Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

160 355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. hogy itt a felségjogok egytől-egyig mind a nemzettől erednek, a mely felségjogokat az örökletesség törvényei szerint ugyan öröklik az uralkodóháznak kijelölt tagjai, de azért teljes hatalmába, jogába és birtoklásába csak akkor lépnek, ha a nemzet a koronázás tényével, a tőle kapott esküvel és hitlevéllel azon koronázást befejezetté teszi. Itt más jog, mint a nemzeté, nincs, de ez a kérdés Magyarországon nem is lehet vitás. Vitás csak az lehet, a mi kérdésessé tétetett, hogy vájjon felségjog-e a közös hadsereg magyar részének nyelvét meghatározni, igen vagy nem ? Ez a kérdés pedig akként áll, hogy, mert feltételek mellett ruházta át a nemzet a királyra a királyi hatalmat, épen azért ezen feltételek értelmében annyi joga van a királynak, a menynyit a nemzet világos törvénye ráruház. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) A mennyiben a törvény nem világos, a jogvélelem az, hogy a tulajdonost, a jognak ősforrását illeti meg, és ha kétely támadhat Magyarországon az iránt, vájjon az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ának értelmezésénél a hadsereg nyelvének megállapítási joga a királyt illeti-e vagy sem, ha nincs a törvénynek világos intézkedése, magyarázatokkal azt eldönteni nem lehet, (Igaz! TJgy van! a szélsohaloldalon.) mert minden jogvélelem a nemzet tulajdonjoga mellett szól. Ilyen magyarázatokat adni a király nem jogosult, mert 1791-ben meghozott törvényeinknél fogva Magyarországon a törvényeket érvényesen az országgyűlés és a király együtt magyarázhatja. A_ királynak külön nincsen magyarázási joga. Épen ugy, ha a képviselőház e tekintetben valamely határozatot hoz, hozza azt akármekkora egyértelműséggel, az az országgyűlési határozat mint törvénymagyarázat képezhet demonstrácziót, képezheti egy állásfoglalásnak jelzését, de Magyarországnak törvényes jogát, hogy a kétséges értelmű törvényt az országgyűlés a királylyal együtt magyarázhatja csak, sem meg nem semmisítheti, sem meg nem támadhatja. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Miután pedig Magyarországon az volt a kérdés, a mely hosszas vitára adott alkalmat, hogy a hadseregben a magyar nyelv, a magyar nemzet fiai, a magyar nemzet czimere és lobogója érvényesüljenek, teljesen megdöbbentő volt az a cselekedet, midőn ő Felsége Chlopyban egy hadiparancsot adott ki. Külső alakjánál fogva is szokatlan, hogy ő Felsége ilyen hadiparancsban dekralácziókat tegyen, a melyek nem a hadsereg fegyelmére, nem a hadsereg működésére, szolgálatképességére, kiképeztetésére vonatkoznak, hanem olyan politikai és magas közjogi kérdéseket érintenek, a melyek megvitatására a hadsereg hivatva nincs. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Olyan tapintatlanságot képez ez, a melynek láttára az ember meg kell, hogy ütközzék. És látom azt, hogy az a nyilatkozat a maga szövegezésében is egészen idegen, sőt azt lehet mondani, ellenséges gondolatokat tartalmaz, midőn a magyar nemzetet néptörzszsé devalválja, midőn a hadsereget biztosítja arról, hogy minden, a mint van, akként fog maradni, hogy sohasem adom fel azon jogokat és jogosultságokat, a melyek legfőbb hadurának biztosítva vannak. Közös és egységes maradjon a hadsereg, mint a milyen volt, hogy valamennyi néptörzs a nagy egésznek . . . Kinek? Mi az a nagy egész? Az összbirodalom ? Itt két nagy egész van: itt van Ausztria, a mely képez egy nagy egészet és itt van Magyarország, a mely képez egy másik nagy egészet; de egy nagy e<;ész, egy összbirodalom, a melyre hivatkozott ő Felsége a chlopy-i haclparancsban, nem létezik, mert azt nemcsak az 1859-iki és 1866-iki hadjáratok, de a magyar alkotmányos kiegyezés is megsemmisítette, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) nekünk azt újból fel nem támaszthatják, újból életre nem hívhatják, annak emlegetése csak egy kisértet lehet, a melyet erélyes rárivalással el lehet és el kell riasztani. Hogyha a trónról ilyen nyilatkozat tétetik közzé, a mely a nemzetet anynyira bántja és megtámadja, abból nem az következik, mintha a Felségnek jogát és hatáskörét akarná valaki kisebbíteni; hiszen ő Felségének joga, hatásköre, a melyet az 1867 : XII. törvényczikk neki biztosit, egy hajszálnyira sincsen érintve az által, hogyha a közös hadsereg magyar részében magyar lesz a vezényszó, magyar tisztek lesznek és magyar lesz a zászló, mert az intézkedési jog, a melyet ő Felsége bir ugy annak sztratégiai szervezetére, mint taktikai megalkotására, ugy annak felfegyverzésére, mint felruházására, ugy annak erkölcsi, szellemi, lelki vezetésére, azok a jogok általunk kétségbe nem vonatnak. Ha ő Felségének befolyását, alkotmányos befolyását akarná bárki is kisebbíteni, igenis, akkor ilyen feljajdulásnak lett volna helye. De, uraim, nem tette azt senki és ha tette volna is, ez-e vájjon az útja, hogy a hadseregnek egy proklamáczió bocsáttassák ki országvilág szemeláttára, a hadsereg a nemzettel, a magyar nemzettel szembe állíttassák és ugy tűnjék fel, mhitha itt két államon kivül volna egy harmadik állam, a mely csupán fegyveres katonákból és szolgákból áll, a mely harmadik államnak jogai, követelései, igényei vannak a másik két állammal szemben és a másik két állam csak szolgálattevője neki, ő pedig ura és parancsolója neki, a kinek akarata áll és érvényesül azon államoknak akaratával szemben! Miért? Mert a jog támogatja? Nem, mert a fegyveres erő támogatja. (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) A hivatkozás az erőszakra, ez nem egyéb, mint a hadseregnek felbujtogatása a nemzet alkotmányos életével és politikai szabadságával szemben. (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) De, t. ház, a chlopy-i hadiparancs nincsen