Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

35í. országos ülés 1903 deczember 9-én, szerdán. 137 nek, hogy ilyen urak magyar nemes'ek lesznek. (Helyeslés balfelöl.) A múlt napokban találkoztam egy aktiv huszárfőhadnagygyal; megkérdeztem tőle, mit csinálnak azok a harmadik évüket kiszolgált öreg huszárok. Azt mondja, hogy bizony azok nem csinálnak seramit, azokkal ők már nem birnak; félrecsapják a sapkájukat és legjobb esetben, ha kefét kötnek. Természetesen lókefét kötnek azért, hogy azt eladják és egy kicsit mulathassanak . . . Pap Zoltán: Isznak, mint a kefekötő! Kubik Béla: . . . de hasznukat nem veszik semmire, és nagyon fél tőle az a főhadnagy, hogy még továbbra is bentartják azokat a katonákat. Felhívom az igen t. honvédelmi miniszter ur figyelmét, hogy a mennyire lehet, kerülje el ezt, vagy tegyen meg mindent, hogy őket minél hamarább elbocsáthassák, mert annak én sem örülnék, ha a hadseregben az összetartozás szelleme megbontatnék épen ezen nyugtalan és türelmetlen egyének által, a kik tudják nagyon jól, hogy az ő idejük már eltelt és ők most már törvénytelenül tartatnak benn, és a kik csak az elégületlenséget szitják a többi katonák közt is. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez a körülmény a legrosszabb hatással van a hadseregre. És mindenki, a ki szeretné megóvni a hadseregben legalább a szubordinácziót, kell, hogy ezt ellenezze. Ezért hoztam fel a t. honvédelmi miniszter urnak, hogy tegyen meg mindent ennek elkerülésére. (Helyeslés bal felöl.) Kiterjeszkedett volt a honvédelmi miniszter ur beszédében arra, hogy a drága lóanyagra való tekintettel még nem szabadságolhatják a hároméves huszárokat. Tudjuk nagyon jól, hogy egy ember két-három, sőt négy lovat is képes ellátni, megtisztítani, rendben tartani és élelemmel ellátni a nélkül, hogy a lónak bármi hibája is lenne, valamint a jártatást is képes elvégezni, hogy aló jó egészségben tartassák. Legfeljebb csak az nem lehet, hogy parádékat meg gyakorlatokat rendezzenek, mint teljes létszámú század vagy ezred. Ez tehát nem indok hogy a drága lóáílomány miatt kell a katonákat bentartani. Ma úgysem csinálnak semmit, úgysem tanulnak semmit, csak nyugtalanságot idéznek elő, tehát leghelyesebb lenne azokat ugy. a mint a törvény parancsolja, elbocsátani és a hadseregnek a szellemét nem demoralizálni. (Helyeslés balfelöl.) Ezen indokok alapján én az előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadom és csatlakozom Gál Sándor t. képviselőtársam benyújtott határozati javaslatához. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára térnék át, egy egészen rövid megjegyzést tegyek, a melyet KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. azért tartok szükségesnek, mert abban a specziális politikai helyzetben, a melyben jelenleg vagyok, mai felszólalásom könnyen félreértésre adhatna okot. Kénytelen vagyok tehát előrebocsátani és minden néven nevezendő kritikai magyarázattal szemben hangsúlyozni, hogy a mit mondandó leszek, azt pártonkívüli álláspontomból folyólag mint saját egyéni nézetemet mondom el, melyre nézve előzetesen egyáltalában senkivel még csak gondolataimat sem közöltem. T. ház! Megvallom és hangsúlyozom, egyáltalában nem csináltam abból titkot eddig sem, hogy gróf Tisza István miniszterelnök urnak kormányraléptekor kifejtett ugy katonai, mint egyéb politikai programmjára nézve némely kérdésben eltérő véleményem, aggályaim vannak. Ezen felfogásomból nem vontam le a konzekvencziát mindaddig, a mig erre direkt a t. szabadelvű párt határozata nem kényszeritett, nem pedig azért, mert ezen egész küzdelmes időn át, a mely a katonai kérdések körül forog és a melyet az obstrukczió érájának lehet és kell nevezni, mindig elleneztem az obstrukczió fegyverét, az obstrukczió alkalmazását és nem akartam ezen obstrukcziónak tápot adni azzal, hogy annak idején eltérő nézeteim miatt a konzekvencziát levonjam. Minthogy azonban a múlt napokban történt események arra kényszeritettek, hogy vagy egy elvi fontosságú kérdésben, — mert a házszabályoknak súlyos megsértése szerintem alkotmányunknak egy oly fontos tényét, oly fontos kérdését képezi, (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) a mely igenis elvi jelentőségű, — mondom, vagy kénytelen lettem volna egy elvi kérdésben meggyőződésemmel ellenkezőleg cselekedni, vagy pedig azt tenni, a mit tettem, a konzekvencziát levonni és pártonkívüli állásba helyezkedni, (Helyeslés balfelöl) Igen természetes, hogy ebben a helyzetben szeretném megragadni a legelső alkalmat arra, hogy fejtegessem a mostani kormánynak programmjával szemben elfoglalt álláspontomat az egész vonalon, mert szeretném egyrészt az igazságnak érdekében hangsúlyozni és kiemelni a programmpontoknak azon seriesét, a melylyel nemcsak hogy szemben nem állok, hanem a melyet teljes mértékben helyeslek és magamévá teszek, és szeretném deluczidálni azon kérdéseket, vagy helyesebben provokálni azok deluczidáczióját, a melyekre nézve, megvallom, egész konkrét véleményt nem tudtam magamnak az eddig hallottakból megalkotni, de a melyekre nézve — egész őszintén megvallom, — némi aggályaim vannak. Ezen részébe a programmnak tartozik egyrészt a közgazdasági kérdések és másrészt azon kormányzati szellem, a melylyel a jelenlegi kabinet törvényeinket applikálni akarja, a polgárokkal szemben eljárni akar, és, megvallom, aggályom van e tekintetben, (Közbeszólások balfelöl.) mert — engedelmet kérek, csak két i