Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-354
354-. országos ülés 1903 és tót fiút katonának s azonnal előveszik, hogy németül tanuljon. Meg kell neki tanulni mindenféle kommandót, fegyverfogást, a szétszedett puska minden részletének elnevezését, sőt a ki a tüzérségnél van, ezen felül még az ottani, a ki a lovasságnál van, a lónál előforduló mindenféle rüsztungot németül. Az én szolgálatom ideje alatt például az, a ki legalább a jelentéseket németül nem tudta megtenni, még viczefrájter sem lehetett, (Derültség.) Gzitálni fogok egynéhány dolgot, hogy mi mindent kell annak a szegény katonának megtanulnia németül. így például a szakasz-ekzerczirozásnál fordul elő az a kommandó: Front und Mügel veränderung! ítecbts um! Scknellschrítt! Marsch! Volt egy káplár, a ki irni és olvasni is tudott, mindent megtanult, de ezt a kommandót még sem tudta megtanulni, hanem azt igy mondta: »Hopp! Hopp! B,echts um! Schnellschritt! Marsch!« (Derültség.) Azután például a bajonet-fechtirozásnál annak a szegény magyar vagy tót fmnak a következő kommandót kell elsajátítania: »GlegenEeiterei! Zuin Feehten Stellung! Schlag und Ausfall, Sprungrückwärts !« Még a vicze-frájternek is kell tudni ezt. Azután, pl. az úszásnál, igy tanítanak a folyosón: »Schwimmung-Bewegung auf rechten Fuss Stellung«, vagy: »Schwimmung-Bewegung auf linkem Fuss-Stellung«. A mikor aztán a zsidó fiu kérdezte, hogy miképen kommandirozzon, ha frájter akar lenni, este betanították, hogy igy kell neki mondani; ő azonban már reggel nem tudta, hogy mit kommandirozzon, hanem azt mondta: »Scht\ T immung-Bewegung auf allé drei Füsse Stellung«. (Élénk derültség.) Ezzel csak azt akarom bebizonyítani, hogy micsoda dolog az, a mibe önök beletörődnek, mikor arra az álláspontra helyezkednek, hogy nem kell a magyar vezényleti nyelv, de az a szegény magyar, oláh vagy tót fiu tanulhatja ezeket a dolgokat. (Ugy van! a baloldalon.) És a mikor már ezekbe az a katona belejött, meddig veszi ennek hasznát? Mikor a tartalékos szolgálati időt kitöltötte, jön a szegény a honvédséghez. Ekkor mindent meg kell neki tanulnia magyarul, tehát saját anyanyelvén, a mi épen olyan nehéz, mint a milyen nehéz volt németül megtanulnia. De nem akarom, t. ház, a szót szaporítani, hanem miután bebizonyítottam, hogy felesleges érzékenyen sújtani sok ezer polgárnak az érdekét, mert, nem szükséges bentartani a katonákat, hanem azonnal haza lehet engedni, s hogy a póttartalékosok behívása is fölösleges, ezt az interpellácziót nyújtom be a honvédelmi miniszter úrhoz: kérem, legyen kegyes — persze, erre készülni kell — (Derültség.), ha lehet, most válaszolni. Interpelláczióm következőként hangzik (olvassa) : »Élismeri-e a honvédelmi miniszter ur, hogy a három évet kiszolgált katonákat jogtalanul tartották vissza, reájuk szükség nem deczember 9-én, szerdán. 155 volt, hajlandó-e intézkedni, hogy a három évet kiszolgált katonák azonnal hazabocsáttassanak ? És hajlandó-e intézkedni, hogy a tervbe vett póttartalékosok ujévutáni behivása is visszavonassák ?« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A beterjesztettinterpelláczió a honvédelmi miniszter urnak ki fog adatni. Gabányi Miklós: Lesz kegyes válaszolni a a honvédelmi miniszter ur most? Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: Majd később! Erre készülni kell! (Derültség.) Elnök: Következik Csernoch János képviselő ur interpellácziója. Csernoch János: T. képviselőház! Mielőtt interpellácziómat előterjeszteném, előre is kikeli jelentenem, hogy nem azért interpellálok, hogy a háznak idejéből egy darabot lemorzsoljak, hanem azért is, mert egy, az árvizek által folyton veszélyeztetett vidéknek érdekében akarok felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) És teszem azt annak daczára, . . . Kubik Béla : Háromfertály három van ! Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Hűljük!) Csernoch János: . . . hogy az a miniszter ur, a kihez interpellácziómat intézem, nincsen jelen, mert meg vagyok arról győződve, hogy az interpellácziómban foglalandó és foglalt adatok tudomásulvétele után megteszi a kellő intézkedéseket abban az irányban, hogy az a vidék, a melynek érdekében felszólalok, végre-valahára az árvíz folytonos pusztításaitól megmentessék. A bécsi lapok közleményeiből azt látom, hogy az osztrák kormány a múlt hetekben tárgyalásokat folytatott a morvaországi tartományi kormány kiküldötteivel és abban állapodtak meg. hogy a Morva folyót, kezdve a Becsva torkolatától egész B,ohateczig szabályozni fogják. Ez minket kevésbbé érdekel, mert az egész szabályozás morva területen fog történni, hanem mégis fontossággal bír ránk nézve abból a szempontból, hogy a nagyobb mennyiségben és sebesebben rohanó viz annál könnyebben el fogja árasztani a magyar területeket is. De azonkívül, t, ház, az illető bizottság még a Morva magyar részének szabályozásáról is tanácskozott és abban állapodott meg, hogy ámbár felette szükséges ez a szabályozás is, az keresztül nem vihető addig, míg a magyar kormánynyal folytatott tárgyalások befejezést nem nyernek, a mi természetes dolog is, mert hiszen ott a Morva határt képez és ebben Ausztria éppen ugy, mint Magyarország érdekelve van: ez egy olyan közös ügy, a melyet a természet maga alkotott és azt csak közös egyetértéssel lehet elintézni. T. ház! Ezek a tárgyalások azonban igen boszszu ideig folynak. Egy alkalommal Trubinyi János képviselőtársam itt a házban szóvá is tette, az akkori földmivelésügyi miniszter ur válaszolt is az ő interpellácziójára és biztosította arról, hogy a tárgyalások zavartalanul folynak; én azonban attól félek, — ne Roma deliberante Saguntum pereat — hogy a hosszú tárgyalások 20*
