselni fogják, hanem azt a meggyőződést hirdessék, a mely Magyarországnak érdeke, gondoljanak arra, hogy mivel lehet Magyarországnak anyagi, szellemi és politikai életét fejleszteni, megerősíteni, mivel lehet a magyar nemzet erőit szervezni és küzdelemben tartani. Ha ezekből a szempontokból adnak a koronának tanácsot, nem pedig egymásnak leszólására és megrontására, akkor a magyar politika érvényesülni fog. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) De a magyar politikai közélet nem egyéb épen a kormányzók részéről és azok részéről, a kik a hatalmat kezelni vannak hivatva, mint a frakczióknak és frakczióknak harcza, nyíltan és titkon ugy, hogy ha az ember végig nézi a magyar politikai életet, azt igaz valóságra bontja szét és a szerint akarja az eredményeket megítélni, nem lát egyebet, mint egy irtózatos harczot, a mely szokott folyni a szürke és fekete patkányok között a földalatti csatornákban, a pinczékben és a hátulsó lépcsőkön. (Hosszantartó helyeslés és taps a szélsöbaloldahn.) Én tudom, hogy a hadsereg kérdésében azon az állásponton, a melyen mi vagyunk, bár az ország nagy többsége akként godolkodik, mint mi, e pillanatban kevesen küzdünk és harczolunk; de engem ez nem ejt kétségbe, mert jól tudom, hogy az igazságoknak az a természete és épen abban különbözik a gonosz-