Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

354. országos ülés 1903 deczember 9-én, szerdán. 143 erős kézzel, sem pedig a végletekig menő követelésekkel ezen az oldalon, (A balololdal felé mutat.) harczczal a végletekig a nélkül, hogy arra igazán ok volna, megoldásra nem jutunk, hanem (Zaj balfelöl.) félretéve jobbról is, balról is minden személyes momentumokat, szimpátiát, ellenszenvet, személyes érdekeket, egyszerűen kizárólag a haza fejlődésének, békéjének érdekében való kölcsönös bizalom, megértés és megegyezés vezethet üdvös, hasznos megoldásra. (Helyeslés bal felöl és a középen.) Van-e lehetőség erre? Nem a tárgyi, hanem a személyi lehetőjégről beszélek, mert hogy a tárgyi lehetőség megvan, az kétséget nem szenved. Erre nézve csak két dologra utalok. A múlt hét végén gr. Zichy Aladár t. képviselőtársunk utalt itt arra, hogy a megoldásra parlamenti bizottság volna a iegczélravezetőbb. Én azt nem vitatom, parlamenti bizottság, magánbeszélgetések, paktumszerü tárgyalások, vagy bizalmas érintkezések czélszerübbek-e; ezek mind egészen mellékes és alárendelt kérdések. Konstatálom, hogy ezen az oldalon tehát nemcsak a hajlandóság, hanem az inicziativa igenis megvan. Ezzel szemben utalok a miniszterelnök urnak szintén a múlt szombaton tett azon kijelentésére, hogy ő a paktumot helyteleníti, viszont a legteljeseb készségét fejezte ki arra, hogy a megegyezés mikéntjére nézve bárki forduljon hozzá, ő vele szives-örömest érintkezik. Darányi Ferencz: Nem megyünk könyörögni ! Gr. Batthyány Tivadar: Igaza van t. képviselőtársamnak, én sem mennék könyörögni, de azt hiszem, hogy a miniszterelnök ur som mehet önökhöz könyörögni, ugyebár? Legyünk mindig igazságosak. Bocsássa meg a t. ház, ha egy saját élményemet hozom itt fel, a mely, azt hiszem, igen ráillenék a megoldásra. Két fiatal ember, ki egymásnak a legjobb barátja volt, szerette, becsülte egymást és mégis összevesztek, és a 18 év hevességével azonnal háromszori golyóváltásra és hasonló végső eszközökre gondoltak. Mindegyik külön azt mondotta, hogy igenis ő mindenkép kibékülne a másikkal, szereti azt a fiút, de hát bizony ő nem közeledik, vagyis, a mit közbeszóló t. képviselőtársam emiitett, egyik sem akarta a kezdeményező lépést megtenni, a másik elé menni. Én ekkor azt tettem, hogy meghívtam a lakásomra a két fiatal embert, az egyiket a bal szobába, a másikat a jobb szobába helyeztem el, magam a középső szobában voltam, odahívtam a két fiút és^igen rövid időn belül szépen összeölelkeztek. Én várom azt a Messiást, a ki ebben a középső szobában fog állani és összeölelkezésre fogja hivni ezt és azt az oldalát a háznak. (Helyeslések balfelöl.) Végül legyen szabad, a nélkül, hogy egyebekről ez alkalommal beszélnék, beszédem befejezéséül még csak egy ügyet felemlítenem, melynek czimlapjára nem Írhatnék mást, mint azt, hogy: »az obstrukczió vértanui«. Ezek alatt az állami tisztviselőket értem. Mint mindig, és a mint azt hiszem, egész mai felszólalásom keretében is igyekeztem teljesen tárgyilagos lenni, ezen kérdésben is a legszigorúbb tárgyilagossággal akarom a dolgot kezelni. A miniszterelnök ur programmjából és e programmnak az állami tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozó részéből, valamint e kérdésben más helyütt tett kijelentéseiből konstatálhatom elsősorban azt, hogy a miniszterelnök ur igenis fentartja azt a, gondolom, három milliót, a mely ideiglenes segélyül van az állami tisztviselők részére felvéve. Molecz Dani: Az 1902. évre. Gr. Batthyány Tivadar: Ezt a miniszterelnök ur tudtommal igenis fentartja 1903-ra is. A jövőre nézve a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő igenis szándékozik az állami tisztviselők fizetését a mai helyzettel szemben megjavítani, de együtt akarja tenni a megyei tisztviselők, jegyzők és tanítók illetményeinek javításával. Aggályai vannak arra nézve, hogy ha mindezeknek megadja a fizetésjavitást, nem tud elmenni azon nívóig, vagy összegig, a meddig elment az előző kormány, de — azt hiszem, helyesen vonom össze a miniszterelnök ur álláspontját — fog adni az állami tisztviselőknek fizetésjavitást, csakhogy kevesebbet, mint a mennyit az előző kormány a pénzügyi bizottság javaslata alapján adni akart. Helyeslem, hogy a többi tisztviselők, a jegyzők és néptanítók is fizetésjavitásban részesüljenek. Itt előrebocsátom, t. ház, hogy elismerem a t. kormánynak azon jogát, hogy mint uj kormány, bármilyen törvényjavaslatot, hogyha ugyanazon pártból került is ki, mint a lelépett kormány, visszavonhasson és módosíthasson. Ez a joga fennáll minden kormánynak és ebben én abszolúte semmi kifogásolni valót nem látok. Csak egy törvényjavaslatra vonatkozólag nem tartható fenn az az elv mindazon törvényjavaslatok közül, a melyek a ház asztalán fekszenek tárgyalás végett, és ez az állami tisztviselők dotálásának a kérdése. Ezt szerintem a t. kormány vissza nem vonhatja, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) meg nem másíthatja, nem módosíthatja, egyszerűen azért, mert a mellett moraliter már anynyira kötelezte magát a t. többség, hogy azt saját pártjának dezavuálása nélkül vissza nem vonhatja. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Hogyan áll ez a kérdés, t. képviselőház ? Az előző kormány benyújtotta az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Akkoriban az egész vonalon megindult a kérvényezés a módosítások és javítások tekintetében. Letárgyalták a minisztériumok ezen javaslatot, letárgyalta a minisztertanács, le a pénzügyi bizottság és pedig a legnagyobb alapossággal és a legnagyobb részletességgel, figyelembe véve mindazon körülményeket, viszo-