Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

144 354. országos ülés 1903 deczember 9-én, szerdán. nyokat és igényeket, a melyek figyelembe veendők voltak és ezen igen alapos tanulmányozás alapján készült el, a 379. számú jelentése a pénzügyi bizottságnak, a mely immár április 27-ike óta a ház előtt fekszik. És azóta mi történt, t. képviselőház? Sürgették az állami tisztviselők a fizetés rendezéséről szóló törvényjavaslatot, tudtommal mind a két függetlenségi párt számtalanszor. Valahányszor ez a sürgetés megtörtént, de a nélkül is, a többség, a melyhez magam is tartoztam, és a melylyel e kérdésben szolidárisnak érzem magamat, mindig azt a feleletet adta, hogy igenis, mi akarjuk az állami tisztviselők fizetésének rendezését keresztülvinni, a bizottságok által letárgyalt és módositott jelentés alapján ezt a törvényjavaslatot le akarjuk tárgyalni, hagyjanak fel az urak az obstrukczióval, engedjék át a katonai javaslatot és az indemnitást és azonnal letárgyaljuk a tisztviselők fizetéséről szóló javaslatot. Ez tény, ezt eltagadni nem lehet. Hogy kimutassam, hogy mindazok, a kik Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt, később pedig gr. Khuen-Héderváry miniszterelnöksége alatt, a ki Széll álláspontját magáévá tette, ezen államférfiakat politikailag támogatták, mennyire angazsálva voltunk, erre nézve csak egy-két ezitátumot kegyeskedjenek meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Május, gondolom 11. vagy 12-ikén fogadta Széll Kálmán miniszterelnök ur az állami tisztviselők küldöttségét, a kik elrémülve az obstrukczió okozta halasztástól, kérni jöttek az akkori kormányt, hogy gondoskodjék róluk, és ne engedje elejteni azt a törvényjavaslatot, hanem tüzessé mielőtt napirendre. Holló Lajos: Nagyon helyes! Gr. Batthyány Tivadar: Akkor a miniszterelnök ur, tehát a többség hivatott vezére, azt mondta a tisztviselőknek: a javaslatot beterjesztettük olyképen, hogy a szerint összes kívánalmaik egyszerre valósulnak meg. Ezt a javaslatot többé a napirendről levenni nem fogjuk, de nem is lehet. Nyugodjanak meg és bízzanak meg ebben; a lehangoltság okát nem látom. Továbbá: »A napirendről ezt a törvényjavaslat nem fog levétetni. A mai helyzet az ellenzék állásfoglalása következtében önfeláldozást követel a kormánytól és az állami tisztviselőktől egyaránt,« A terminusra vonatkozólag, hogy t. i. mikorra lehet remélni, hogy a javaslat letárgyalható lesz, azt mondja, hogy rögtön a ezitált három törvényjavaslat után,»szeptemberben, vagy októberben, de bizonyos, hogy e néhány hónapi halasztás miatt nem lett volna helyén, hogy a tisztviselőkre vonatkozó javaslat, az összes fontos javaslatokat megelőzve azok koczkáztatásával már most májusban vétessék tárgyalás alá. Azt mondja tehát, hogy nem tartotta volna helyesnek, hogy a katonai javaslatok megelőzésével tárgyalták volna, de reméli, hogy szeptemberben vagy októberben letárgyalható lesz. Azt mondja továbbá, hogy ezt a haladókot ne a kormánynak, hanem az ellenzéknek tulajdonítsák. Tehát azért, hogy ez a törvény nem lesz életbeléptethető, direkte és kizárólag az ellenzéket teszi felelőssé. Szerintem egész jogosan. Vagyok bátor még Darányi Ignácz akkori földmivelésügyi miniszter urnak nyilatkozatára utalni, a ki felemiitette, hogy mennyire káros az obstrukczió és felsorolta azon fontos javaslatokat, a melyeknek gyors elintézését egyedül és kizárólag az obstrukczió akadályozza. Felemlíti többek közt direkte a tisztviselői törvényt, a melyre égető szükség van és azt mondja: »Ha az indemnitás elfogadtatik, ugy a tisztviselők azonnal megkaplak a kilencz millió koronát kitevő többletet." Erre Krístóffy József t. képviselőtársunk közbeszól: »Egy akaraton vagyunk, tessék leszerelni.« (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Még csak egy idézetet és pedig Széll Kálmán miniszterelnök urnak május 16-án mondott beszédéből. Akkor ugyanis Nessi Pál képviselő ur egy indítványt adott be, hogy a tisztviselők fizetéséről szóió törvényjavaslatot azonnal tűzzék ki najárendre. A volt miniszterelnök ur kijelentette, hogy ezt nem teheti. A többek közt — csak egy-két mondatát fogom idézni, — azt mondja: »Hiába fogja a t, képviselő ur a tisztviselőknek azt mondani, — talán hogy kissé kedvükben járjon — hogy a kormány akadályozza a törvényjavaslat tárgyalását. Nem fogják elhinni.« Továbbá azt mondja: »Mi megcsináltuk a törvényjavaslatot. Itt is van. Azért nem tárgyalhatjuk, mert tárgyalását az önök eljárása akadályozzam Azt mondja továbbá a miniszterelnököm-: »Most ennél a törvényjavaslatnál húsz millióról van szó. Tehát tízszer annyit tudunk a tisztviselőkre áldozni és a költségvetés keretébe beilleszteni, mint a mennyit a katonai javaslatok tartalmaznak. Igenis állítom, hogy a tisztviselőkről mi gondoskodunk és gondoskodni igyekeztünk legjobb meggyőződésünk szerint azzal, hogy ezt a törvényjavaslatot kidolgoztuk és mihelyt a napirend többi tárgya — a három javaslat — el fog végeztetni és le fog tárgy altatni, igenis a legsürgősebb teendőnk lesz ennek le tárgy altatása.« Hogy áll tehát a dolog? Ugy, hogy a szabadelvű párt vezére, Széll Kálmán miniszterelnök ur és vele együtt az egész szabadelvű párt ráhárította az ellenzékre az ódiumot, és pedig igen helyesen és rámutatott arra, hogy ha az ellenzék nem obstruálna, akkor májusban az állami tisztviselők megkapták volna egész javított fizetésüket. (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy is van!) Ezt mondja az akkori miniszterelnök ur; kijelenti, hogy annyi és annyi milliót hajlandó megadni, a kabinet nevében beszél és be is tudja illeszteni a költségeket a költségvetés keretébe. És mondja ezt akkor, a mikor ugyanaz a pénzügyminiszter ur ül az oldala mellett, a ki most is vezeti az ország pénzügyeit, még hozzá oly módon, ezt tudjuk mindnyájan, akár-