Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

136 35í. országos ülés 1903 Azt mondja: öt Beilagen. (Derültség a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Ez aztán a magyar honvédségnek szól!) Nézzük ezeket a Beilageneket, hogy mik azok. Itt van egy kis kék könyv. Ez a kis kék könyv 197 lapra terjed. A czime: »Zum Abtheilung3 . . . Nr. 650. vom Jahre 1891. Verordnungsblatt für das k. u. k. Heer. 13. Stück. C. 22. Vorschriften über die Aufbringung des Pferdcbedarfes für das k. u. k. Heer und die Landwehr im Mobilisirungsfalle. A Is Manuscript gedruckt,« Azután jön a kétfejű sas. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez a magyar honvédségnek szól!) »Aus der kaiserl. u. königlichen Hof- und Staatsdruckerei 1891.« Ez az egyik Beilage. A másiknak a czime: K. u. k. VI. CorpsCommando. Zu Praes.-Nr. 20/1902. Pferdezuweisung und Instradirung für die Pferde-AssentCommission in Nagy-Károly. Numero polgári 156, Militär 156. A harmadik Beilagenak czime: K. u. k. VI. Corpscommando, zu Praes.-Nr. 20/1902. Auszug aus dem Pferde-Assent-Plan für die Pferde-Assent-Commission in Nagy-Károly stb. Azután van egy levél borítéka, a melyre az van irva, hogy: »K. u. k. VI. Corps-Oommando. Dieses Couvert ist erst bei Verlautbarung des Befehles für eine allgemeine oder theilweise Mobilisirung ?;u eröffnen, daher bei einer Abfuhrdes Assentbefehles dem Gorps-Commando uneröffnet zurückzustellen.« Persze erre is egy nagy kétfejű sas és sárgafekete pecsét van rányomva a nagyobb disz kedvéért. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: így akarják a magyar katonai oktatást is keresztülvinni ? Kubik Béla: Végre itt van egy irat a következő tartalommal: »Im Sinne des §. 19.. . . der Vorschriften über die Aufbringung des Pferdebedarfes für das k. u. k. Heer und die Landwehr im Mobilisirungsfalle ist beim Abgehen zur Pferde-Assentirung im Mobilisirungsfalle nachfolgendes Telegramm an das VI. CorpsCommando abzusenden: 6. Corps-Comoiando, Kaschau. Am (Tagé des Abgehens) zur PferdeAssentirung abgereist.« Szóval itt még formulárét is küld, hogy valamely honvédtiszt valahogy magyarul ne telegrafáljon, hanem németül. (Mozgat a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: „Ezt köszönjük a nagy mameluk tábornak! Ok akarják! (Zaj. Elnök csenget.) Szederkényi Nándor: Megkérdezzük mindennap, hogy tárgytalan vita-e? Kubik Béla: A magyar korona országterületén sorozott ezredekben és az altiszti iskolákban megtörténik, hogy a mikor altisztjelölt magyarul akar felelni, vagy magyarul akarja előadni a maga dolgát, azt mondja a feljebbvaló, hogy az ezred nyelve oláh, itt tehát magyarul beszélni nem szabad. Én az ily katonaságnak sem ujonczot, sem pénzt megszavazni deczember 9-én, szerdán. hajlandó nem vagyok. (Elénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Azt kell látnunk, hogy Aradon az ottani önkéntesek, a mikor mulatságot akarnak rendezni, magyar fiuk, német meghívókat nyomatnak. (Igaz! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennek a szellemnek az istápolásához egy jottával sem járulok hozzá. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egyik képviselőtársam, t. ház, abba a helyzetbe jutott, hogy parancsőrtiszti szolgálatra rendelték be (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) — Miskolczon történt — Cronenbold altábornagy mellé. Az ottani magasabb tisztekhez ellátogatott, már csak azért is, hogy ha egyszer parancsot visz hozzájuk, tudják, hogy ő kicsoda és ő is ismerje az illetőket. Viszonzásképen az egyik ezredes meghívja ebédre. Kimegy az ebédre, jó messzire ül az ezredestől, természetesen mint hadnagy az utolsó helyen, még hozzá tartalékos is. Ott a magi társaságában magyar tisztekkel magyarul beszél. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az ezredes erre nyilvánosan figyelmezteti, hogy ennél az asztalnál pedig, t hadnagy ur, magyarul beszélői nem szabad. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon ; felkiáltások: Disznóság!) Szederkényi Nándor: Meddő vita! Tárgytalan! (Zaj. Elnök csenget.) Kubik Béla: Ez az ezredparancsnok valami Silvini. Nem tudom, akkor alezredes volt-e vagy ezredes. Várady Károly: írja fel a miniszter ur! Madarász József: Ferencz József-rendet neki! (Zaj.) Kubik Béla: Egyebekben igen művelt ember. Elvégezte a magasabb katonai iskolákat, sőt, ha jól tudom, Parisban is volt alkalmazásban mint katonai kiküldött, tehát nem tételezhető fel, hogy a műveltségnek oly nívóján állna, hogy hasonló figyelmeztetésre műveltség hiánya késztette volna. Nem a műveltség hiánya, hanem a katonai szellem, az osztrák soldateszka szelleme az, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mely ilyforma eljárásra késztette. És a mikor kiszolgálják ezek a tiszt urak a katonaságot, legalább is magyar nemesség az ő jutalmuk. Ez a legkevesebb. Nos, nekem ily magyar nemesek nem kellenek. (Helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Magam is tudom, tanuja voltam, hogy egy kapitányt, a mikor nyugalmazták, pedig egy kukkot sem tudott magyarul, magyar nemesnek tettek meg. Ugron Gábor: Szaporodjék a jó faj! Kubik Béla: Engedelmet kérek, hogy hogyan jutnak bizonyos urak a magyar nemességhez, azt nem tudom, de mindenesetre hiszem azt, hogy valamelyes ajánlásnak kell e tekintetben történni, mert különben a Felség nem érezné magát indíttatva ilyen nemeseket kreálni. Én nagy kegyelettel vagyok a mi elődeink, őseink, a magyar nemesek iránt, azonban nem tartom szerencsém-