Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

150 354. országos ülés 1903 Nándor a történelmileg igen fontos szombati ülésen, hogy ezt a tőrt, melyet a nemzet szivébe belevertek, nem szabad beletörni, hanem ezt ki kell húzni, (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) ha azt akarjuk, hogy a helyzet teljes mértékben tisztázódjék. Nem hazafias cselekedet az, a mit ebben a tekintetben a függetlenségi és 48-as párt elkövetett akkor, a midőn azt a deklarácziót elfogadta, és párthatározattá emelte, a mivel csak segitett beletörni ezt a tőrt a nemzet szivébe, és nem kihúzni abból. T. ház! Épen ugy elvártam volna, hogy ebben a kérdésben is sokkal fontosabb és megnyugtatóbb, általános megnyugtatásra szolgáló kijelentések fognak tétetni a kormány részéről. Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok áttérni azon határozati javaslat bírálatára, melyet a függetlenségi és 48-as párt elfogadott, és a melyet — a látszat kedvéért — elfogadott a t. miniszterelnök ur is. (Halljuk! Sálijuk! a baloldalon.) Lássunk csak a dolgok mélyére. Mi foglaltatik tulajdonképen azon üres szólamokban, melyeket e határozati javaslatban találunk? (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) E határozati javaslat főleg abban kulminál, hogy a szolgálati és vezényleti nyelvre vonatkozó állítólagos felségjog tényleg felségjog-e, vagy minő más közjogi elbírálás alá esik? (Halljuk! balfelóí.) Előre is kijelentem, t. ház, hogy én ezt a nemzet szemeibe óriási mértékben való mesterkélt porbintésnek tekintem. Darányi Ferencz: Czukoripar! Kovács Pál: A függetlenségi és 48-as párt — és ezt természetesen nagy örömmel fogadta el a miniszterelnök ur, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) — leszerelésének föltételéül tűzte ki azt, hogy mondassék ki kormánynyilatkozat és határozat alakjában azon elv, miszerint Magyarországon minden jognak, tehát a védszervezetben a vezérlet és vezénylet jogának is forrása a törvényhozásban kifejezésre jutó nemzeti akarat, (ügy van! balfelöl.) Ezt, t. ház, nem vonta kétségbe senki sem mert az régi sarkalatos alaptörvénye a magyar alkotmánynak, hogy minden jog ősforrása nemzeti akarat. Hogy ez itt ilyen gyenge alakban deklaráltassék, mint a minőben azt a függetlenségi és 48-as párt kívánta: hogy ezt a kormány nyilatkozat formájában itt az ország szine előtt kimondja és hogy a többség, vagy mondjuk egyértelmüleg az egész ház, ezt házhatározattá emelje, ez nem valami biztató jelenség; hiszen, ez sokkal gyengébb alak, mint a szentesitett törvény, (Ugy van! balfelöl.) a mely örökéletű mindaddig, a mig meg nem változtatják! És ezen alaptörvény megváltoztatását senki sem kontemplálta, nem is kívánta; tehát minek nyúljunk mi szentségtörő kezekkel olyan dologhoz, a melyhez hozzányúlni egyáltalán még csak jogunk sincsen. (Ugy van! balfelöl. Egy hang balfelöl: Nem illik!) deczember 9-én, szerdán. T. ház! Itt nem arrcl van szó, hogy ezen alaptétel kétséghevonassék, vagy hogy bármely oldalról kétségbevonatott, hanem azon alaptételről van szó, a mely a chlopyi hadiparancsban nyert kifejezést; (Ugy van! balfelöl.) és itt eltérek Kubinyi Géza t. képviselőtársam nézetétől, a ki azt mondta, hogy ez a kérdés tökéletesen tisztán áll előtte a miniszterelnök ur ajkairól elhangzott nyilatkozat után, és ennek folytán ő levonta a konzekvencziát abban a tekintetben, hogy továbbra is teljes megnyugvással ül a többség soraiban. Tudjuk, hogy a chlopy-i hadiparancsnak mi az alapgondolata. Abban ő Felsége nemcsak az osztrák, hanem az annak kiegészítő részét képező magyar hadsereghez is beszél, mert az egész hadsereghez van ezen hadiparancs intézve. (Ugy van! balfelöl.) Nem lehet közömbös előttünk, t. ház, hogy ez a kérdés teljesen alaposan tisztáztassék, különösen akkor, a midőn egyéb körülményekből, mint pl. az osztrák miniszterelnök ur nyilatkozataiból folyólag teljesen tisztán áll előttünk az, hogy mi a lényege ennek a chlojjy-i hadiparancsnak. Az a lényege, — és ez mai napig sincsen megczáfolva a miniszterelnök ur részéről, — hogy ő Felsége a vezényleti és szolgálati nyelv megállapításának jogát tisztán felségjognak tekinti. (Ugy van! balfelöl.) Ezt a kérdést nem lehet elhomályosítani olyanféle határozati javaslatokkal, mint a minőt a 48-as és függetlenségi párt elfogadott, mert ez által nincsen megczáfolva a chlopy-i hadiparancs álláspontja . . . B. Kaas Ivor: Az csak a klubban van megczáfolva ! Kovács Pál: . . . mert az a törvény, a mely ezen sarkalatos alapelvet kimondotta, ugy tudom, Verbőczyben foglaltatik és ő Felsége a hadiparancsban az 1867 : XII. t.-czikk 11. szakaszát magyarázta olyképen, a melynek alapján ő ezt kizárólagos felségjognak tekinti és azt mondja, hogy ebbe Magyarországnak beleszólása nincsen, mivel erről a jogáról teljesen lemondott. Ha ezt az álláspontot a magunk részéről nem tisztázzuk, akkor sokkal jobb, ha állást sem foglalunk, semhogy ilyen kétértelmű nyilatkozatokkal ámítsuk az ország népét és magunkat, mert akkor nem járunk el őszintén és akkor nem a helyzet tisztázásához járulunk hozzá, hanem ellenkezőleg a legfontosabb, legradikálisabb jogaink és legszentebb érzéseink tekintetében az elhomályositás politikáját űzzük. B. Kaas Ivor: A királylyal szemben is! Kovács Pál: Midőn azt láttuk, hogy ez a kérdés az egész országban, nemcsak az ellenzéken, hanem a többség körében is, nemcsak a szabadelvű pártban mint a jelenlegi többségben, hanem a szabadelvű pártnak egyes kerületeiben is milyen hullámokat vert fel, a gondolkozó fejekben és nem is szórványosan, milyen határozatokat hoztak a népgyűlések, a melyekben a szabadelvű párt tagjai a vidéken részt vettek,