Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. 165 jóváhagyott pártprogramra proklamál tasBék ? Hiszen szükség sincs erre ; hiszen erre való ő Felségének az a joga, hogy miniszterelnököt válaszszon és kabinetjét megalkossa, azért van neki joga, hogy tanácsosai utján a maga véleményének adhasson nyilvánulást. De a Felségnek egyedül miniszterei által és minisztereinek közvetítésével van joga az országgal és az országgyűlés bármelyik pártjával a maga politikai nézeteit közölni. (Igaz! Ugy van! a szélsb'baloläalon.) Az ellen nekünk tiltakoznunk kell, hogy egy politikai párt a Felséget a politikai küzdelmekbe ennyire bevonja, mert szerencse, hogy Magyarországon az uralkodóház és az uralkodó iránt mindnyájan hűséggel viseltetünk, de a hűségen kivül szükséges, hogy szeretettel, ragaszkodással és, a mi legfőbb, bizalommal bírjon minden ember. Midőn a kétségbeesés megragadja az egyes embereket, nem az a gondolatuk jön nekik, hogy a Felség elébe menjenek és ott keressenek orvoslást? Vájjon a politikai pártokra nézve nem jogosult-e az, hogy mindig abban bízzanak, hogy a pártok felett áll egy pártatlan biró, az ország koronás királya, ki az ország érdekét latoltva, az ország előmenetelét figyelembe véve, nem a szigorú pártérdekeket tekinti, hanem az igazság és a nemzet fejlődésének érdekeit? (Helyeslés a hal és a szélsőbaloldalon,) Oly nyíltan, annyira megalázó módon történt az a Bécsbe való szaladgálás, hogy azt szó nélkül hagyni nem lehet. Mikor megjelentek az ő Felsége elé hivott tanácsosok, — mert egyébnek nem nevezhetem — ott hagyták saját véleményüket, — gondolom, hogy ez mégis meglett rögzítve, mert a szó igen röpke és nagyon változékony — nyomban hivták Goluchowskit és hivták Körbert. Goluchowskit, a közös külügyminisztert, a kinek az 1867 : XII. t.-cz. 8. §-a megtiltja, hogy bármelyik államnak is belügyeibe beavatkozzék, — már pedig az, hogy mi legyen a szabadelvű pártnak programmja, csak Magyarország szabadelvű pártjának és Magyarországnak belügye — és hivták Körbert, az osztrák miniszterelnököt, hogy azok mondják meg véleményüket. A tudósításokból nyilván látszik, hogy a mit ő Felségének atyai szive, a mint a miniszterelnök ur itt programmbeszédében mondta, megfogott és átérzett és hajlandó volt elfogadni és helyeselni, azt Goluchowskinak, egy lengyelnek és Körbernek, egy osztráknak adott felvilágosításai után nem volt hajlandó elfogadni, azon ujabb módosításokat, változtatásokat vagy kihagyásokat követelt. Hát bocsásson meg a t. ház, évszázadok óta Magyarország mindig azért küzdött és harczolt, hogy az idegen tanácsosoknak befolyása kiküszöböltessék. (TJgy van! Ugy van! bal felöl.) Magyarországnak állami ügyeibe egy idegen államnak minisztere vagy hatósága sincs jogosítva befolyni; hát mennyire lehet megengedett dolog az, hogy az ország legnagyobb pártjának, mely a többséget képezi, programmja megalkotására ilyen idegen tényező, mint egy ellentétes érdekű államnak minisztere épen abban az időben folyjon be, midőn az Ausztriával való vámés kereskedelmi szerződésünk, annyi anyagi ügyünk rendezésre és elintézésre vár ? (Ugy van! balfelöl.) Hiszen más országban, a hol az anyagi ügyek iránt a közönség érzékenyebb, lázongtak volna azon, hogy a kiegyezés előtt álló két ország közül egyiknek miniszterelnöki székébe csak az juthat és kormányt csak az alkothat, a kinek politikai programmjához ugy a közjogi téren, mint a közgazdasági téren és a szerződések terén az osztrák miniszterek is hozzájárulnak. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) T. ház! En a miniszterelnök urnak megbízatását, a ki még kevesebbért vállalta azt el, mint a mennyit a kilenczes bizottság programmja tartalmazott, megnyugvással nem fogadhatom. Nem fogadhatom már a megelőző tanácskozások, osztrák befolyások folytán sem, és azután már annálfogva sem, hogy a mit kilencz férfiú közül nyolcz megváltoztathatlannak tartott, azt egy kilenczedik mégis megváltoztatta, könnyebbé, csonkává, hiányossá tette, rést hagyott rajta, hogy a magyar közjoggal és a magyar érdekkel szemben érvényesülhessenek az idegen befolyások ÁS érdekek. En azzal a kormánynyal szemben bizalommal nem viseltetem, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) De engedjen meg a t. miniszterelnök ur, nem viseltetem azért sem bizalommal, mert ennek az országnak politikáját nagy önállósággal kell megalkotni. Az össze-visszaságból, a mely az elvtelenségből foly, elég volt. Egy jól szervezett államban örökké van egy programm, egy olyan programm, mely nagyban és egészben a nemzet czéljainak és érdekeinek megfelelőleg megállapítja az állami élet minden cselekvési körében a programmot. Az a programm, ha helyesen van megválasztva, olyan, hogy ahhoz az országnak minden pártja hozzájárul. A különbség csak az szokott lenni, hogy az egyik gyorsabb haladást kíván, a másik lassúbb haladást kivan. Vagy az, hogy az egyik ágban kívánja az egyik a fejlődéseket kezdeményezni, a másik pedig a másik ágat tartja fontosabbnak és előbb kirnűvelendőnek. Hát kérdem én a t. miniszterelnök urat, ő fiatal ember, az uj idők embere, látott állami életet, látta és bizonyosan tanulta és tanulmányozta a külföldi államok politikai életét is, hogy mikép vezetik; mondja meg nekem, hogy Magyarország általános állami politikája a maga egészében miféle programm szerint vezettetik, annak fejlesztése miféle programm szerint czéloztatik ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Bécsi programm szerint!) Miféle nagy tervei vannak a kormánynak s általa és vele a nemzetnek, a melynek végrehajtásából elvállal a miniszterelnök ur egy kezdő részletet és majd a másik fogja tovább folytatni ? Uraim, soha még tervtelenebb, soha programmtalanabb nemzeti életet, a mely