Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

156 35k. országos ülés 1903 alatt még nagyobb károkat fog szenvedni a magyar vidék. Az osztrákok, különösen pedig az alsóausztriaiak, be sem várták a magyar kormánynyal folytatott tárgyalások végét, hanem saját partjukat olyan erős védmüvekkel látták el, és olyan magasra emelték a töltéseket, bogy a midőn a Morva vize megárad, összes vizét a magyar partra taszítja, az pedig ott kiszámíthatatlan károkat, pusztításokat okoz. A Morva vize, különösen Magyarország mentén, nagyon sekély mederrel bir; partjai igen alacsonyak, ugy hogy néhány napi esőzés után, a melyet más folyó meg sem érez, mindjárt kiárad és útjában semmiféle akadályt nem találván, az egész vidéken pusztítást visz véghez. Vannak községek, mint például Dimburg, a honnan már egész házakat és házhelyeket is elsodort, kisebbítvén ez által a magyar határt, és a túlsó oldalon építvén az osztrákok földjét; másutt ismét, mint például Magyarfalva, Magasfalva községekben folytonos veszedelemmel küzdenek és jelenleg is például Katána község egészen vizzel van borítva, ugy hogy lakosai már a felett gondolkoznak, hogy elhagyják ősi lakhelyüket, és másfelé vándoroljanak. Jelenleg is az egész vidék Szakolczától Pozsonyig tengerhez hasonló, annyira kiáradt a Morva vize. A vidék lakóinak nagy része marhatenyésztéssel és burgonyatermeléssel foglalkozik. Ezt a két czikket a közellévő Bécsben igen jól tudják értékesíteni, csakhogy a Morva vize majdnem minden esztendőben, sőt némely esztendőben többször is kiárad; tönkre teszi terményüket, elviszi szénájukat, és megfosztja őket a megélhetés e két legfontosabb eszközétől. Szakolczától egészen Dévényig nincsen a Morva vizének semmiféle akadálya. Egyedül Szakolcza városának vannak még a régi jobb időkből fenmaradt, de most már gyenge töltései, a melyek rendes időkben megmentik a várost, és alakok rétjeités szántóföldjeit, de nagyobb esőzés idejében nem tudják feltartóztatni a rohanó vizáradatot, a mely igy akadály nélkül elpusztít mindent, a mit útjában talál. Ily körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy a kivándorlás azon a vidéken nagy mérveket ölt és vannak községek, a melyek lakóinak egy ötöde tartózkodik Amerikában. Daczára annak, hogy a politikai hatóságok a papsággal egyetemben mindent megtesznek, hogy a népet a kivándorlástól visszatartsák, mégsem képesek eredményt elérni. Hozzájárul ujabban még az is, hogy az osztrák hatóságok és az osztrák lakosok bizonyos szűkkeblű magaviseletet tanúsítanak a magyarsággal szemben. A magyar munkásokat az osztrák állami és magánvállalatokból kitiltják; igy pl. a gödingi dohánygyárból, a melynek révén a holicsi és kopcsányi szegény nép eddig meg tudott élni, egymásután elbocsátják a magyar munkásokat, s megvonják tőlük a megélhetés egyedüli módját. Viszont azonban igen szívesen veszik, a midőn a holicsi ifjúság nagy tan pénz fizetése mellett deczember 9-én, szerdán. a gödingi középiskolákat látogatja, a melyekből, mint könnyen belátható, talán egy kis műveltséget, de annál több osztrák szellemet hoz vissza Magyarországba. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mindezeket tekintetbe véve és azt gondolván, hogy a Morva-szabályozásra vonatkozó tárgyalások nem képeznek valami állami titkot, a melynek napfényre hozatala bárminő állami érdeket sértene; tekintetbe véve továbbá azt is, hogy a miniszter urnak esetleg megnyugtató válasza képes lesz egyúttal a folyton aggódó és az árviz nehézségeivel küzködő népet is megnyugtatni, a következő interpellácziót vagyok bátor intézni a t. földmivelésügyi miniszter úrhoz. (Olvassa): Interpelláczió a m. kir. földmivelésügyi miniszter úrhoz: 1. Mi a Morva szabályozására vonatkozó tárgyalásoknak jelenlegi állása ? 2. Van-e kilátás arra, hogy miként Ausztriában, ugy nálunk is a Morva szabályozása még az 1904. év folyamán meg fog kezdődni? (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a földmivelésügyi miniszter urnak. Dedovics György jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. képviselőház! Tekintettel arra, hogy az idő már annyira előrehaladt, nem akarom a t. ház türelmét interpellácziőm indokolásával fárasztani. Minthogy azonban ezen interpelláczió benyújtását egyszer már elhalasztottam és még sem szeretném, hogy ez hosszasan húzódjék, az indokolását fentartom akkorra, a mikor majd a miniszterelnök úrtól a választ megkapom. Hiszen az interpelláczió világos, azt lehet mondani, hogy az indokolását is magában foglalja, én tehát egyszerűen felolvasom interpellácziómat és ezzel a t. ház türelmét tovább nem fárasztom. (Olvassa): Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak arról, hogy Romában a magyar, az osztrák és az olasz kormányok megbízottai egy osztrák-magyarolasz kereskedelmi szerződés előkészítése felett tárgyalásokat folytatnak, habár az 1899. évi XXX. törvényczikk 4. §-ában ily tárgyalások előfeltételéül megkövetelt uj autonóm vámtarifa még megalkotva nincs ? Ha erről van tudomása, kérdem: 1. mily keretekben folytattatnak ezen tárgyalások ? 2. Miképen tartja összeegyeztethetőnek ezen tárgyalások folytatását az 1899. évi XXX. t.-cz. 4. §-ának határozott tilalmával ? 3. Szándékozik-e intézkedni, hogy az 1899. évi XXX. t.-cz. 4. §-a értelmében az autonóm vámtarifa mielőbb uj autonóm vámtarifával helyettesittessék, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi, addig pedig, a mig ez meg nem történik, nemcsak ily tárgyalások ne folytattassanak, de különösen kötelező megállapodások létre ne jöhessenek ?