Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

150 354. országos ülés 1903 Nándor a történelmileg igen fontos szombati ülésen, hogy ezt a tőrt, melyet a nemzet szi­vébe belevertek, nem szabad beletörni, hanem ezt ki kell húzni, (TJgy van! Ugy van! a bal­oldalon.) ha azt akarjuk, hogy a helyzet teljes mértékben tisztázódjék. Nem hazafias cselekedet az, a mit ebben a tekintetben a függetlenségi és 48-as párt elkövetett akkor, a midőn azt a deklarácziót elfogadta, és párthatározattá emelte, a mivel csak segitett beletörni ezt a tőrt a nemzet szivébe, és nem kihúzni abból. T. ház! Épen ugy elvártam volna, hogy ebben a kérdésben is sokkal fontosabb és meg­nyugtatóbb, általános megnyugtatásra szolgáló kijelentések fognak tétetni a kormány részéről. Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok át­térni azon határozati javaslat bírálatára, melyet a függetlenségi és 48-as párt elfogadott, és a melyet — a látszat kedvéért — elfogadott a t. miniszterelnök ur is. (Halljuk! Sálijuk! a bal­oldalon.) Lássunk csak a dolgok mélyére. Mi foglaltatik tulajdonképen azon üres szólamokban, melyeket e határozati javaslatban találunk? (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) E határozati javaslat főleg abban kul­minál, hogy a szolgálati és vezényleti nyelvre vonatkozó állítólagos felségjog tényleg felségjog-e, vagy minő más közjogi elbírálás alá esik? (Halljuk! balfelóí.) Előre is kijelentem, t. ház, hogy én ezt a nemzet szemeibe óriási mértékben való mester­kélt porbintésnek tekintem. Darányi Ferencz: Czukoripar! Kovács Pál: A függetlenségi és 48-as párt — és ezt természetesen nagy örömmel fogadta el a miniszterelnök ur, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) — leszerelésének föltételéül tűzte ki azt, hogy mondassék ki kormánynyilatkozat és határozat alakjában azon elv, miszerint Magyar­országon minden jognak, tehát a védszervezet­ben a vezérlet és vezénylet jogának is forrása a törvényhozásban kifejezésre jutó nemzeti aka­rat, (ügy van! balfelöl.) Ezt, t. ház, nem vonta kétségbe senki sem mert az régi sarkalatos alaptörvénye a magyar alkotmánynak, hogy minden jog ősforrása nem­zeti akarat. Hogy ez itt ilyen gyenge alakban deklaráltassék, mint a minőben azt a független­ségi és 48-as párt kívánta: hogy ezt a kormány nyilatkozat formájában itt az ország szine előtt kimondja és hogy a többség, vagy mondjuk egyértelmüleg az egész ház, ezt házhatározattá emelje, ez nem valami biztató jelenség; hiszen, ez sokkal gyengébb alak, mint a szentesitett törvény, (Ugy van! balfelöl.) a mely örökéletű mindaddig, a mig meg nem változtatják! És ezen alaptörvény megváltoztatását senki sem kontemplálta, nem is kívánta; tehát minek nyúljunk mi szentségtörő kezekkel olyan dolog­hoz, a melyhez hozzányúlni egyáltalán még csak jogunk sincsen. (Ugy van! balfelöl. Egy hang balfelöl: Nem illik!) deczember 9-én, szerdán. T. ház! Itt nem arrcl van szó, hogy ezen alaptétel kétséghevonassék, vagy hogy bármely oldalról kétségbevonatott, hanem azon alaptétel­ről van szó, a mely a chlopyi hadiparancsban nyert kifejezést; (Ugy van! balfelöl.) és itt eltérek Kubinyi Géza t. képviselőtársam néze­tétől, a ki azt mondta, hogy ez a kérdés töké­letesen tisztán áll előtte a miniszterelnök ur ajkairól elhangzott nyilatkozat után, és ennek folytán ő levonta a konzekvencziát abban a tekintetben, hogy továbbra is teljes megnyug­vással ül a többség soraiban. Tudjuk, hogy a chlopy-i hadiparancsnak mi az alapgondolata. Abban ő Felsége nemcsak az osztrák, hanem az annak kiegészítő részét képező magyar hadsereghez is beszél, mert az egész hadsereghez van ezen hadiparancs intézve. (Ugy van! balfelöl.) Nem lehet közömbös előt­tünk, t. ház, hogy ez a kérdés teljesen alaposan tisztáztassék, különösen akkor, a midőn egyéb körülményekből, mint pl. az osztrák miniszter­elnök ur nyilatkozataiból folyólag teljesen tisz­tán áll előttünk az, hogy mi a lényege ennek a chlojjy-i hadiparancsnak. Az a lényege, — és ez mai napig sincsen megczáfolva a minisz­terelnök ur részéről, — hogy ő Felsége a ve­zényleti és szolgálati nyelv megállapításának jogát tisztán felségjognak tekinti. (Ugy van! balfelöl.) Ezt a kérdést nem lehet elhomályosí­tani olyanféle határozati javaslatokkal, mint a minőt a 48-as és függetlenségi párt elfogadott, mert ez által nincsen megczáfolva a chlopy-i hadiparancs álláspontja . . . B. Kaas Ivor: Az csak a klubban van meg­czáfolva ! Kovács Pál: . . . mert az a törvény, a mely ezen sarkalatos alapelvet kimondotta, ugy tudom, Verbőczyben foglaltatik és ő Felsége a hadi­parancsban az 1867 : XII. t.-czikk 11. szakaszát magyarázta olyképen, a melynek alapján ő ezt kizárólagos felségjognak tekinti és azt mondja, hogy ebbe Magyarországnak beleszólása nincsen, mivel erről a jogáról teljesen lemondott. Ha ezt az álláspontot a magunk részéről nem tisz­tázzuk, akkor sokkal jobb, ha állást sem fog­lalunk, semhogy ilyen kétértelmű nyilatkozatok­kal ámítsuk az ország népét és magunkat, mert akkor nem járunk el őszintén és akkor nem a helyzet tisztázásához járulunk hozzá, hanem el­lenkezőleg a legfontosabb, legradikálisabb jogaink és legszentebb érzéseink tekintetében az elho­mályositás politikáját űzzük. B. Kaas Ivor: A királylyal szemben is! Kovács Pál: Midőn azt láttuk, hogy ez a kérdés az egész országban, nemcsak az ellenzé­ken, hanem a többség körében is, nemcsak a szabadelvű pártban mint a jelenlegi többségben, hanem a szabadelvű pártnak egyes kerületeiben is milyen hullámokat vert fel, a gondolkozó fejekben és nem is szórványosan, milyen határo­zatokat hoztak a népgyűlések, a melyekben a szabadelvű párt tagjai a vidéken részt vettek,

Next

/
Thumbnails
Contents